22. rész

Na sziasztok itt a rész, mivel bntiben vagyok nem tom ikor hozok, de remélem nem tart sokáig a netnélküli horror élet! Tegnap este fél 11kor már kész lettem, de elvették a netem szal most tudtam hozni.

De nem dumálok, jó olvasást, várom a véleményeket!

Puszi

Reggel kipihenten keltem, és úgy éreztem, hogy egy kis köhögés, és ott fújás mellett, már jól vagyok. Joe még mélyen szuszogott, mellettem, én elnyúltam a telefonomért, és megnéztem mennyi az idő. Fél kilenc volt. Joenak délután próbára kellett mennie, én, pedig amíg Ők próbálnak, addig Danise-el és Danivel tortát sütünk. Aztán lesz egy koncert este. Koncert után összeülünk egy családi vacsorára, hogy mi is felköszönthessük. Kevin és Nick már elintézték a helyet, ahová majd este elmegyünk bulizni. És a „Jonas Csapattal” is le lett beszélve, hogy felköszöntik szerelmemet.

Megpróbáltam ki mászni karjai „fogságából”, úgy, hogy ne keltsem fel. És sikerült is. Kicsit mocorgott, de addig, szinte levegőt is félve vettem. Nem akartam, hogy még felkeljen. Reggelivel és csókokkal készültem neki. Remélem tetszeni fog. Kimentem a szobából, Kókuszt is kihúztam nehogy felkeltse. Raktam ki neki kaján, és vizet, majd kinyitottam a hátsó ajtót, és a konyha felé vettem az irányt.

-Mit csináljak? - tettem fel a nagy kérdést. Rántotta baconnel? Vagy inkább tükörtojás? Talán palacsintát? Igen, az lesz a nyerő. A palacsinta a kedvence!

Sikerült kitalálnom, mit csinálok reggelire, majd nekiálltam. Nem csináltam sokat, csak egy reggelire valót. Megcsináltam felpakoltam egy tálcára, és újra gondolkozni kezdtem. Mit vegyek fel? Van egy fekete sokat mutató ruhám, ami nagyon tetszik neki. De még sosem sikerült rávennie, hogy vegyem fel neki. Talán most. De nem merem. Úgymond nagyon „izgató” a ruha. De ezt most az Ő kedvéért. Úgy is csak itthonra veszem fel neki. Halkan bementem a gardróbomba és megkerestem a ruhát. Kint a fürdőben elkészültem, és kerestem hozzá néhány kiegészítőt. Raktam fel egy halvány füstös sminket. És a „kedvenc” szájfényét. Cseresznyés illatú, és szerinte még az íze is cseresznyés. Mikor kész lettem, még gyorsan belepillantottam a tükörbe, és tetszett, amit láttam. Ha pasi lennék, magamra vetném magam.(xD egoxDby: szerk) Fújtam magamra egy kis parfümöt, nem sokat, nehogy arra keljen fel, csak, hogy legyen rajtam. Aztán kimentem a konyhába. Öntöttem neki egy kis narancsos gatorade-t. Ma mindenből csak a kedvencét kapja! Tálcát a kezembe vettem, és beléptem a szobába vele. Joe még mindig mélyen aludt. A tálcát leraktam az ágy másik végébe, hogy még véletlenül se rúgja fel nyújtózkodás közben. Én pedig felmásztam mellé. A ruhámat megigazítottam, és arcát kezdtem el simogatni. Közben nevét suttogtam. Nem mozdult. Arcára pusziltam, majd egyre beljebb haladtam szája felé. Kezem lecsúszott csupasz mellkasára, és azt cirógatta. Ajkaira pusziltam, mire elmosolyodott, és magához húzott.

-Kis sunyi, nem aludtál? – néztem szemébe nevetve. Azok a szép barna szemek, istenem. Reggel a legszebb a szeme.

-Nem, már nem. Most keltem egy öt perce, csak lustultam egy kicsit. – mondta majd elhúzódott tőlem egy kicsit, és végignézett rajtam. – És úgy néz ki, jól tettem. – nézett vissza szemembe mosolyogva.

-És ez még semmi. – felültem, és közénk húztam a tálcát. – Boldog Születésnapot! – mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam.

-Hm… fincsi cseresznyés szájfény, palacsinta, a kedvenc narancslevem, ágyba hozott reggeli, a sexy fekete ruhád, és egy gyönyörű lány a szülinapomon. Nem is kívánhatnék jobbat!

-Oh… de édes vagy. – húztam még szélesebbre mosolyom. – Na, egyél. Aztán készülj, mert menned kell a próbára. – adtam kezébe a tálcát.

-Öcsém… még a születésnapomon is koncertezni kell. Ez, de szívás! – kelt ki magából egy kicsit, majd feljebb ült és falatozni kezdett. Mikor befejezte, még beszélgettünk egy kicsit, helyesbítek csókolóztunk egy nagyon kicsit. Tényleg csak egy nagyon kicsit, kb. fél órát. Már ott tartott, hogy a ruhát veszi le rólam, de egyszerűen nem bírtam elszakadni ajkaitól. Csókja íze, olyan édes volt, mint a legédesebb gyümölcs a világon, érintésétől lángoltam. Így nem is lehet véget vetni a dolognak, de muszáj. Neki ott a fogadalma, és nem szeretném, ha miattam szegné meg. Már a nyelvem is zsibbadt. Ő fölöttem támasztotta magát, és egyre csak húzta feljebb ruhámat. Alatta pedig csak egy csipkés francia bugyi és egy hozzá illő fekete melltartó volt. Nem sikerült leállnom, nem ment. És ahogy észrevettem neki eszébe sem jutott. Keze érzékeny pontomhoz csúszott, és simogatni kezdett. Ajkait elszakította enyéimtől, és nyakam kezdte csókolni. Körmeimmel izmos hátát karmoltam, s néha hajába is beletúrtam. Kezét bugyim alá csúsztatta, és úgy kényeztetett tovább. Olyan érzékien, olyan gyengéden csinálta, mintha ez lenne a hivatása. Kezdek kételkedni abban, hogy még mindig szűz. Fejem nyakába hajtottam, és torkomból apró hangok, nyögések szakadtak fel. Voltam már fiúval, nem is eggyel, de ilyet még velük sem éltem át. Nem kell prostinak nézni, csak volt olyan pasim, akivel elértünk odáig. De ezt nem tudták kiváltani előlem. Csúcsra érve, testem megremegett, és levegő után kapkodtam. Nyakába haraptam, nem nagyon, de ott lesz a nyoma… azt hiszem. Ő mosolyogva felemelte fejét, és nézett barna szemeivel.

-Szeretlek. Köszönöm. – suttogtam, mikor már meg tudtam szólalni. Válaszul csak egy csókot lehelt ajkaimra.

-Én is Szeretlek! – mondta még mindig mosolyogva, majd lefordult rólam. – Tudod, hogy szétkarmoltad a hátam? – kérdezte nevetve.

-Gonodoltam, de oh… tudod mennyire jó volt? – mondtam neki, de amint kiejtettem a számon, el is vörösödtem.

-Örülök, hogy tetszett. – simogatta meg arcom.

-Ezt még majd viszonzom. Na, de, szedd össze magad. – sóhajtottam fel.

-Szavadon foglak. – állt fel az ágyról, majd visszahajolt, és számra puszilt, vissza lehúzta a ruhám, és rám kacsintott, majd kiment a szobából. Én felültem, és kifújtam a levegőt.

-Ú… Istenem. – nevettem fel magamon. Megfogtam a tálcát, és kisétáltam vele a szobából. Kókusz még a kertben játszott, Joe a fürdőben volt, én meg csináltam magamnak kávét. Bár nagyon is felébredtem Joe reggeli akciójától, nagyon is szükségem volt a kávéra. Háromnegyed óra múlva készen jött ki a fürdőből. Hm... Milyen jó illatot hozott maga után.

-Én kész vagyok! – állt elém. Két kezével csípőm fogta közre, testével hozzám simult, és úgy mosolygott rám.

-Most miért mosolyogsz így? – kérdeztem rá, mert nem tudtam min kattog az agya.

-Csak a reggelre gondoltam. – na, ez volt az a mondat, amibe teljesen belepirultam. – Milyen jó ébresztést kaptam, finom volt a reggelim, és a desszertem is, hú… na, az nagyon fincsi volt. – És fokozta, még jobban belepirultam. Lehajtottam a fejem, majd mosolyogva felemeltem.

-Tudod, hogy kell az embert zavarba hozni. – öleltem át derekát, és húztam még közelebb magamhoz.

-Zavarba hoztalak? – kérdezte csábító mosollyal az arcán.

-Oh… az nem kifejezés. – nevettem el magam, és fejem mellkasára hajtottam.

-Én most elmegyek, jössz velem? – kérdezte, és még jobban szorított magához.

-Hová mész? – emeltem fel fejem.

-Jelmez boltba.

-Na, ne… előjött DJ. Danger? – nevettem el a végét.

-Nem, majd csak fog. Na, jössz? – puszilt orrom hegyére.

-Aha, de ugye azt tudod, hogy fél négyre az arénában kell lenni?

-Aha, na ha kész vagy? Mehetünk? – nézett végig rajtam. – Nem, így nem mehetsz ki az utcára. Még a végén lecsapnak a kezemről.

-Nyugi, az nem fog megtörténni. De megyek és átöltözök. – de nem akart elengedni. Percekig küzdöttem vele, és próbáltam levenni magamról kezét, de nem engedett „szorításából”. Már húzni is megpróbáltam, de nem engedett el, és nem is mozdult egy tapodtat sem.

-Na jó. Kérlek, engedj el. – álltam vissza szembe vele. Nem mozdult, csak mosolygott rám. Nyakához hajoltam, orrom végighúztam vékony bőrrétegén. Engedett egy kicsit szorításából, de még nem eléggé ahhoz, hogy el tudjak menni. Végigcsókoltam nyakát, melyet akadozott sóhajokkal válaszolt. Már alig fogott. Utoljára bele haraptam nyakába egy kicsit, és teljesen elengedett. Szerintem nem számított arra, hogy faképnél hagyom akkor, amikor teljesen felizgattam, de más út nem volt, ahhoz, hogy szabaduljak karjaiból. Nevetve léptem ki karjaiból, és mire feleszmélt már csak a levegőt szorongatta.

-Köszi. – kiáltott utánam, én meg csak virultam az orrom alatt. Tíz perc múlva már a kocsiban ültünk és tanakodtunk, hogy melyik jelmezboltba menjünk be.

-De attól függ, hogy milyen jelmezt akarsz! Mert van vagy 20 bolt csak ezen a környéken. – magyaráztam neki, amikor már teljesen egymás ellen fordultunk, hogy melyik legyen. – Szóval, mit szeretnél venni?

-Valami vicces szülinapi jelmezt. Mondjuk ajándékos dobozt. – jelent meg az a bizonyos lámpácska feje fölött. Mire én felnevettem rajta.

-Mi lenne, ha inkább torta lennél?

-Az nagyon jó. – kiáltotta a kocsiban.

-Valamelyik nap amikor dolgoztál, bementem a városba, és pont láttam egy torta jelmezt. Oda benézhetnénk. Itt van kb. száz méterre.

-Oké. Mond az utat. – mosolygott rám szélesen, majd újra az utat figyelte. Lassan odaértünk, és bementünk a boltba. Az eladónak elállt a szava, hogy személyesen Joe Jonas áll előtte. Fiatal kis csaj volt. Nem lehetett több tizennyolcnál. Megkérdeztem, hogy megvan-e még az a torta jelmez, és Ő szinte repült a raktárba, és hozta nekünk. Joe bement a próba fülkébe, addig én leültem a fülkével szemben lévő padocskára, és vártam a csodára.

-Na milyen? – lépett ki a „tortában” szerelmem.

-Nagyon jól festesz benne. – nevettem el magam amint megláttam.

-Biztos? Nem szélesít? – teszem hozzá másfél méter átmérőjű volt a ruha, szóval nem, egyáltalán nem szélesítette. – És a lábaim jól mutatnak benne? – farmernadrág volt rajta. – Milyen a dekoltázsom? – nyakáig ért a ruha. – Kiemeli a fenekem? – teljesen eltakarta a fenekét.

-Most engem utánzol? – kérdeztem nevetve. És tudtam, hogy engem utánoz, én is kb. ezeket a kérdéseket tettem neki fel, amikor jöttünk vásárolni.

-Nem tudom. Téged hívnak Melissa Sweetnek? Mert akkor igen. Borzasztóan válogatós a csaj. – panaszkodott szörnyülködve.

-Oh… Hát, ha ennyire idegesít, akkor miért vagy még mindig vele? – vontam fel szemöldököm, s közben felálltam

-Mert szeretem, Ő az egyetlen, akit szeretek! – sétált lassan hozzám, majd amennyire csak tudott a tortától megcsókolt.

-Én is szeretlek. Így… - néztem rajta végig. – ahogy vagy. – mondtam mosolyogva.

-De biztos, hogy jó lesz ez? – kezdett el megint nyávogni.

-Szájzár! Nagyon sexy vagy benne! – pusziltam ajkaira, és visszatoltam a fülkébe. Pár perc múlva már a torta jelmez kíséretében huppantunk be az autóba, és gurultunk haza.

-És mikor kapom meg az ajándékom? – vette fel 1000 W-os mosolyát a nappaliba lépve.

-Reggel megkaptad, nem? Felvettem a fekete ruhát, és engedtem, hogy a bugyimba nyúlj.

-Csak annyi az ajándékom? Hát, jó. – játszotta el a szomorút.

-Dehogy ennyi! Kapsz még majd valamit, de nem most. Vagy ha jobban meggondolom. Nem, nem most. Pedig szerintem nagyon örülnél neki, de akkor sem lenne jó ötlet most oda adni. Szerinted mikor adjam oda? – fordultam hozzá mosolyogva.

-MOST! – újra elmosolyodtam rajta, majd megráztam kicsit a fejem.

-Ülj le. – mutattam a kanapéra. Ő jó kisfiút játszva leült a kanapéra, és várta a nagy ajándékot. Beszaladtam a szobámba, és elővettem az ajándékát a gardrób leg eldugottabb részéből. Képes lett volna megtalálni, szóval jól el kellett rejtenem. Lassan kilépkedtem a szobából. A dobozt hátam mögé dugtam, nehogy idő előtt észrevegye.

-Fordulj el, és csukd be a szemed. – szóltam neki az ajtóból. Így tett, én meg kiballagtam a nappaliba, és a kanapé mögé álltam. Kezemben elé tartottam a dobozt, és fejére pusziltam.

-Kinyithatod. – suttogtam, mire Ő felemelte pilláit, és kinyitotta mélybarna szemeit.

-Ez mi? – kérdezte izgatottan, és kivette kezemből, hogy ki tudja bontani.

-Nézd meg, remélem, tetszik. – ültem le mosolyogva mellé. Kezem babráltam idegességemben, hogy tetszik-e majd neki. Mikor sikerült kibontania, elállt a szava. Nem tudtam mit gondolhat. Félve néztem arcára, de Ő hitetlenkedve nézett rám.

-De… Hisz ezt megvették. Elvitték az utolsó darabot is. – nézett rám mosolyogva.

-Valaki, aki nagyon szeret, elhozta az utolsó darabot. Tetszik? – kérdeztem félve.

-Igen! Naná! Még jó, hogy tetszik! Imádlak Melissa! És a méret is jó! – ölelt meg szorosan, majd eltávolodott, és hevesen megcsókolt.

-Örülök, hogy tetszik! Féltem, hogy mit fogsz hozzá szólni! – szólaltam fel megkönnyebbülten. – Boldog 20. születésnapot Joseph Adam Jonas! – simítottam végig arcán.

-Köszönöm! Ez a legszebb szülinapom. Te mellettem vagy, megkaptam a világ legjobb csukáját, és a reggeli ébresztés is nagyon fincsi volt. – mosolygott képembe. Ez nem lehet igaz, még hányszor fogja felhozni?!

-Oké, itthon zavarba hozhatsz! De ha a szüleid előtt megemlíted a reggelt, akkor neked annyit. Simán le fogják vágni, hogy történt valami.

-Oké, előttük nem mondom. De akkor is tetszett a reggel. – nyújtózkodott elégedetten. Nekem meg csak még jobban vörösödött a fejem.

-Milyen gonosz vagy! – szűkítettem össze szemeim, és felálltam mellőle.

-Miért? Neked… nem volt… jó? – kérdezte kétségbeesetten. Elmosolyodtam majd visszaléptem, és leguggoltam elé.

-Jól figyelj! : Isteni volt a reggel. Nagyon jó voltál! Érted? Ezen nem kell rágódni. – simítottam végig combját. – De egy valami nem hagy nyugodni. – néztem föl rá, és Ő már megint ijedt tekintettel nézett rám.

-Mi?

-Biztos, hogy még szűz vagy? Nagyon gyakorlottnak tűntél. – mondtam, mire elmosolyodott, és ajkait enyéimre nyomta pár másodperc ereéig.

-Igen, az vagyok. De attól, hogy van a gyűrűm, az nem azt jelenti, hogy ilyen akciókban nem vagyok benne. – mosolyodott el még szélesebben.

-Oh… szóval nem én vagyok az első, akit „ágyba vittél”? – kérdeztem, s közben idézőjeleket írtam le ujjaimmal.

-Nem.

-Oké… Végülis érthető. Volt pár barátnőd, és 20 vagy. – álltam fel lehajtott fejjel. Valahogy rosszul esett. Nem tudom, miért, de nem repestem az örömtől, hogy más nőkhöz is hozzáért. Oké, én is voltam már férfival, de… de mégis szarul esett.

-Hé. – húzott ölébe. – Mi a baj? – emelte fel fejem.

-Nem… nem tudom… - válaszoltam elhaló hangon.

-Féltékeny vagy? – kérdezte halkan.

-Azt hiszem… - néztem szemébe még mindig, de most a szomorúság helyét átvette a szégyenlősség. Fejem mellkasának döntöttem, és mélyes szippantottam édes illatából.

-Nem baj. Én is az vagyok. Hisz, te már nem vagy ártatlan. És nehezebb dolgom van veled, mint bármelyik másik lánnyal. De hidd el, én sem repesek a boldogságtól, hogy nem én vehettem el az ártatlanságod. Bár arra nagyon gyúrnom kellett volna. Mikor is… - magyarázott, s közben simogatta hátam.

-Régen. – nevettem fel. – Gyere, csináljunk valami kaját. – álltam fel öléből.

-Oké. – kimentünk a konyhába, és összeütöttünk valami gyors kaját. Közben kérdezgetett néhány magyar szót. Elég érthetően mondta ki a szavakat, nagyon ügyes volt. A kajával gyorsan kész lettünk, és még csak fél kettő volt.

-Most mit csináljunk? – huppantunk le a kanapéra.

-Nézzünk egy filmet. – dobta fel az ötletet Joe.

-Oké, mondjuk a… A Horrorra akadva 4-et?

-Nekem jó! – mondta, majd felálltam a kanapéról, megkerestem a CD-t és beraktam a lejátszóba. Leültem mellé, de valami hiányzott.

-Valami kell. Áh… tudom már! – ugrottam fel mellőle megint, és a konyhába szaladtam. Kivettem a hűtőből egy doboz Őszilevet, és Narancslevet, és vittem három csomag chipszet.

-Na, tessék. – adtam kezébe a narancsot, és letettem a többit az asztalra. – Most már minden meg van csak ez nem. – ültem le mellé, és megcsókoltam. – Oké, most már nézhetjük.

Ő felnevetett, majd elindította a filmet. A filmet végig nevettük, és puszilkodtuk. Aztán Ő elment vitte a tortás jelmezt is, és belebújt az új cipőjébe. Én pedig összeszedtem magam, és azt, amit megbeszéltünk Daniseékkel, hogy viszek, és bepakoltam egy zacskóba. Felvettem a motoros szerkóm, és már indultam is. Rég motoroztam, ez volt az első, mióta kiment a bokám, és már nagyon hiányzott. Hamar odaértem a Jonas házhoz. Kevin, és Nick még otthon voltak, mert meg volt beszélve, hogy még átvesszük a dolgokat.

-Sziasztok! – köszöntem mikor beléptem a házba.

-Szia csajszi! – ölelt meg szorosan Dani. – Jobban vagy már?

-Igen. Még egy kicsit, köhécselek, de már nagyon jól vagyok!

-Örülök. Joe?

-Már a próbán van, vagyis előttem ment el.

-Oké, akkor minden rendben megy eddig!

-Millike! – kiáltott Nick és szaladt le a lépcsőn. Megölelt, már Ő sem volt beteg, de a doki szigorúan kimondta, hogy ne énekeljen. Majd Kevin is lejött, megbeszéltük, még egyszer a dolgokat, hogy hová, menjünk, és mikor. Majd a fiúk is elmentek.

-Danise? – kérdeztem Dani-t, mert eddig még nem láttam.

-Elszaladt a boltba, nem sokára itt van.

-Oké, addig elkezdjük?

-Igen, el kellene kezdeni. – mi elkezdtük a tortát, és a felénél már Denise is megjött. Lassan készen lettünk a tortával. Egy dupla csokis háromemeletes tortát csináltunk, nagyon jól nézett ki. És még pluszba egy diabatikusat is. A koncert fél nyolckor kezdődik, addig én is hazamegyek és átöltözök. A fekete bőr, motoros nadrágomat hagytam magamon, és egy másik fekete csizmát, fehér blúzt, és visszavettem a fekete bőrdzsekimet. Úgy beszéltük meg, hogy én mocival viszem Joet majd haza a családi vacsira, és a megbeszélt buli helyszínre is.

-Szia! – lépett be az ajtón Joe.

-Helló szülinapos. Milyen volt a próba? – kérdeztem mikor mellém ért. Számra puszilt köszönés képen, és leült a mellettem lévő székre.

-Elment. Mindenki szakadt, amikor beléptem a torta jelmezben. – kacarászott orra alatt.

-Eltudom képzelni! Kérsz? – toltam elé a salátás tálat, és egy másik villát.

-Aha. – megettük a salátát, és még csináltam még egy tányérkával. Majd elkezdtünk készülni. Joe egy sötétkék pólót vett fel, fekete farmernadrággal, és egy bőrdzsekivel. Én meg csak kifestettem magam, és begöndörítettem a hajam.

-Kész vagy? – kiáltotta a konyhából.

-Igen. Mehetünk. – léptem ki a fürdőből. Joe hátrafordult, de amint meglátott a pohár kiesett a kezéből, és csak nézett engem.

-Mi az? – lépkedtem elé mosolyogva.

-Ezt a szerkódat mért nem láttam még eddig? – kérdezte nyál csurgatva.

-Mert mióta ismersz nem motoroztam, és nem kellett előszednem.

-Miért ma motorozol?

-Igen, és te is. Na mehetünk?

-Igen. – csúsztattam zsebembe a telómat, és a pénztárcámat. Joe még kereste a kabala nyakláncát, én pedig addig kitoltam a mocimat a garázsból.

-Na megvan, kész vagyok! Bezártam az ajtót is, és Kókuszt is betereltem. Oh… de király. – nézte meg minden oldalról a mocit. Igazából semmi extra nem volt rajta, csak fekete alapon, néhol piros volt. Egyszerű, de szép.

-Vezethetek én? – kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem. Most nem. – nyújtottam oda neki a bukósisakot. – Vedd fel és induljunk, nem kéne elkésnünk.

-Oké. De legközelebb, én vezetek.

-Rendben Mr. Danger. – megpusziltam arcát, majd felültem a mocira, Ő mögém ült, derekamra rakta kezét, és már el is indultunk. Tíz perc múlva már az aréna előtt parkoltam le. Kicsit késésben voltunk, de nem nagyon. Joe beszaladt az öltözőbe ruhát cserélni, addig én megkerestem a fiúkat. Elindultam a végtelen hosszú folyosón, majdnem minden hová benyitottam, de nem leltem a fiúkat. Ez nem lehet igaz, ez az utolsó, itt kell lenniük! – gondoltam magamban, majd lenyomtam a kilincset és bementem.

-Nick, Kevin? – tapogattam a lámpakapcsolót, a sötét szobában. Végül sikerült megtalálnom, és a világosság elárasztotta a szobát. – Áh… Demi. Szia! – köszöntem, neki. Ez mégis hogy kerül ide?! Próbáltam a kedves hangnemet megütni, de nem sikerült.

-Szia Melissa! Beszélhetnék veled? – kérdezte gúnyos mosollyal.

-Persze, de előbb meg kell keresnem a fiúkat. Merre lehetnek? – kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.

-Nem tudom. De most jól figyelj! – lépett elém. – Joe az enyém, jobb lesz, ha békén hagyod! Nem érdekel, hogy-hogy, de hagyd el. Vagy teszek azért, hogy szingli legyen! – sziszegte fogai közt.

-Neked nem csak a külsőd sötét, de a lelked is. És, nehogy azt hidd, hogy elhagyom.

-Ribanc, ajánlom, hogy szakíts vele!

-Miért, mit akarsz te tőle? Miért olyan fontos neked?

-Kell a karrieremnek, sokkal híresebb leszek, ha vele kavarok. – mondta büszkén.

-Hogy te mekkora kurva vagy!

-Lehet, de sikeres. – nevetett fel.

-Millike. – hallottam nevem kintről.

-Megyek! – kiáltottam vissza, és kifordultam a szobából. Nickhez siettem, de a hárpia is jött utánam. – Szia. Beszélnünk kell. – húztam el Nicket.

-Ki hívta meg Demit?

-Nem tudom, de akkor is muszáj volt meghívni. A baráti körünkbe tartozik, ha bírod, ha nem.

-Oké, ez érthető, de most fenyegetett meg.

-Mi van? – kérdezte hirtelen óriási szemekkel.

-Azt mondta, hogy, ha nem hagyom el Joet, akkor tesz érte, hogy szabad legyen.

-De miért? Miért kért ilyet?

-A karrierre érdekében, hogy híresebb legyen.

-Ez a nő tényleg nem komplett. Már nálam és Kevinnél is bepróbálkozott, de hoppon maradt.

-Komoly? – koppant az állam.

-Igen. De most mennem kell, mindjárt kezdés. Pá Millike. – mosolygott, és megölelt.

-Szia tökfej. – ezzel elment, és én is mentem a VIP részlegre a szülei mellé. A koncert nagyon jó volt, a rajongó is elénekelték neki a „Happy Birthday To You”- t, és Ő is virult közben ezerrel. De aztán Joe lejött a színpadról. A fiúk is csak néztek, szóval ez nem volt benne a showban.

-Hé, hová sietsz? – fogtam meg karját.

-Csak a tortát veszem fel.

-Oké. – mondtam és elengedtem, visszamentem a színpad szélére, és intettem Nicknek. Ő odajött, és leguggolt.

-Hová ment? – kérdezte idegesen.

-Csak felveszi azt a torta jelmezt, amit a próbán is.

-Tök jó, hogy velünk is közli az ilyen akcióit.

-Hidd el, engem is meglepnek a kis akciói. – mondtam zavartan, mire Nick vágott egy hülye fejet. – De addig tartsátok fel a közönséget, én megnézem hol tart. – ezzel felállt, és ment vissza a színpad közepére. Én elindultam megint a hosszú folyosón, és kopogtam Joe öltözőjén.

-Mindjárt megyek.

-Oké. – Pár perc múlva teljes harci díszben jelent meg az ajtóban. Csak egy gáz volt. Demi is vele volt. Szemeim szikrákat szórtak, tudta, hogy nem bírom. Nem egyszer panaszkodtam már a csaj miatt, és mégis beengedi az öltözőjébe.

-Mehetünk. – szaladt el mellettem. Se puszi, se pá? Mi ütött ebbe? Hozzám sem szólt jóformán. Még a tekintetemet is kerülte.

Visszamentünk, Ő a színpadra ment, én pedig a legeldugottabb sarokba. Azon gondolkoztam amit Demi mondott, és ahogy most Joe viselkedett. Mintha, mintha, nem is az lennék, akinek ma a szemébe mondta, hogy szereti. De miért volt bent nála Demi? Mit csináltak bent? Talán megcsal… Nem az nem lehet. Azt nem élném túl. Nem teheti velem. – ezeken gondolkodtam, amikor valaki elkezdett csápolni előttem.

-Melissa, minden oké?

-Jah, i-igen. Oké, minden. Csak… csak gondolkodtam. – válaszoltam akadozottan, s háta mögé néztem. De bár ne tettem volna. Demi épp megcsókolni Joet akarta megcsókolni az egyik sötétebb sarokban, és ahogy észrevettem Joe sem tiltakozott ellene. Keze Demi csípőjén volt, és egyre közelebb értek ajkai a hárpiáéhoz. Demi kicsit felém nézett, és egy ördögi pillantást vetett rám.

-Nick… - nyögtem, s remegő kézzel feléjük mutattam. Ő értetlenül nézett, s mire féléjük fordult már Demi Joe ajkain csüngött. Nem hiszem el, és itt előttem. Ha nem is tudja, hogy látom, de akkor is tisztában van vele, hogy itt vagyok a koncerten. Nick hitetlenkedve nézte Őket, s majd felém fordult, pont időben. Térdem összecsuklott, majd minden elsötétedett.