19. rész

Na sziasztok!

Megszületett.

Szerintem jó lett, de ezt döntsétek el ti.

a 7. oldal eleje, és 2 341 szó...szóval kitettem magamért!

Kérek sok-sok komit!!

A randink további részében megettük az epreket, majd beszélgettünk, és énekelgetett, aztán mentünk haza. Selly a kanapén aludt be, gondolom TV-zés közben. Kókusz pedig az ajtóban várt minket. Reggel elég kipihenten ébredtem, annak ellenére, hogy kettő-három körül aludtunk el. Álmosan nyitogattam szemem, s mire láttam is valamit, egy csodaszép barna szempár, s annak szerencsés tulajdonosa mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam orra hegyére.

-Jó reggelt! – nevetett fel az orr puszi után.

-Nekem tökéletes a reggelem! És neked?

-Nekem is jó. – mosolygott rám.

-Ma be kell mennem a munkahelyemre. – jelentettem ki.

-Elviszlek, de miért kell menned? – fordult el tőlem és elvett az éjjeliszekrénytől egy kávéscsészét. – Tessék, nem rég csináltam. – adta kezembe.

-Köszi. – adtam arcára egy puszit és felültem, hátam az ágy támlájának döntöttem. - Amúgy azért kell mennem, mert most két hétig szabadságon voltam, és már ma délután munkába kéne állnom, de most a lábammal nem nagyon bírnám. – adtam választ kérdésére, majd beleszürcsöltem a kávémba. – Igazolásom van arról, hogy kiment a bokám, és betegszabadságot kérek majd.

-Értem! De mit csináltál itthon 2 teljes hétig NÉLKÜLEM??? – hát igen… korán reggel egózik.

-Az én egóbajnokom megszólalt. De 2hétig, nem csak itthon voltam. Hazamentem Magyarországra. Régen voltam már otthon, és most pont bele is esett a család nyaralása is, szóval kapóra jött a pihenés. Úgy maradtam volna még, de jönnöm kellett, mert Ryan az ex pasim, nem volt hajlandó hazamenni addig, amíg nem beszélek vele. Így vissza kellett jönnöm idő előtt. – fejeztem be, majd megittam a maradék kávét, és letettem az ágy mellé. – Köszi, a kávét. – bújtam oda hozzá. Fejem mellkasára raktam, kezemmel derekát öleltem át. Ő pedig hátamon játszadozott ujjaival. Csendben feküdtünk, de ez a csend egyáltalán nem volt kínos. Hallgattam szívének óriási dobbanásait. Lassú, egyenletes lélegzetvételeit. S nagyokat szippantottam bódító illatából. Olyan nyugis volt, olyan meghitt, olyan egyszerűen szeretet teljes. – Mennyi az idő? – fordultam el tőle a telefonomért. Még csak fél tíz volt. Hát, tényleg keveset aludtunk.

-De jó a telód… - kiáltott fel úgy, hogy majd nem leestem az ágyról. – Bocsi. – húzott vissza magára. – Megnézhetem? – nyújtotta kezét, kezemben lévő telefonért.

-Persze. – adtam át neki az említett tárgyat. Amit tudni kell a telefonomról, az annyi, hogy egy LG Optimus gt 540 White. Csinos kis telefon, és nagyon ügyes. Én teljesen beleszerettem! Joe nyomkodta a telómat, én meg csak néztem magam elé. Már kezdtem újra elálmosodni, de nem kéne visszaaludnom, ahhoz már késő van.

-Ide adod a tiédet. Unatkozok! – néztem fel rá, nagy boci szemekkel.

-Tessék! – vette el a fehér IPone-át az éjjeliszekrényről. Nézegettem a menüt, majd bementem a galériába, ahol egy csomó képet találtam magamról. Voltak képek Kókusszal, meg amikor Nick csikizett ezerrel, mikor megcsókol. De ami a legjobban meglepődtem, az - az a kép volt, amin alszok. Nem azért, mert azért tényleg cuki voltam… no ego… csak mégis meglepő, hogy akkor fényképez amikor nem is tudok róla.

-Hé… mi ez a kép? – mutattam fel neki a telefonját.

-Hát… olyan édesen aludtál, muszáj volt megörökítenem! – válaszolt agyig pirulva. Jobban megnéztem a képed, és igen, kicsit furán, de cukin aludtam. Bár én mindig így alszok. Nyakig betakarózva, még ha negyven fok is van, akkor is. A takaró egyik vége a fejem alatt, a jobb kezem a fejem fölött behajlítva, és a bal pedig testem előtt. És még egy kis mosolyt is sikerült elkapnia.

-Oké, magyarázat elfogadva. De ne mutogasd, nem vállalok felelősséget a cukiságomért! – néztem rá komolyan, majd visszatettem fejem mellkasára, és nézegettem tovább a képeket.

-Oh… és még én vagyok egoista. Te sem vagy semmi! – kuncogott alattam.

-Tényleg… Selly ébren van már? – helyezkedtem, de már nem volt rajta kényelmes így hasra feküdtem mellette.

-Szerintem igen. Az előbb csörgött egy telefon, de mire kimásztam mellőled befejezte a rikácsolást. Szóval szerintem felvette. De amikor a kávét csináltam még aludt. – nézett rám, de tekintete lejjebb kalandozott, és melleimnél meg is állt. Kicsit jobban kivágott felső akadt a kezembe, tehát érthető, hogy miért akadt meg a tekintete. Nézegettem tovább a képeit, de még mindig nem vette le rólam gyönyörű szemeit. Szemeiben vágy égett, majd lassan, zavartan elfordította fejét. Én elmosolyodtam, majd jobban magamra húztam a takarót, és a párnámat, pedig állam alá gyömöszöltem, hogy ne keljen tartani az észtől nehéz fejemet. Végig néztem a képeit, megnéztem milyen zenéi vannak, és fáradtan dobtam le az ölébe a telóját. És pont rossz helyen landolt. Kikapta a telóját lábai közül és rám nézett.

-Ha nincs szükséged, rá akkor szólj, de nekem még kell. – húzta magára morcosan a takarót, és a másik oldalra fordult, és még mindig a telómat babrálta.

-Jól van Morgó! Tudod, hogy csak véletlen volt, de ha így berágtál, akkor én is ilyen leszek veled! – nevettem fel majd kimásztam az ágyból, felvettem a kávésbögrét az ágy mellől, és kimentem a konyhába. Selly a telefonjával, babrált, nem vett észre így mögé lopóztam. A háttérképen Ő és Nick voltak. Szerintem akkor csinálhatták ezt a képet, amikor a plázában voltunk, és Ők külön mentek. Sellyn egy egérke fül volt, Nicken pedig az ahhoz járó orr. És úgy néztek egymásra. Édesek voltak.

-Cukik vagytok. – szólaltam meg, mire Ő felkapta a fejét, és rendesen meg is fejelt. – Köszi! Neked is jó reggelt. – egyenesedtem fel, és fogtam meg fejemen a fájó pontot.

-Bocsi. És neked is.

-Mióta vagy fent? – kérdeztem, és konyha felé vettem az irányt.

-Már úgy egy órája. És te? – ült fel a pultra.

-Mi is körülbelül annyi ideje.

-Mi? Szóval már Joe is ébren van? Hogy-hogy Ő nem jött ki?

-Úgy, hogy nézegettük a másik telóját, én hamarabb végeztem, és rádobtam a telóját. De egy kicsit félrement. Nem a hasát találtam el, hanem jóval lejjebb. Erre berágott, egy kicsi, és duzzog. Majd kinövi ezt is. – mosolyogtam Sellyre.

-Ezek a pasik… - rázta meg nevetve fejét Selly.

-Kérsz inni? – indultam el a hűtő felé.

-Aha… van valami rostos?

-Jah… Őszilé. Az jó lesz?

-Aha. Főleg, ha az Őszilé függő barátnőm önti nekem.

-Na arra várhatsz. Tessék itt a kedvenc bögréd, és itt van egy doboz. Az Őszilé függő barátnőd adja ezeket. – mondtam, majd visszamásztam a hűtőbe még egy doboz Ősziléért. Felbontottam, majd a dobozból kezdtem szürcsölgetni. Igazság szerint én nem is szoktam az Őszilevet kiönteni, mert felesleges, úgy is percek alatt megiszom. És igen, beszélgettünk Sellel, és mire Joe kimászott a szobából, ami kb. tizenöt perc volt, már meg is ittam egy doboz Őszilevet.

-Sziasztok! – köszönt ránk. – Na, beszélsz velem? – nézett rám édesen.

-Duzzogsz még? – kérdeztem.

-Nem.

-És megmaradt? – kérdeztem mire Sell felnevetett.

-Ja megmaradt. Én is kérhetek? – nyújtotta kezét az Őszileves dobozért. De pech, mert már üres volt. Kezébe adtam, és megejtettem neki egy ultra széles mosolyt.

-Ebben már nincs is. – nézett rám értetlenül.

-Tudom, én ittam meg. De még van egy dobozzal hűtve a hűtőben, meg még két kartonnal a kamrában. Kiszolgálod magad? – néztem rá nagy szemekkel.

-Persze. Ti is kértek még? – kérdezte, már a hűtőtől.

-Igen. – szóltam utána.

-De te most ittál meg egy dobozzal. – nézett rám hitetlenül Sell.

-De nekem Ősziléből sosem elég!

-Joe, tudotad, hogy a csajod Őszilé függő? – kiabálta oda neki Sell.

-Nem. De jó tudni.

-Jah, de meglehet szokni igaz Sell? – néztem barátnőmre felhúzott szemöldökkel.

-így van. Én már legalább öt éve szokom. – bólintott lazán.

-Mentem zuhanyozni. – szállt le Sell a pultról.

-Oké, de siess. – mondtam neki, és lazán elvettem az Őszileves dobozát a pultról.

-Látod? – nézett vissza Joera. – Eljöttem és lecsapott a piámra. – nevettek fel egyszerre.

-Te nem a fürdőbe készültél? – néztem rá szúrósan. Ő pedig gyorsan bement a fürdőbe, és magára zárta az ajtót.

-Tessék! – rakott le elém még egy dobozzal Joe.

-Köszi! – mosolyogtam rá, majd felhuppantam elé a pultra. Ő szorosan elém jött fejét térdemre hajtotta és ott szuszogott. Majd felemelte fejét, és megragadta tekintetem. Hosszasan nézett szemembe, majd lassan közelebb hajolt karjait átfonta derekam körül, és ajkait enyéimhez érintette. Minden csókja más, mindegyik jobb valamiben. Mint most ez is. Egyszerűen nem tudtam leállni. Már percek óra egymás ajkain csüngtünk, amikor köhögést hallottunk. Nem tudtam elszakítani ajkaimat övéitől, még legalább egy percig csókolt, amikor abbahagyta.

-Végeztél? – néztem Sellre vörös fejjel.

-Igen… és ti? – kérdezett vissza szemöldökét húzogatva.

-Még nem… - szólt oda neki Joe és a következő pillanatban már számban találtam nyelvét. Belekuncogtam csókunkba, majd elvettem fejem, és szorosan magamhoz öleltem. Ezután elmentem lezuhanyoztam, aztán Joe is majd Sellyért eljött Nick, mi pedig elindultunk gyalog az étterembe. Hátul mentünk be, és máris összetalálkoztunk a főnökömmel, Peterrel.

-Szia Melissa. Milyen volt a szünidőd? – kérdezte mosolyogva, és magához ölelt.

-Oh… Nagyon jó, csak hamarabb kellett eljönnöm otthonról. Ryan megint bekattant, és vissza akart kapni. – meséltem el neki tömören. Peter egy nálam pár évvel idősebb, zöldszemű, tüsis hajú, édes srác. Mindig jól kijöttünk egymással, de sosem gondoltam rá másképp, csak, mint egy barátra.

-És nem akarod bemutatni a barátodat? – nézett mögém.

-Jaj, de. Peter Ő itt Joe Jonas a barátom. Joe Ő Peter Mathwe a főnököm.

-Hello. – köszöntek egyszerre, és kezet ráztak.

-Mikor állsz munkába? – fordult vissza hozzám Peter.

-Ma biztosan nem… Volt egy kis balesetem. Kiment a bokám és legalább egy hónapig pihentetnem kell keményen. Szóval van igazolásom, és egy hónapra betegszabit kérnék.

-Hát ez nem jó. De megcsinálom neked a betegszabit, és kérlek, hamar gyógyulj meg, mert nélküled szerencsétlenkednek össze-vissza.

-Oké. – mosolyogtam rá.

-Gyertek az irodámba, megcsinálom a papírmunkát, és mehettek is. – Így is tettünk, leültünk az irodájába beszélgettünk, Ő közben megcsinálta a papírjaimat, majd indultunk haza. Átöltöztem egy laza melegítőbe, és készültünk átmenni Kevinnékhez. Vele már rég beszéltem, akkor, amikor felkeltem Joe szobájában.

-Na, mehetünk? – állt meg előttem a konyhában.

-Aha ... – kaptam be az utolsó falatot is. Már megint ettem. Joe csak ült felettem és nézte, ahogy már megint tömöm magam.

-Úgy néz ki, hogy meg kell szoknom, hogy ennyit eszel. De hogy-hogy nem látszik rajtad?

-Lassan eszek és sokszor, jó az anyagcserém. Ennyi. – ittam meg a maradék Őszilevet, most kivételesen pohárból. – Mehetünk! – fogtam meg párom kezét, és kiléptünk a házból. Lassan elsétáltunk Kevinnék házához, és Joe simán kopogás nélkül belépett.

-Helló Tesó! – ölelte meg tesóját.

-Helló. Szia, Melissa! – ölelt meg engem is, és megpörgetett egyszer a levegőben.

-Szia Kevin! – mosolyogtam rá miután letett.

-Mi járatban? – és elindultunk valamerre a házban - Dani! – kiáltotta el magát. Egy csinos kreol bőrű, barna hosszú hajú lány lépdelt le a lépcsőn.

-Igen? – fordult Kevin felé.

-Dani Ő itt a barátnőm Mells. – mutatott be Joe Daninak.

-Melissa Sweet. – mutatkoztam be és fogtam vele kezet.

-Danielle Deleasa. Gyertek, üljetek le.

-Szia Dani. Én is itt vagyok! – szólalt meg mellettem Joe.

-Áá… Joe észre sem vettelek! – nevetett fel, és a mellettem álló Joe nyakába ugrott. Én Kevinre néztem, és elkuncogtam magam.

-Mostanában mindig szivatgatják egymást. – nevettet fel édesen Kevin. – Na, gyere! Kérsz inni? – karolt át Kevin és elindultunk a konyha felé… azt hiszem. És igen, a konyhába mentünk. Tök szép volt. Fekete ezüst és kék színekben pompázott az egész. Nagyon jól nézett ki.

-Igen, köszi. – Kevin elengedett, és bemászott a hűtőbe. – Van narancslé, ásványvíz, cola light, vegyes gyümölcs, és Őszilé. Mit kérsz? – kérdezte kimászva a hűtőből.

-Őszilé, jó lesz. – mondtam mosolyogva.

-Ne, adj neki Őszilevet. – kiáltotta el magát szerelmem.

-Miért? – értetlenkedett Kevin, és megállt a keze öntés közben.

-Mert függő. – ölelt át hátulról, és úgy fogta le kezeimet.

-Dehogy vagyok függő, csak nagyon szeretem.

-Aha… ma csak legalább öt dobozzal ittál meg. – érvelt maga mellett, de ezt már nem tudtam mivel kommentálni. De akkor sem vagyok függő, csak nagyon szeretem. Vannak olyan napjaim is amikor szinte hányingerem van, ha csak ránézek is. Kiöltöttem rá a nyelvem, mire Ő megvillantotta rosszfiús mosolyát.

-Szeretnéd, hogy bekapjam? – emelgette szemöldökét.

-És te, hogy én bekapjam? – húztam vissza nyelvem.

-Hát… - nézett rám ugyan olyan rosszfiúsan.

-Srácok… ezt otthon folytassátok. Oké? – nézett ránk Kevin. De olyan szemekkel, mintha valami bűnt követtünk volna el. Jah… már értem.

-Kevin… mi nem… - mondtam volna, de félbeszakított.

-Oké, elhiszem. Szóval térjünk vissza a valóságba. Tessék. – tett le elém egy pohár Őszilevet.

-Köszi.

-Melissa, mesélj magadról. Én, még nem ismerlek úgy, mint a fiúk. – Mosolygott rám Danielle. – Gyertek csüccsenjünk le.

Bementünk a nappaliba, leültünk, és elkezdtem mesélni magamról. Sok minden szóba került, az is, hogy-hogy találkoztam a fiúkkal. Most nem törtem össze, sikerült tartanom magam. És azt is megtudtam, hogy Joeék feljelentették, és ha minden igaz, akkor egy hét múlva tárgyalás. Remélem, kap legalább őt – tíz évet a fickó. Rengeteget beszélgettünk, aztán leültünk filmet nézni. Horror mellett döntöttünk. Szeretem a horrort, de azért ez nagyon durva volt. Dani, és én rendesen reszkettünk és ugráltunk a film közben. A fiúk pedig csak nevettek rajtunk. Valami szellemes cucc volt, de olyan szinten volt félelmetes, hogy a film felénél, már mindín nasit megettünk, ami a házban volt. Így a fiúk elmentek a boltba, mi pedig csak ültünk egyhelyben, és beszélgettünk. Ha menni akartunk valahová, akkor is csak egymás kezét szorongatva szaladtunk át a kiszemelt helységbe. Nagyon jól összebarátkoztunk és megbeszéltük, hogy majd valamelyik nap elugrunk vásárolni. A fiúk hamar visszaértek, és mivel a konyhában voltunk épp háttal az ajtónak, nem láttuk, hogy megjöttek, és sikeresen megijesztettek minket. A frászt hozták ránk, a szívünk majd kiugrott, Ők meg csak nevettek. Ezt mi meg is háláltuk nekik, és nem szóltunk hozzájuk a film végéig. De amikor vége lett, úgy csináltunk mintha semmi sem történt volt. Jól szórakoztunk, de indulni kellett haza. Már sötét volt, és Sell is biztos otthon van már.

-Joe, menni kéne. – bújtam hozzá közelebb.

-Oké, menjünk. – kelt fel a kanapéról, és húzott magával. – Jó éjt srácok! – köszönt el Joe, majd én is megöleltem Őket, és mentünk is kifelé. Azt nem is kell mondanom, hogy a film pont így kezdődött… A fiatal pár, jön ki egy ismerősüktől, és sétál az utcán, amikor jön a szellem, és végez velük… elég félelmetes. Szorítottam Joe kezét, már szinte nekem is fájt.

-Ennyire félsz? – kérdezte nagy szemekkel, és felhúzott szemöldökkel.

-A-ahha – mondtam akadozottan.

-Gyere, ide. – engedte el kezem, és tárta ki karjait. Szorosan hozzábújtam, és szorítottam magamhoz. Így mentünk ezen a maradék már méteren. Majd hazaérve egy percre sem engedtem, hogy elmozduljon mellőlem. Mindenhová mentem vele, és kérésemre Ő is jött velem. Selly kicsit hülyének nézett, hogy miért fosok ennyire. Ő sosem volt oda a horrorért, viszont én igen, és egytől sem fostam be ennyire. Ezen sokat mosolygott, miközben meséltem neki, miről szólt a film. Aztán bevetődtünk az ágyba, és szorosan Joehoz simulva, takarót a nyakamig húzva, telefont szorongatva, sikerült elaludnom.