15.rész

Sziasztok!!

Nah itt van a részecske!!

Kemény 3 és fél oldalas!!!Lehet köszönni!!És az ihletet is Nikiim adta!Köszi a komikat!És most is szeretnék sokat!!Minimum 5 komit!Oké??Oké!!

De nem dumálok!Jó olvasást!Puszi

Visszaültem a hintaszékre és rágyújtottam az utolsó szál cigire. Már a felénél tartottam, amikor elkezdett bent csörögni a telefonom. Lassan besántikáltam, és felkaptam a telefonomat, majd vissza kiültem vele a teraszra. A számot nem néztem meg, szóval nem tudtam, hogy ki az.

-Halló? – szóltam bele a telefonba. Joe épp akkor jött ki. De mivel meglátta, hogy telefonálok csöndben maradt.

-Szia Ribim! – szólt bele az illető a vonal végén. Az illető pedig Selena volt. Az egyik legjobb barátnőm. Még nagyon régen ismertem meg és az óta is tartjuk a kapcsolatot.

-Szia Szívem! Mizujs veled? Rég beszéltünk! – szóltam bele magyarul.

-Hát igen… jó rég beszéltünk, már egy hete, nem is néztél felém. Szép vagy mondhatom! – szólt le drága barátnőm.

-Sajnálom, de sok minden történt velem az óta. Tényleg sajnálom.

-Jaj… tudod, hogy csak hülyülök. Na de én most arra lennék kíváncsi, hogy pontosan hol is laksz L.A.-ben?

-A Chicago Street 43 alatt. Miért?

-Csak képeslapot akarok küldeni! – mondta ártatlanul. De sosem szokott képeslapot küldeni, mindig msn-ezünk és am is a posta túl drága lenne. Egyszóval, készül valamire. Csak mi lehet az?

-Mire készülsz életem? – dőltem hátra a hintaágyon, miután elnyomtam a cigit.

-Semmire, már megtettem.

-Mit tettél?

-Megtudod, ha kinyitod az ajtót. – szólt utoljára és kinyomott.

-Mi? Miért? – kérdeztem magamtól. Ránéztem az értetlenül álló Joera, majd megrántottam a vállam és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam és nem hittem a szememnek. Sell állt az ajtóban.

-Te jó ég! Te hogy kerülsz ide? Miért nem szóltál, hogy jössz? – kérdeztem miközben szorosan megöleltem, és persze figyelemmel Joera angolul beszéltem.

-Jöttem hozzád, gondoltam megleplek! De miért beszélsz angolul? – kérdezte, mikor bepakoltuk a 2 bőröndjét.

-Mert van valaki, aki nem tud magyarul.

-Ó… csak nem bepasiztál? – kérdezte szemöldökét húzogatva. Nevetni kezdtem, és megint megöleltem.

-De. De úgy hiányoztál! Na, gyere, bevisszük a cuccod a szobámba, aztán bemutatom a barátomat. Le fogsz hidalni!

-Oké. – bevittük a szobába a cuccot, és letettük Joe sport táskája mellé. – Oh… már össze is költöztetek? – kérdezte ledöbbenve. Hát igen, nem engedek be bárkit a szobámba, és ezt Ő is tudja.

-Igen, de csak mert kiment a bokám, és nem hagyta, hogy egyedül legyek itthon.

-Te szegény. Már megint összetöröd magad! Már kérdezni is akartam, hogy mi van a lábaddal, mert nagyon sántítasz.

-Jah… Ráléptem Kókusz labdájára, és kibicsaklott a bokám. – mondtam nevetve.

-Tényleg. Hol van Kókusz drágám? – nézett körbe a szobába, de nem látta, ahogy én sem.

-Kókusz! – kiáltottam neki, mire csaholva jött be a szobába. Amint meglátta Selly-t rögtön ráugrott. Próbáltam leszedni róla, de nem tudtam, nagyon örültek egymásnak! Egy kis kuncogást hallottam az ajtó felől, felnéztem, és Joet láttam meg.

-Segítsek?

-Aha. Léci. Nagyon örülnek egymásnak. – Joe elhívta magához Kókuszt, aki persze azonnal ott is volt. Kezdek féltékeny lenni rá!

-Köszi! – mosolyogtam rá, és felsegítettem Sellyt.

-Óhh… ki ez az Adonisz? – kérdezte Selly, direkt magyarul, mert nem látta az arcát. Joe épp simogatta kutyusomat, leguggolt hozzá, és a fejét is lehajtotta.

-Ő a barátom. – húztam oda Joe elé. Ő pedig amikor odaértünk felegyenesedett, mosolyogva nézett ránk. – Selena Stewan, Joe Jonas. Joe Jonas Selena Stewan. – mutattam be őket egymásnak. Joe mosolyogva nyújtotta kezét Sellynek, de Ő csak értetlenül nézett. Majd nagy nehezen kezet fogott Joeval.

-Te, és Ő, és itt, és együtt… és mi van? – mutogatott össze-vissza, és csak nézett ránk.

-Hívd csak Sellnek, vagy Sellynek. – fordítottam Joenak kuncogva.

-Rendben! Ő is Jonas fan?

-Igen. – néztem Sellyre aki még mindig értetlenül állt mellettem. – Úgy ismertem meg, hogy Ő is és én is írtunk blogot rólatok, és felvettük a kapcsolatot. Hahó… Selly, ébredj. – lengettem meg előtte a kezem, de nem segített, csak nézett maga elé. – Várj itt. – mondtam Joenak majd kimentem a konyhába, elővettem egy poharat, félig töltöttem vízzel, és visszamentem a szobába. Sell még mindig ugyan úgy állt, mint amikor kimentem. Joe elmosolyodott, amikor látta a pohár vizet a kezemben.

-Köszi, nem kellett volna. – mondta, kivette a kezemből, és már emelte a szája elé a poharat.

-A-a… Ez nem neked lesz. – vettem el tőle a poharat, és azzal a lendülettel, Sell arcára öntöttem a pohár tartalmát. S lám, felébredt. Rendesen leblokkolt!

-Mi van? – kérdezte prüszkölve.

-Épp bemutatom neked a pasimat, és te leblokkolsz. Szép. – mondtam neki mosolyogva.

-Oh… hát nem álmodtam! Szia, hívj nyugodtan Sellnek, vagy Sellynek. – fogtak ismét kezet.

-Joe. – mondtam mosolyogva Joe.

-Végeztél? – kérdeztem Joera nézve.

-Aha. De majd még elkérem a hajvasalódat. – túrt bele mosolyogva a hajába.

-Oké. Ott van a mosdó alatti szekrényben. Menj, szedd össze magad, addig én beszélgetek Sellymel, és csinálok reggelit. Tényleg mit csináljak reggelire? – kérdeztem tőlük.

-Én már ettem, de a te rántottádat sosem hagynám ki! – mosolygott rá Sell, és megölelt.

-Akkor azt csinálok. Úgy ahogy szoktam? – kérdeztem Sellt.

-Aha. – mondta és elengedett.

-Akkor gyerünk! Segítesz? – kérdeztem miközben húztam a konyha felé. – Jah még meg sem mutattam a házat, gyere. Körbevezettem a házba, ami két szobából, egy konyhából fürdőből, kamrából, nappaliból, előszobából állt. Majd visszatértünk a konyhába.

-Nagyon szépen megcsináltad. Nem csalódtam benned! – mondta elismerően, és leült a pult mögötti székek egyikére.

-Köszi! Nah jössz segíteni? – kérdeztem, miközben elővettem a hozzávalókat.

-Nem, mert nem akarom elrontani a szerelésemet. – hát igen, neki mindig első volt a megjelenés, mármint nem ilyen plázacicás, és szőke csaj félében. Hanem csak odafigyelt, és igen most is csodásan festett. Egy rövid combközépig érő farmer nadrág, egy fehér mintás póló, vörös deszkás cipő, szép kis karkötő, és egy pengető nyaklánc. Mi van? Pengető nyaklánc? Mindenhol ilyet keresek, és nem találok, neki meg itt lóg a nyakába.

-Igazad van… ezt bolond lennél elrontani. De hol vetted ezt a nyakláncot? – kérdeztem miközben kezembe vettem a pengetőt. Nagyon szép! Volt is valami belevésve, de azt már nem volt időm elolvasni.

-Nem vettem, hanem csináltam. Csináltam neked is, mert tudtam, hogy neked is tetszeni fog majd. – mondta és elindult a táskájához. Kivette a pénztárcáját, és abból a medált. Kinyújtottam a kezem és Ő a tenyerembe pottyantotta. Nagyon szép volt. Egészen sötét barna, szinte alig lehet észrevenni, hogy barna. Az egyik oldalába bele volt vésve, szép betűkkel, hogy „Mells&Selly”, a másik oldalára pedig, hogy „Friends forever!”.Felnéztem Sellyre, és megnéztem az Ő pengetőjét is, az övén is ugyan ez állt.

-Köszönöm! – öleltem meg jó szorosan. – Imádlak. Nagyon hiányoztál!

-Te is nekem! Na, de csináljunk reggelit. A herceged nehogy éhen haljon! Az nem lenne jó senkinek! –mosolygott, majd a pult mögé lépett. Megcsináltuk a reggelit, és a végén már Joe is ott ült és nézte, hogy mit ügyeskedünk. Megkajáltunk, aztán elmentem és rendbe tettem magam, addig Joe és Sell beszélgettek.

-Kész vagyok! – jöttem ki a fürdőből frissen.

-Akkor mehetünk? – kérdezte Joe felállva a kanapéról. Nem értettem miről beszél, ránéztem Sellyre, de Ő is értetlenül nézett.

-Hová? – kérdeztem.

-Hát meg ígértem tegnap, hogy elviszlek valahová! Meg Nick hívott, hogy unja a fejét, csináljunk valamit. Jön Ő is így be kell menni érte hozzánk!

-Oké, akkor menjünk. – raktam még ki Kókusznak kaját és vizet, és indultunk is. Először hozzájuk mentünk.

-Bejöttök? – kérdezte Joe.

-Aha, én be. Sell te jössz? – néztem hátra barátnőmre.

-Igen! – bementünk Joe felszaladt Nickért, én addig beszélgettem Denise-el, és bemutattam neki Sellyt.

-Sziasztok csajok. – köszönt nekünk Nick a lépcsőfordulóról. Mire leértek mellénk mi is megfordultunk, így szembe kerültünk velük.

-Szia! – köszöntem neki, és megöleltem. Amint elengedtem tekintete Sellyre tévedt, és várta, hogy bemutassam neki.

-Selena Ő itt Nick. Nick Ő Selena. – mutattam be Őket egymásnak.

-Szia Nick Jonas. – nyújtotta kezét Nick.

-Selena Stewan. – fogott vele kezet, de tekintetét nem engedte el. Ezt a nézését ismerem, mint mindet. Mondanám azt, hogy első látásra szerelem, de már sokszor látta. Itt még lesz valami!