17. rész

Sziasztok!!
Hoztam nektek a 17. részt!
Jó hosszú lett, szal lehet leborulni a térdeim előtt!
Szeretnék sok-sok kommentet, hogy milyen lett! És Szívem...remélem h hnap már nálad is lesz rész! Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást, amint tudok hozok részt...de tudjátok, még büntiben vagyokxD
Puszi

Selly elment zuhanyozni, Joe elvitte haza Nicket, addig én megágyaztam mindkét szobában. Épp a párnákat ráztam föl, amikor Kókusz bejött a szobába, és ráugrott a már szépen megágyazott ágyra.

-Te… szabad összetúrni az ágyat? – másztam fel mellé az ágyra, és kezdtem el dögönyözni. – Ha... Kis rosszcsont. És mi van Elvissel? Ha? Jó kis kutya mi? Bejön neked igaz? Képzeld, Sellnek is bejön a gazdija. – simogattam tovább. – Na, gyere, had igazítsam meg az ágyat. – húztam le a nyakörvénél Kókuszt. Megigazítottam az ágyat, majd megfogtam Selly bőröndjét, és átvittem a másik szobába. Joe épp akkor jött be a bejárati ajtón, amikor én kiléptem a szobámból.

-Szia! – vette le a cipőjét, és jött oda hozzám.

-Szia! – köszöntem vissza majd gyors csókot nyomtam ajkaira. – Mit csináljak vacsira?

-Nekem mindegy. Sell hol van?

-Fürdik. – válaszoltam, kibújtam öleléséből, és elindultam a konyhába. – Joe, mit csináltatok azzal a pasassal, aki… azon az éjszaka… aki… - nem tudtam kimondani, óriási gombóc keletkezett a torkomban. Neki dőltem a pultnak, és lehajtottam a fejem. Nagy levegőt vettem, felnéztem, majd újra elkezdtem. – aki… - de megint nem sikerült elmondanom, a sírás fojtogatott. Még csak most döbbentem rá, hogy mit tehetett volna velem, ha Ő és Kevin nem lépnek közbe. A könnyeim lefolytak arcomon, szinte égették azt, én közben lassan lecsúsztam a földre. Joe azonnal hozzám sietett, leült mellém és átölelt. Próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült. Sell körülbelül tizenöt perc múlva jött ki a fürdőből, és amint meglátta, hogy a földön ülünk és áztatom Joe pólóját, hozzám szaladt.

-Mi történt? – guggolt le elém és nézett aggódóan Joera.

-Majd elmondom. – suttogta neki vissza.

-Rendben. Adok Kókusznak kaját, és vizet. – simogatta meg a kezem Sell, majd felállt és elment. Kezdtem megnyugodni, már csak szipogtam, kezdett elnyomni az álom, amikor Joe felemelt a földről, és bevitt a szobába. Lerakott és gondosan betakargatott. Homlokon csókolt, majd elindult, hogy kimenjen.

-Kérlek maradj itt. – szólaltam meg, és elkaptam csuklóját. Becsukta az ajtót, megfordult, lassan elindult vissza, én beljebb csúsztam az ágyamon, Ő pedig befeküdt mellém. Szorosan hozzábújtam Ő pedig átölelt izmos karjaival. Biztonságban éreztem magam, karjaiban megnyugodtam, légzésem lelassult, és végre normális ütemben vert a szívem. Lassan az álom is elnyomott, de a nyugodtság nem tartott túl sokáig. Megint ugyan az, az álom kínzott. „Szerencsére” most nem lettek újabb fejlemények, miszerint még valakit láttam vérbe fagyva az ösvényen. De akkor is megrázó, hogy bármikor, amikor álomra hajtom fejem, mindig erre kell kelnem. Remegve, és könnyezve keltem, hirtelen felültem az ágyban, és szívemre kaptam a kezem. Próbáltam megnyugodni, ami egy kis idő elteltével sikerült is. Joe keze a combomon pihent, Ő pedig édesen aludt. Ajkait kicsit szétnyitva hallatta szuszogását. Haja arcába lógott, és még mind a ketten a tegnapi ruhánkban aludtunk. Lassan kisimítottam haját szeméből, de az makacsul ragaszkodott előbbi helyzetéhez, így ugyan úgy visszasimult arcába. Elmosolyodtam, nyomtam egy puszit az arcára, majd halkan kimásztam az ágyból, és kimentem a konyhába. Mivel az idő, az éjszaka közepében járt, nem gondoltam volna, hogy Sell még ébren van, de még fent volt. Az óra szerint hajnali fél kettő volt. Sell pedig a kanapén ült az ölében Kókusszal. Az ajtózár kattanására felkapta a fejét, és aggódó szemeivel találtam szemben magam.

-Jobban vagy már? – kérdezte halkan, majd arrébb csúszott a kanapén.

-Igen. Nem aludtál? – ültem le mellé.

-Nem, vártam, hogy kijöjjön Joe, és elmesélje, hogy mi történt veletek, de ahogy észrevettem Ő is elaludt.

-Igen, én kértem, hogy maradjon velem. És… amúgy sem neki kellene elmesélnie, hogy mi történt, hanem nekem. Gyere, menjünk be a szobádba. – mondtam neki, majd felálltunk Kókuszt is bevittük, bemásztunk az ágyba, Kókusz közénk feküdt, én pedig elkezdtem mesélni, hogy mi történt velem az utóbbi napokban. Nem tudom, miért, de jobbnak láttam, ha most az anyanyelvünkön beszélgetünk, hisz azt amúgy sem nagyon használom. Mindent elmeséltem neki, néha meg is könnyeztük a dolgokat. Igen, ez érdekes, hisz miért sírna velem, ha Ő nem is élte át. De Ő mindig átérezte azt, ami velem történt, talán ezért vagyunk ilyen jó barátok. Együtt sírunk és együtt nevetünk, mindenen. Aztán kifaggattam, hogy mi volt vele és Nickkel, azt mondta, hogy még sosem érzett ilyet, amikor legelsőnek a szemébe nézett, valami megmagyarázhatatlanul jó érzés öntötte el. Én is ezt éreztem először Joeval kapcsolatban, csak én féltem bevallani, még magamnak is, hogy teljesen beleestem. Ezek szerint Sell szerelmes, végre, mióta elvesztette Rolit nem volt ilyen boldog, ennek nagyon örültem. Aztán elmesélte, hogy mit csináltak, míg mi Joeval szemüveget kerestünk. Beültek egy kávézóba és ott beszélgettek, aztán vettek egy fagyit, nevetgéltek, és ismerkedtek. De amikor a végére ért kicsit elszontyolodott.

-Mi a baj?

-Úgy sem jövök be neki… meg amúgy is két évvel fiatalabb nálam. Milyen már az, hogy fiatalabb barátom van? – nézett fel bánatosan a szemembe. Hát igen, Selly egy évvel fiatalabb nálam, szóval tizenkilenc éves múlt.

-Jaj Selly… ez ne legyen baj. És hidd el, hogy bejössz neki. Ha szeretitek egymást, akkor a kor nem számít. Ahogy az sem, hogy sztár, L.A.-ben él, te pedig Magyarországon. Tényleg… mikor kell hazautaznod?

-Hát másfél hónapra kaptam szabadságot, de abból még otthon is kellene lennem egy kicsit szóval, úgy egy hónapig leszek. És ez a másik baj, hogy nekem haza kell mennem, és ha össze is jönne ez az egész köztünk, amit kétlek, akkor a távolság miatt cseszhetem.

-Nyugi, megoldjuk. – simítottam meg a kezét. – De most aludjunk egy kicsit, rendben? – már világosodott, rendesen elbeszélgettük az időt. – Átmegyek a telefonomért, és kiírom Joenak, hogy ne keltsen fel minket. Mindjárt jövök. – kimásztam az ágyból, és átmentem a szobámba. Joe még mindig aludt, csak már a párnát szorongatta magához, nem engem. Megmosolyogtatott, és néztem is egy pár percig, de aztán észhez kaptam, megkerestem a telómat, majd kimentem a pulton lévő jegyzettömbre leírtam a szitut, majd mindent a helyére tettem. Visszamentem Sellhez, és bemásztam mellé az ágyba. Kókusz megint közénk furakodott, és így nyomott el minket az álom. Félálomban voltam, amikor hallottam Joe matatását, ki is nyitottam a szemem, de a hirtelen, erős fény miatt vissza is csuktam. Este nem húztuk be a függönyöket, és már javába délután körül járt az idő, nem csoda, hogy a fény úgy áradt be a szobába, mintha reflektorokkal világítanák be azt. Még pihiztem egy kicsit, simogattam Kókuszt, aki időközben vissza bejött a szobába. Majd kimásztam az ágyból, megkerestem a telefonomat, és kimentem. Sell még javába aludt. Neki mindig is jobb alvókája volt, mint nekem. Joe a konyhában volt, velem, háttal állt. Én gyorsan bementem a fürdőbe, rendbe szedtem a magam, és fogat mostam majd kimentem. Még mindig nem vette észre, hogy kijöttem, így mögé mentem. Átöleltem hátulról, és nyomtam a hátára egy puszit, mire megborzongott.

-Szia Szívem! – bújtam hozzá jó szorosan, miután megfordult.

-Szia!

-Hogy aludtál? – kérdetem majd felhuppantam a pultra vele szemben.

-Hogy aludtam volna, ha az éjszaka közepén kimész, és nem jössz vissza?

-Igazad van… nélkülem egy éjszakát sem lehet kibírni! Tényleg, hogy élhettél eddig? Cirka tizenkilenc évig nem voltam veled… - játszottam el a szőke libát egózva, közben a körmeimet nézegettem.

-Oh… az én kis egómanóm megszólalt. – nevetett fel, majd közelebb jött és hosszan megcsókolt.

-Szeretlek! – jelentette ki miután elváltak ajkaink. Homlokát homlokomnak döntötte és úgy nézett a szemembe.

-Én is téged. De ez így nem jó… bebandzsítok! – nyomtam egy puszit a szájára, majd körbenéztem a konyhában. Hát nem kis kupi volt. – Mit akartál ügyeskedni, hogy harcteret csináltál a konyhámból? – kérdeztem miközben törtem egy kockát a tábla ét csokiból.

-Öhm… sütinek indult, de kihagytam belőle a lisztet, és ne akard látni, hogy milyen lett. – nevette el a végét, én is felnevettem és mellkasának dőltem. – Amúgy mikor aludtatok el?

-Nem tudom… úgy négy-öt óra körül, már világosodott, amikor átmentem a telefonomért. Sokáig beszélgettünk, ezt már két éve nem tehettük meg.

-Megértem, én is rég buliztam már a haverokkal. Mi lesz a mai program?

-Nem tudom. Először is, itt rendet kell rakni. Aztán elmehetnénk valamerre, úgy, hogy majd a két jómadarat kettesben hagyhassuk. Meg, hogy mi is lehettünk együtt. Mi szólsz hozzá?

-Nekem oké. De Nick nagyon maga alatt volt tegnap. Nyávogott össze-vissza.

-Mert?

-Azt nyomatta, hogy bejön neki Selly, de nem lesz belőle semmi, mert, hogy Ő nem elég jó hozzá, meg hogy idősebb, és messze lakik. Ezt nyomta egészem hazáig, rendesen odavágott neki. Anyáéknak is csak beintett, aztán nagy nehezen felvonszoltam magát az emeletre. Próbáltam beszélni neki, hogy kölcsönösen bejönnek egymásnak, de amikor elkezdtem a mondandómat, akkor mindig lehurrogott, hogy ez nem úgy van, ahogy mondom. Teljesen bekattant, mindig ilyen, ha fél, hogy kosarat kap egy olyan lánytól, aki nagyon bejön neki. Vagy is nem… ennyire még nem volt zakkant.

-Átérzem amit te! Sell is ugyan ezt mondta egész éjszaka, ha felhoztam. Egymásba vannak esve, csak nem veszik észre. Sellyt már rég láttam ilyen boldognak egy fiú miatt… - mondtam egyre halkabban, és lehajtottam a fejem. Joe felemelte a fejem és mélyen a szemembe nézett.

-Mi történt? – suttogott Ő is. Leszálltam a pultról, közben felmutattam a mutató ujjam, hogy várjon egy kicsit. Lassan odasétáltam Selly szobájához, benéztem, hogy megnézzem még alszik-e. Aludt így becsuktam halkan az ajtót, és visszamentem, de most az asztalhoz ültem le, és megvártam, míg Joe is helyet foglal. Leült a mellettem lévő székre és megfogta a kezem.

-Volt egy barátja, amint megpillantották egymást egy kávézóban, fellángolt köztük a szerelem, és a legboldogabb pár voltak a világon. Már akkor is nagyon jó barátok voltunk, és mindenhová együtt mentünk, ha tehettük. Négyen bandáztunk Selly, a barátja Roli, az én barátom Krisztián, és Én. Egy este megbeszéltük, hogy nálam alszik Selly, és majd még áthívjuk a fiúkat is, így is tettünk. De akkoriban nagyon rá volt szállva egy pasi Sellre, és nem hagyta békén. Akkor is valahogy kiderítette, hogy nálunk úgymond buli lesz és úgy gondolta majd bepróbálkozik. Eljött hozzám, és épp akkor érkezett, meg amikor a fiúk is. Fel akarta hergelni Rolit, ami sikerült is. Roli beült a kocsijába és elhajtott. A srácot elküldtük, mi pedig nálunk maradtunk, az éjszaka közepén Sell rosszul lett, és amikor feleszmélt akkor csak azt hajtogatta, hogy Rolinak baja esett. Próbáltuk megnyugtatni, de nem ment. Elküldtem Kriszt, hogy nézze meg Roli otthon van-e, de nem találta otthon. Délután pedig megkaptam a hírt, miszerint Roli az éjszaka autóbalesetben elhunyt. – Itt abba hagytam, hogy erőt gyűjtsek, és megnyugtassam magam, mert már zokogtam. Mikor kellő képen megnyugodtam, hogy tovább tudjam mondani, folytattam. – Az időpont, amikor meghalt a körül volt amikor Selly elájult. A hír hallatán összetörtem, kiskorom óra ismertem, Ő hozott össze Krisszel és a legjobb haverom volt. Fogalmam sem volt, hogy hogyan mondjam ezt el Sellnek. Amikor megtudta elájult, felébredése után sokáig nem beszélt hozzánk, az iskolából kivették a szülei, és alig evett valamit. Amikor kezdett rendbe jönni, és azt gondoltuk az anyjával, hogy rendben lesz, akkor magára hagytuk egy délutánra, aminek meglett a következménye. Felvágta az ereit, épp csak beszaladtam hozzá valamiért, amikor megláttam a konyhában egy vértócsa közepén. Aztán lassan felépült és itt vagyunk.

-Jézusom! – ennyivel kommentálta Joe a történetet. Én még mindig könnyeimet hullattam, amikor kinyílt Sell szobájának ajtaja, én pedig gyorsan törölgetni kezdtem a szemem.

-Sziasztok! Mi a baj? – köszönt, majd felém fordult.

-Semmi csak beledörzsöltem a szemembe az erős paprikát. – mutattam fel gyorsan az asztal közepére rakott tálkából egy megkezdett paprikát.

-Szegénykém! – mondta majd elment mellettem, megállt a konyhában és visszanézett ránk. – Te Mells? Mi sújtott a konyhádban? – kérdezte, mi pedig nevetni kezdtünk.

-DJ. Danger sütit sütött! – mondtam még mindig nevetve.

-Igen? És hol van? – nézett szét a konyhában süti után kutatva szemeivel.

-A kukában… kihagytam belőle a lisztet… - mondta halkan Joe.

-Akkor jól sikerülhetett. Mit csinálunk ma? – kérdezte Selly miközben töltött magának egy csésze kávét.

-Hát, először elpakolunk a konyhában, aztán azt beszéltük meg, hogy leléphetnénk valamerre négyen! – vázolta a mai programunkat Joe.

-Oké, nekem megfelel. – virult fel Sell!

-És legalább találkozhatsz a lovagoddal! – suttogtam neki, mikor elmentem mellette. Felvettem egy törlőkendőt és elkezdtem letörölni a pultot.

-Csönd legyen. – sziszegte vissza.

-Selly, nyugi – szólalt meg Joe – tudok mindenről, h mi volt Nickel.

-De… hogy… mikor… mi… - dadogta össze vissza barátnőm.

-Szerinted hazáig miről siránkozott? – kérdezett vissza Joe.

-Olyan szörnyű vagyok? – kérdezte kétségbe esettem Sell. Na, nálam itt szakadt a cérna… hogy lehet valaki ilyen vak?

-Jaj Szívem… vegyél már egy szemüveget! Nem látsz túl az orrod hegyén? Egymásba vagytok esve.

-De hogy van belém esve… Semmi esélyem nála. – hajtotta le a fejét, és nyelt egyet a kávéjából.

-Oké, pakoljunk és menjünk, majd megbeszélitek egymással.

-De... – próbált ellenkezni, de félbeszakítottam.

-Nincs de, igyad a kávédal és menj készülődni. Te pedig – mutattam Joera. – gyere ide és segíts ezt innen eltakarítani… Fúj, Joe ez mi lenne? – vettem fel egy darab… valamit a pultról.

-Az a süti széle… mondtam, hogy nem valami étvágygerjesztő.

-Jó oké... na, pakoljunk, mert még egyszer meghalom, hogy azon bánkódik, hogy nem jön be Nicknek agyonvágom. – adtam a végszót, amikor már Selly is a fürdőben volt. Gyorsan rendbe tettük a konyhát, aztán elmentem lezuhanyoztam, miközben készülődtünk Joe hazament, hogy elkészüljenek Ők is. Vacsorát beszéltünk meg, és azt, hogy majd utána lenézünk a partra, szóval mindenki csinosan, de kényelmesen öltözött föl. Én egy szürke hosszított fazonú csini fölsőt vettem fel, világos szürke farmernadrággal, és egy sportcipővel. Próbáltam randihoz választani a ruhát, hogy mégse úgy nézzek ki, mint aki most jön a boltből. De mivel hordanom kell a bokarögzítőt, muszály volt sportcipőt vennem. Ehhez készítettem egy enyhe, de érzékelhető szürkés, feketés sminket, és egy fekete szandált vettem fel hozzá. Selly egypánt nélküli kisruhát vette fel, királykékben, fekete szandállal, és kék sminket rakott fel. Mivel Sellnek hosszú göndör haja van, mindig vasalja, mert utálja, hogy göndör. De ez csak az Ő véleménye, és mivel Ő azt akarta, hogy vasaljuk ki, én pedig hogy göndörön hagyja, kő- papír-ollóban kellett döntenünk. Kicsit gyerekes, de nem engedtem. Én nyertem így hagyta göndörön. Nekem, már volt olyan hosszú a hajam, hogy behullámosítottam, és még Sellnek is loknisítottam a haját. Nem akarta, de bele kellett mennie, hisz én nyertem. Az volt megbeszélve, hogy a srácok fél nyolcra jönnek értünk. Amikor ideértek pont abban a pillanatban találtam meg a nyakláncomat, s már indulhattunk is.

De hogy mi lesz..azt majd megtudjátok...Szívem ezt csak azért csináltam mert te is így hagytad abba!! Sok komit emberek! Puszi