10. rész

Nah, meghoztam a 10. részt, de előre leszögezem hogy NEM LESZ KÖVI HA NEM KAPOK 5 KOMIT ÚGY HOGY AZ MIND KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYEKTŐL VAN!!!

Szerintem...nem tudom, kicsit lapos lett, de ilyen is kell!

De én a ti véleményetekre vagyok kíváncsi, szal lécci komizzatok!Anyi is elég "Jó! Tetszik! vagy h Szar!" rendben, nekem mind1 csak tudjam hogy olvassa valaki Nikin kívül!De nem dumálok tovább! Jó olvasást! És ne feledjétek Komizzatok!!

Megkaptam, amiket kértem és felpockoltam a lábam. Elnyúltunk a kanapén, én Joenak dőltem, Ő pedig átkarolt, így néztük a sorozatot. Nekem is ez volt a kedvencem, csak a tanulmányaim, és a költözködés miatt nem tudtam nézni. Mire kényelembe helyeztem magam eszembe jutott, hogy kanalakat nem kértem, hogy hozzon. Felálltam a kanapéról és elindultam a konyhába, kivettem két kanalat, és odaszóltam Joenak.

-Joe, kell pohár, vagy jó, ha üvegből iszunk? – néztem rá, de bevallom nem sokat láttam, így el bakócáztam a szekrényhez és felraktam a szemüvegem.

-Jó lesz az üvegből. – nem nézett rám, a képernyőre koncentrált. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciója, hogy szemüveges, vagyis inkább kontaktlencsés vagyok. Visszamentem hozzá, odaadtam neki a kanalat, kibontottam a doboz jégkrémet, ölembe vettem, és azzal együtt dőltem vissza.

-Mi volt eddig? – kérdeztem, mert a gondolkodásom miatt nem tudtam koncentrálni.

-A Claire nevű csaj most ugrott le egy épület szerűségről. Kemény volt, eltört a válla és simán visszarakta. Nekünk is ilyennek kéne lennünk. De király lenne, elnyalnék, és nem lenne bajom tőle.

-Mi lenne, ha mondjuk, jobban figyelnél, és akkor nem kellene neked ilyen képesség.

-Bármennyire szeretnék figyelni, nem megy.

-Miért? Nem is olyan nehéz.

-Te beszél? Két hónapra kiütötted magad!

-De miattad, te vágtad el a kezed, mert nem figyeltél!

-Igazad van, melletted, nem is lehet másra figyelni!

-Bolond! – nevettem el magam eszmecserénken, és megpusziltam nyakát. Beleborzongott érintésembe. Lenézett rám, és elkerekedtek szemei.

-Te szemüveges vagy?

-Aha, de általában kontaktlencsét hordok.

-Tök jó, nekem is rossz a szemem. Még egy közös dolog. – hajolt közelebb és megcsókolt. Istenem, milyen jól csókol, és milyen jó illata van. Elváltak ajkaink és néztük tovább a filmet. Nem tudom, hogy mikor, de elaludtam, végülis nem csodálkozom, alig aludtam, de jól esett. Le voltam fektetve a kanapéra, és gondosan betakargatva, még a lábamra is figyelt, rakott alá párnát. Joe már nem volt mellettem. Felkeltem, felraktam a bokarögzítőt, és miután Kókusz nem reagált szólongatásomra kimentem a kertbe megnézni, hogy ott van-e, de ott sem találtam. Kezdtem pánikolni, hogy hol lehet, amikor megpillantottam egy kis cetlit a konyha asztalon, egy tál meleg leves mellett.

„Szia! Elvittem Kókuszt sétálni, remélem nem baj. Gondoltam hagylak aludni, mert elég hamar elnyomott az álom. Hívj, ha felébredtél!

Ui: Köszi, hogy velem álmodtál! =D Csók: DJ. Danger <3”

Mosolyogva olvastam el, és az utolsó mondatnál tátva maradt a szám. Hogy vele álmodtam? Nem is emlékszek rá, hogy mit álmodtam, de mind egy, felhívom és megkérdezem tőle. Tárcsáztam és a második csörgésre már fel is vette.

-Szia Mells. – szólt a telefonba.

-Szia. Jöhettek haza, felkeltem. – mondtam mosolyogva. – Honnan tudod, hogy veled álmodtam?

-Csicseregte egy kismadár.

-Ohh… mond melyik, had tekerjem ki a nyakát.

-Azt nem szeretném.

-Miért is?

-Azért mert nem szeretném, ha a saját nyakad tekergetnéd meg.

-Mond azt, hogy nem beszéltem álmomban! – nyögtem és éreztem, hogy vörösödni kezd az arcom.

-Akkor hazudnék. De nyugi nem mondtál sokat. – kuncogott a vonal végén.

-Miket mondtam?

-Csak azt, hogy szeretsz, meg, hogy ne ugorjak le. – nevetgélt – Ezen meg is lepődtem, mit álmodtál kicsim?

-Azt, hogy le akarod vetni magad egy szikláról. Mikor értek vissza?

-Mindjárt, addig egyél és pihentesd magad.

-Miért is?

-Mert este megyünk haza, és összeszedem a cuccom.

-Ki mondta, hogy ideköltözhetsz? – kérdeztem tettetett komolysággal, bár majdnem elnevettem magam.

-Miért, nem költözhetek oda? – kérdezett vissza, némi félelemmel hangjában

-Kérdésre, kérdéssel felelni illetlenség!

-Akkor nem költözök oda. – jelentette ki lemondóan.

-Ki mondta, hogy nem költözhetsz ide? – kérdeztem, és most már elkuncogtam magam.

-Te szórakozol vele? Ezt még megbánod. – nevetett most már Ő is velem.

-Mikor értek vissza?

-Ha kinyitod az ajtót. – és azzal letette a telefont. Néztem magam elé, és próbáltam kilátni a fejemből, és értelmezni azt, amit mondott, de ami azt illeti, elég nehezen ment az álmosságtól.

Lassan elsántikáltam az ajtóig és kinyitottam azt. Nagy meglepetésemre Ő állt előttem egy gyönyörű vörös rózsával, egy McDolalds-os zacsival és természetesen Kókusszal. Szinte olvas a gondolataimban. Rég ettem már hamburgert és terveztem is, hogy majd ha időm adja, beesek majd a McDolanlds-ba, de nem volt alkalmam bemenni.

-Jaj, Joe, én, úgy szeretlek. – mentem oda hozzá és kivettem a kezéből a szatyrot, majd nyomtam egy puszit az arcára. Ő elengedte Kókuszt, én addig bementem a konyhába és elővettem két tányért. Épp pakoltam ki a szatyorból, amikor erős kezeit éreztem derekamon. Lenéztem kezére, miben ott tartotta a rózsát. Olyan édes egy fiú, akárhányszor elmegy valamerre, úgy, hogy én nem vagyok mellette, hoz nekem virágot. Kell ennél több, hogy egy pasi kifejezze az érzéseit?! Szerintem nem, és nekem most pont erre van szükségem.

-Nos? Ide cuccolhatok? – tette vállamra fejét, és megpörgette ujjai között a rózsát. Megfordultam és szemébe néztem.

-Persze! Köszi, a kaját, most pont erre vágytam.

-Ez csak természetes, jah és ez is a tiéd. – emelte meg a rózsát, belecsókolt a szirmaiba és átadta nekem.

-Köszi. – mondtam majd közel hajoltam hozzá, és lassan megcsókoltam. Miután elváltak ajkaink, elmentem egy másik vázáért és beletettem a rózsát. Aztán visszamentünk a konyhába, leültünk egymással szemben és megkajáltunk. Nem szóltunk semmit, nem kellett a beszéd, néztük egymás szemeit, miután megettük, akkor is csak ültünk és néztük egymást. Csodás pillanat volt, melyet megint kutyusom szakított meg. Nagy nehezen elszakítottam tekintetem párométól, és lenéztem bosszúsan, de egyben játékosan kutyusomra.

-Mi van, te féltékeny dög? – szálltam le a székről, leguggoltam mellé és megvakartam a füle tövét. Ugatott egyet, és kényeztettette magát. Felnéztem Joera, aki mosolyogva figyelt minket.

-Szépek vagytok együtt. – mondta és előkapta a telefonját. – Lefényképezhetlek titeket?

-Persze. – mondtam és mosolyogva tovább simogattam Kókuszt addig ameddig nem hallottam a telefon hangját, miszerint elkészült a kép.

-Kész! – szólt Joe mosolyogva, mire felálltam és odasétáltam mellé. Jól szemügyre vettem a telefonját, és bátran merem kijelenteni, hogy egy fehér iPone-ja van. Jó gyors telefon, de azért még a gazdagok játékszere, és biztos, hogy nem vennék ilyet. Nyomkodott valamit a telefonján, nagyítgatta a képet és végül a segítségemmel sikerült neki beraknia háttérképnek.

-Nah, milyen? – tolta orrom elé a mobilját.

-Nagyon jó, nem is lehetne rossz, hisz én vagyok rajta. – egóztam egy kicsit, kíváncsi voltam, mit fog mondania kis egóbajnok.

-Ohh…a kis egómanó! Még a végén vetélytársam lesz a ” Ki a legnagyobb egoista a világon?” Versenyben. De ne fáraszd magad Kicsim, akkor is én nyerek.

-Tudom Szívem, nálad egoistább emberrel nem is találkozhatnék. Az már szinte lehetetlen. De én így szeretlek, ugye tudod. – bújtam oda hozzá, és arcomat pólójába rejtettem.

-Én is szeretlek. – szól pár másodperc után és nyomott egy puszit a hajamra.

Puszi!! És kérlek komizzatok!!=D