13.rész

Sziasztok!!

Sajnálom, sajnálom, sajnálom!!!hogy ilyen későn lett rész...de az a helyzet, hogy csütörtökön elment a netem, és csak ma reggel jöttek megcsinálni. A rész az már csütörtökön megvolt szal itt görcsöltem, hogy mikor lesz már net!Na de most itt van és várok érte sok komit jah és most valamicskével hoszabb is lett, mert eddig 3 oldalas volt, meg 2,5 de most ez 4. Szóval jó olvasást, és komizzatok!

Puszi

Ui: Jah és beteszem a Melissa randiruháját, azt amit az első randin viselt, csak nézelődtem a neten, és megláttam. Én is ilyennek képzeltem el!

Mindenki szegény Joera szegezte a tekintetét, aki csak tömte magába a kaját, és próbált észrevétlen lenni. De ebben a helyzetben ki lehetne az?! Szegénykém ez tényleg cikis helyzet volt. De azért Nicknek nem kellett volna ilyen nyíltam kijelentenie, hogy az, akit simogat a lábával, az nem én vagyok hanem, Nick. Nicket oldalba löktem a könyökömmel, jó erősen. Most már tuti, hogy meg fogom szívatni valamivel. Nem csak vele szívózik, de a páromat is leégeti, az egész család előtt. Volt egy fél perc hatásszünet, majd mindenki nevetésben tört ki. Én csak megmosolyogtam, és rápillantottam Joera, aki szintén engem nézett. Nagyon sajnáltam, arcán két óriási vörös folt, félig az asztal alatt volt, és engem nézett. Olyan, édes volt, hogy meg tudtam volna zabálni. Kinevették magukat, és visszatértünk hozzám egy pár szóra. Amikor már csak turkáltam az ételben Joe megszólalt:

-Mells, ha befejezted, mehetünk, ha gondolod. – szólt lágyan, de mindenki hallotta. És ezt Nick ki is használta.

-Mi van Joe, szégyelled magad, és szabadulni akarsz? – Na, nálam itt telt be a pohár. Szeretem Nicket, meg minden, de ha folyamatosan szívózik, annak meglesz a következménye.

-Köszönöm szépen a vacsorát, Joe mehetnénk? – álltam fel az asztaltól, majd amikor befejeztem a mondandómat, szúrós szemekkel néztem Nickre. Joe felállt, elvette a tányéromat, és az övét, is elvitte a mosogatóba. Addig én elköszöntem a szüleitől és Frankietől, de Nickre nem is figyeltem. Ő csak várta, hogy mikor szólok hozzá is, de azt még várhatja egy darabig. Joe felszaladt a cuccáért, én pedig addig leültem még a kanapéra. Nick is leült mellém, a többiek pedig direkt elmentek.

-Ennyire megbántottalak? – kérdezte mosolyogva, de most legszívesebben letöröltem volna azt a mosolyt az arcáról.

-Igen, Nick. Ennyire. Még úgy látszik, nem tudod, hogy hol van a határ. Jól gondolom? – válaszoltam, és néztem rá ridegen. Ő csak lehajtotta a fejét, gondolkozott egy kicsit, hogy mit is mondhatna, de nem jutott sokra.

-Bocsánat, Melissa. – szólt végül, alig hallható hangon. Ránéztem és elmosolyodtam. Kis kutya pofival nézett rám, de láttam a szemeiben a megbánást. Oda hajoltam hozzá, és megöleltem.

-De ez az utolsó! Lehet szórakozni, de vannak annak is határai. Oké? – távolodtam el tőle, és a szemébe néztem komolyan.

-Oké. Értettem.

-Miért is mondtad az öcsédnek, hogy nénizzen? Olyan öregnek tűnök? – hunyorítottam, és valószínűleg vicces lehettem, mert elkezdett éktelenül nevetni.

-Nem, nem vagy öreg… csak jó ötletnek tűnt.

-Oké Nicholas, ezt megjegyeztem. Majd én is kitalálok valamit, ami jó ötletnek fog tűnni. – szóltam műducisan, és elfordultam. Joe épp akkor jött le a lépcsőn, mosolygott rajtunk.

-Joe, nem viszed a gitárt? – kérdezte Nick meglepődve.

-Jaj, tényleg. majdnem elfelejtettem. Kösz öcsi. – csapott homlokára és már szaladt volna fel.

-Joe, nekem is van gitárom, ha kell. – szóltam kedvesen.

-Tényleg? Jó akkor azt már nem cipelem. Mehetünk? – kérdezte a kanapé mellől. Felsegített a kényelmes kanapéról, és felsegítette a kabátomat, majd elindultunk haza.

-Mit akart az asztal alatt Joseph? – kérdeztem már a kocsiban ülve. Felnevetett, és belement a játékba.

-Óhh… csak egy szép hölgy figyelmét próbáltam magamra irányítani. Mert amint észrevettem, nem nagyon foglalkoztatta, hogy mi van velem! – szólt szórakozottan, de az utolsó mondatnál elkomorult, és szomorú szemekkel nézett fel az útról a szemembe. Nem tudom, most mit mondhatnék, mert igaza volt. Alig figyeltem rá, és Ő csak tényleg a figyelmemet szerette volna. Szégyelltem magam, és óriási bűntudat lett úrrá rajtam.

-Igazad van, nem figyeltem rád. Sajnálom. Miattam égetett le Nick is. - szóltam elhaló hangon, melyben hallatszott, hogy a sírás szélén állok. Nem tudom, hogy miért jött rám a bőgés, de hirtelen szíven ütött a dolog, hogy arra az emberre nem figyeltem, akit a társaságból a legjobban szeretek, és talán még a világon is. De ezt még nem akarom elszólni, bármi jöhet. Joe végig simította a combomat, majd várta, hogy kezem övébe helyezzem, és összekulcsoljuk ujjainkat. Így is tettünk, és nekem abban a pillanatban folyt le első könnycseppem, mikor felpillantott az útról. Felkacagott, majd elengedte a kezem, és letörölte a könnyemet.

-Semmi baj, ne pityeregj. Rendben? – kérdezte érzelemmel teli hangon, mosolyogva. Majd újra megfogta a kezem, és tovább vezetett. Hazafelé nem nagyon beszélgettünk. Én próbáltam lenyugtatni magam, Joe pedig engem nyugtatott, hol a kezemet simogatta, hogy a lábamat. Amikor hazaértünk nem találtam a kulcsomat, és kétségbeesetten néztem Joera. Ő csak mosolygott, és előhúzta a zsebéből.

-Szólhattál volna, mielőtt halálra aggódom magam! – torkoltam le. Ő csak mosolygott, kinyitotta az ajtót, majd bezárta maga után. A bőröndjét, vagy inkább sport táskáját a nappaliban hagyta, azon belül nem tudom, hogy hová tette, mert szaladtam is a fürdőbe, már amennyire tudtam szaladni. Már nem volt olyan vészes a lábam, de már elfáradt a nap folyamán… a délután folyamán. Tele engedtem a kádat forró vízzel, és jó sok habot csináltam bele. Mindig így szoktam, nem szeretem, ha kevés víz van benne. Majd kimentem Joe-hoz, aki már elpakolt a konyhában, mert nagy disznó ólat hagytunk magunk után. Épp a pultot törölte le, amikor mögé lopakodtam, és átöleltem hátulról.

-Szeretnél előbb fürdeni? – kérdeztem miközben szembe fordult velem.

-Nem! – nyomott egy csókot ajkaimra. – Menj nyugodtan. – csókolt meg megint. - Tudok várni.

-De úgy látszik a csókokkal nem. – szólaltam meg két csók között. Belekuncogott a csókunkba, és újra megszólalt:

-Igazad van, rád nem tudok várni. – folytatta volna a csókcsatánkat, de én elhúzódtam.

-Ezt… most… arra, érted… hogy… mi ketten?? – kérdeztem akadozva. Sejtettem mire gondol, de ahhoz, hogy lefeküdjünk, túl kevés ideje ismerjük egymást, és amúgy is neki ott van a fogadalma is.

-Rossz az, aki rosszra gondol! – mosolygott kajánul.

-Bolond aki nem! – jelentettem ki, mire mind a ketten felnevettünk. Mélyen néztem a szemébe, hogy ezzel mit is szeretett volna mondani. De a tekintetéből úgy vettem ki, hogy csak egy szelíd kijelentésnek szánta. Elmosolyodtam, majd lábujjhegyre álltam mintha meg akarnám csókolni, de mielőtt megtettem volna, egy hirtelen ötlettől vezérelve, csak egy puszit adtam az arcára, majd elhúzódtam, és kibújtam öleléséből.

-Akkor megyek előbb fürdeni. Próbálok sietni. Addig megágyaznál? – kérdeztem a szobába menet.

-Na ne már! Mivel érdemeltem ki? Gyere vissza! – kérlelt, én meg csak kuncogtam az orrom alatt. Bementem a hálószobába, és kivettem egy másik pizsit a szekrényből. Majd bementem a fürdőbe. Joe csörgött valamivel a konyhában, majd bekapcsolta a tv-t. Én addig bemásztam a kádba és ellazultam. Gondolkoztam mindenen, hogy holnap hová visz, de több mint valószínű, hogy valami szemüveg boltba. Aztán, hogy mit csinálhattak azzal az alakkal, aki rám mászott négy napja. Jézusom, még csak négy napja ismerem, és már kétszer is le kellett állítanunk a másikat. Ha így folytatjuk, nem tudjuk majd türtőztetni magunkat. Még ilyenekről elmélkedtem, amikor Joe kopogott be.

-Igen? – kiabáltam ki. Közben megnéztem, hogy takar-e még a hab. Lejjebb csúsztam, így tökéletesen takart, csak a lábam lógott ki. De azt mindig kiteszem… lényegtelen.

-Zavar ha bejövök? – kérdezte hezitálva.

-Nem, dehogy. Gyere nyugodtan. – szóltam ki neki. Lassan kinyitotta az ajtót, ami a sarokkáddal szemben volt. Bejött és mosolyogva nézett engem, leguggolt mellém, és nyomott egy puszit a számra.

-Nem akarlak zavarni Szívem, de mindjárt bepisilek. – szólalt meg végül.

-Ezt mondhattad volna előbb is! Na, menj ki, gyorsan kiszállok, majd kint felöltözök, és jöhetsz WC-re. – mosolyogtam neki. Nehéz helyzet, mert a WC a fürdőben van, így kicsit nehéz dolgunk lesz. Ő felállt és kiment a fürdőből. Megvártam, míg becsukja az ajtót, aztán gyorsan kiszálltam a kádból, és magamra tekertem a törölközőt. Amikor kiléptem a fürdőből Joe nekinyomott a falnak és szenvedélyesen megcsókolt. Szorosan magához húzott, én meg beletúrtam a hajába. Ajkaink elszakadtak egymástól, és homlokát enyémnek döntötte. Ziháltunk, és nem bírtuk elengedni egymást.

-Nem WC-re indultál? – kérdeztem zihálva. Elmosolyodott, és nyomott egy puszit a számra.

-De, elméletileg. Csak valaki letérített az eredeti pályámról. – mondta mosolyogva.

-Hű… de költői ma valaki. Érdemes lenne, lefekvés előtt a kezedbe venned a gitáromat. Hátha megszületik egy jó kis romantikus dal. – kuncogtam el a végét. Megint rátapasztotta ajkait enyéimre, és szorosan magához húzott. A törölköző megcsúszott rajtam, ezt Ő is észrevette, és mielőtt még leeshetett volna rólam még jobban hozzám simult, így a falnak is neki nyomott. De számat nem eresztette. Kezével vizes hajamba túrt, másikkal pedig fogta a törölközőmet. Már alig kaptam levegőt, amikor elengedtük egymást. Gyorsan törölközőm után kaptam, Joe pedig ment a fürdőbe. Bementem a szobába, de mehettem is vissza, mert a fürdőben hagytam a pizsimet. Bekopogtam.

-Igen? – szólt ki.

-Bemehetek? Bent hagytam a cuccomat.

-Persze, gyere. – mondta, majd lassan benyitottam. Már a kádban volt, Ő is vizes hajjal. Istenem… milyen sexy! Az ajtóban álltam és néztem Őt.

-Nem akarsz beljebb jönni? – kérdezte sexy félmosolyával.

-Jah… de, bocs. – bementem, összeszedtem a pizsimet, és a levetett ruháimat, majd a szekrény felé fordultam, és vettem ki Joenak egy törölközőt.

-Joe, itt a törölköző. Amúgy nem hoztál be ruhát, szeretnéd, hogy hozzak neked?

-Aha, ha megtennéd. Köszi. – mondta, és már mentem is ki a fürdőből. Bementem a szobába, gyorsan felöltöztem, és mentem Joe bőröndjéért. Becipeltem a szobámba, és letettem a gardróbom elé. Kinyitottam, és elkezdtem turkálni benne, de nem tudtam, hogy melyiket nevezhette ki pizsama alsónak így csak kivettem az aljáról egy bokszert. De amikor azt kihúztam, egy kis dobozkát is kihúztam vele.