12.rész

Helló!!

Nah szóval lányok, pontosan 1:38 van most!!Igen 1 óra 38 perc!!

Igen tudom sokáig kellett várni, de ha nem lesz komi akkor most is sokat kell majd, és azt senki sem szeretné igaz???IGAZ!!

Én úgy konkrétan véleményt nem tudom mondani róla...végülis sosem tudom véleményt mondani a sajátomról. Köszönöm és mindenki köszönje meg Lépcsős Lánynak, mert ha nem találom ki, a "ki tud több mondatot írni 30 perc alatt" játékot, akkor most nem lenne rész, csak később, de a mai nap folyamán! És Niki nyert grat neki a 89 mondatért..nekem csak úgy 67-70 jött ösze. Nah de nem dumálok Olvassatok!!

És ne feledjétek:"... Csinálj amit akarsz, pa-pa-partyarc. De ne az igazival, De ne az igazival..."

Puszi és sok komit kérek!!

-Látom jól kijöttök! – szólt kedvesen Denise.

-Igen! – mosolyogtam a többiekre, majd visszanéztem Frankie-re és megsimogattam a fejét. – Jó fej kissrác!

-Igen?? Féltékeny leszek! Nézzétek már, a barátnőm lecserél az öcsémre! Ez felháborító! – játszotta az agyát Joe, és színlelt haraggal sarkon fordult, és bement a saját szobájába. Mindenki nevetésben tört ki. Én felkeltem a földről, elég nehézkesen, mert elzsibbadt a lábam. A család többi tagja pedig eloszlott, és ment a saját dolgára. Elindultam Joe szobájába, de Frankie az ajtónál megállított.

-Mellissa?

-Igen? – fordultam vissza.

-Te most együtt vagy Joe-val?

-Igen. – ezen a kijelentésemen kicsit elszontyolodott. – Mi a baj? – kérdeztem, és közben közelebb mentem hozzá.

-Minden jó csajt lecsap a kezemről. – szegezte le szemét a földre. Jaj…de édes, most komolyan tetszek neki?

-Ohh…Frankie, sajnálom, de nem a te korosztályod vagyok! Majd találsz magadnak egy veled egykorú lányt, de ne aggódj, én akkor is szeretlek. Olyan, vagy mint a kistesóm, Ő is pont ilyen idős, mint most te!

-Tényleg? Van egy kis tesód? Ő is fiú? Találkozhatok vele?

-Igen van, és Ő is fiú. És majd a találkozást is megoldjuk valahogy, oké? De most megyek a bátyádat „vigasztalni”. – álltam fel és nyomtam egy puszit a buksijára.

-Oké! – kiáltotta, és kiszaladt a szobából. Én meg elindultam Páromhoz. Bekopogtam, de nem jött válasz, így benyitottam. Ő az ágyon feküdt és még mindig műducizott. Odamentem mellé, de még mindig úgy csinált, mintha nem vett volna észre.

-Szivem! – ültem az ágy szélére, és összekulcsoltam kezünket. Ő felém fordította a fejét, de nem csinált semmit, csak nézett. – Ne legyél már ilyen. Tudod, hogy nem kezdek ki senkivel, főleg nem a tesóiddal?! És tudod, hogy szeretlek! – néztem rá kis kutya arccal, ami ezek szerint bejött, mert megenyhült, és felnevetett.

-Tudom, és én is szeretlek! – húzott le magához az ágyra, és szenvedélyesen megcsókolt. Eszembe jutott, hogy Frankie hogy örült, hogy nekem is van tesóm, és ezen elkezdtem kuncogni. Elhúzódott, és visszatette a fejét az ágyra, úgy hogy felém fordult.

-Mi az? – kérdezte mosolyogva.

-Csak eszembe jutott, hogy most amikor beszélgettem Frankie-vel, mondtam neki, hogy van egy vele egy idős fiú tesóm, és teljesen bezsongott tőle. – kuncogtam el a végét.

-Tényleg van tesód? Tök jó, hogy hívják?

-Ben Sweet! – emeltem meg a fejem, hogy szemébe nézhessek.

-És hogy néz ki? Fogadni mernék, hogy tök olyan, mint Te, csak férfi kiadásban.

-Nem, nem olyan, mint én. Teljesen különbözünk, mind külsőre, mind belsőre. Neki, sötét barna haja van, szinte már fekete, az enyém pedig láthatod, gesztenyebarna. A szeme, úgy szintén sötét barna, kiskorában azt hittük, hogy démon, mert olyan sötétek a szemei. Nekem pedig zöldes barna, barnás zöld, mikor milyen. A természete az teljes egészében az anyumé, én pedig apumra ütöttem. De ettől független, megmerem reszkírozni, hogy mi vagyunk a legjobb tesók a világon! – mondtam el a kis leírásunkat, és szélesen elmosolyodtam.

-Wow… akkor tényleg különböztök! Nem is kicsit. – mondta, majd, nyomott, egy puszit a számra. Pont elváltak ajkaink, amikor nyitódott az ajtó, és az ifjabbik Kevin dugta be rajta a fejét.

-Mizujs? – kérdeztem, még mindig mosolyogva.

-Gyertek, kész a vacsi. – szólt, majd becsukta az ajtót. Én feltápászkodtam az ágyról, és megálltam attól úgy 2-3 méterre. Joe közeledett felém, nem álltam ellen, bár azoknak a szemeknek, és annak a szédítő mosolynak ki tudna ellen állni?! Én biztos, hogy nem. Mikor elért hozzám, magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt, kicsit meglepődtem, mert ilyen vad még nem volt, de mégis, még így is finoman csinálta. Csókjába beleremegett a térdem, és mikor elváltak ajkaink, csak annyit tudtam kinyögni, hogy: „Woow…”. Ő sem jutott töbre, elmélyedt szememben és én is az övében, csak néztük egymást, és nem tudtuk elszakítani tekintetünket a másikétól. Lassan mosolyra húzta a száját, és végignézett rajtam. Nem szólt semmit, csak hogy induljuk. De amint megfordultam, derekamon éreztem erős kezeit. Hátulról átölelt, és selymes csilingelő hangon belesúgta a fülembe a következő szavakat: „Vadító vagy ebben a cuccban”. Éreztem, hogy elvörösödöm, így lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre, de nem jártam sikerrel. Kuncogott egyet, mire belőlem is előtört egy apró kacaj.

-Szeretem, amikor elpirulsz. – Suttogta még mindig. Lehelete nyakamat cirógatta, és libabőrös lettem érintésétől, ugyanis, felcsúsztatta a pólóm, és benyúlt alá. Nem kell rosszra gondolni, nem nagyon nyúlt be, csak a derekamat simogatta.

-Én is amikor te. – válaszoltam vissza egy kaján vigyorral az arcomon, úgy véltem ez egy tisztességes visszavágás volt. És lám, bele is pirult! Lehajtotta fejét, elvigyorodott, és felnézett rám. Nyomtam egy csókot a szájára, Ő viszonozta, de elég szorosan magához húzott. Szóval nem a csókcsatában fulladtam ki, hanem kinyomta belőlem a levegőt. Ebbe a gondolatba belekuncogtam. Ő elengedett, megfogta a kezem, és lesétáltunk a többiekhez.

-Na megjött a galamb pár. – cukkolt Nick, hát szerintem még kapni fog a mai nap folyamán tőlem. Két hely volt már csak, egy Frankie és Nick között, a másik pedig azzal egy kicsit jobbra, de majdnem vele szemben. Én leültem a két Jonas srác közé. Nick volt a jobbomon, Frankie pedig a bal oldalamon. Így Joe drágámnak a másik helyre kellett ülnie, de nem szomorkodott, sőt óriási vigyor terült szét az arcán. Ezt szerencsére csak én vettem észre, senki más.

-Jó étvágyat! – hangzottak Denise szavai. Viszont kívántuk, és ekkor Nick felém fordult.

-Millike, hogy is hívnak még a szüleid? – komoran ránéztem, és ridegen válaszoltam. De persze nem gondoltam komolyan, csak még nem tudtam, hogy hogyan szívassam meg.

-Azt hiszem Melissának, igen Melissa Sweetnek. – szóltam komolyan, de azért elvigyorodtam.

-De most komolyan ennyire zavar, hogy Millikének szólítalak?

-Nem Nick dehogy. Nekem majdnem minden felhasználó nevemben szerepel a Millike, ezért nem haragszom, de kérlek, ne mond ki egy nap hatvanszor.

-Oké, vettem! – vigyorgott, és visszafordult a tányérja felé. Csendben telt a vacsora további része. A vége felé kezdtünk el beszélgetni, de inkább csak az életem került szóba. Így elmeséltem nekik burkoltan, hogy-hogy is keveredek ide ilyen fiatalon. Mindenki figyelmesen hallgatott. De Nick egyszer megszólalt, kicsit szórakozott hangon, de még nyugodt volt.

-Joe megtennéd, hogy nem az én lábamat próbálod „válaszra” bírni az asztal alatt? – kérdezte bátyja felé fordulva. Aki rákokat megszégyenítő vörösséggel csúszott lejjebb az asztal alá.