28. rész

Hali csajok, meghoztam a részt Joe szemszögéből!!

Remélem hatásos, és tetszeni fog, mert azért hulla fáradtan írtam=D

És persze kérnék SOK komit!! Kövi rész nem tudom, mikor lesz, de szerintem majd csak hétvége felé, és egy perces emlékezést tartsuk lécci, majd, mert elmaradt az ÉLŐ CHAT!!

Na Jó Olvasást Puszika!!

Minden újra rendben van. Szeretem, sosem szerettem senkit ennyire. Demivel is csak azért voltam, mert beetetett a hülyeségeivel, és én hülye hittem neki. De tegnap lebukott. Halottam, ahogy Selenával beszélget, hogy már a terv jól halad… szánalmas. És az is szánalmas, hogy nem hittem Mellsnek, még az, hogy nem hittem… Nem is beszéltem vele erről. Óriási görény voltam.

De most mindent helyre hoztam, remélem. Miután Nickék, és Kevinék is elmentek, csináltam Mellsnek egy kis meglepit. Cetlikre irkáltam szövegeket, hogy szeretem, és, hogy kövesse a szirmokat. A szirmok persze a fürdőbe vezettek, ahol gyertyát raktam mindenhová, teleengedtem a kádat vízzel, jó habosra csináltam, ahogy Ő szereti, és miden hová rózsaszirmot szórtam. Majd elénekeltem neki a Much Better című számunkat. De előtte ruhástól beleültettem a kádba… nem hiszem, hogy belement volna, hogy ruha nélkül is lássam. Majd pezsgőt bontottam, és beszélgettünk egy kicsit, aztán jött egy hosszas csókcsata. De mikor már a pólója is a földön hevert észbekapott, és kiment tőlem. Holnap már dolgoznia kell, én pedig egyedül leszek.

Már lezuhanyoztam, és csak a hajamat piszkáltam… mint mindig. Mikor egy hatalmas koppanást halottam. Csak egy törölköző volt rám csavarva, úgy rohantam ki a fürdőből. Mells ott állt mereven, könnyezve, s a telefonom előtte. Elé léptem, s kezeim közé fogtam arcát, már megszólaltam volna, mikor hirtelen ellőkött magától, és összeszorított fogakkal sziszegte szavait:

Hagyj békén! Menj a francba! – taszított el magától, majd berohant a szobájába, én felvettem a telómat, és amint megláttam az sms feladóját, iszonyatos düh áradt szét testemben. Demi volt. Részemről már semmi közünk egymáshoz, mégis ezt írta:

„Szia, Mackóm! Mi van már? Miért nem írsz, vagy hívsz? Még nem sikerült lerázni azt a csitrit? Azt mondtad, amint elintézed, hogy visszavegyen, hívsz! Mi van már? Hívjál cicám! Puszikamuszikaaaa!!!”

Levágtam magam a kanapéra, és idegesen doboltam lábammal. Mikor halottam a zár kattanását, felugrottam, és Mells elé siettem. Ő teljes harci díszben ment el mellettem. Ami a motoros szerkójából állt. Megfogtam a kezem, s gyengéden, de határozottan magam felé fordítottam. De mikor észbe kaptam már égett az arcom. Akkorát csattant keze arcomon, hogy biztosan ott lesz a nyoma.

-Mire visszajövök tünj el a házamból, és vidd az összes cuccodat is! – röpültek felém rideg, kemény szavai, majd kiszakította csuklóját kezemből, és kilépett a bejárati ajtón. Halottam, hogy beindítja a motort, és elhajt vele. Be pánikoltam, Ő is ugyan olyan veszélyes, mint én, és félek, most még nagyobb kárt tehet magában. Elszaladtam felöltöztem, és közben folyamatosan hívtam, de nem vette, fel… még jó, hogy nem vette fel... miért is venné… Vártam egy órát, hátha visszajön, de nem jött, az idő alatt folyton hívtam, de semmi, egy idő után már a telefont is kikapcsolhatta, mert nem csöngött ki. Még vártam egy félórát, órát, de semmi. Már tiszta ideg voltam, amikor hívtam Nicket. Csöng, csöng, csöng, mi az isten van már??

-Mi van már bratyó? – szólt a telefonba szórakozottan.

-Nick nagy gáz van! Gyere értem! – utasítottam, mire Ő idegesen kezdett el szuszogni, gondolom elindult valamerre.

-Mi az istent csináltál? – ordított vissza a telefonba.

--Most kivételesen semmit. Demi írt egy kurva sms-t, amiben elég félreérthető szöveg volt! Mells elolvasta, és elment itthonról. Még a telefont sem veszi fel, már ezerszer hívtam. – mondtam, de már a könnyeim is kezdtek felszínre törni. Szégyen nem szégyen, nagyon aggódtam érte.

-Mindjárt ott vagyunk! – mondta dühösen, majd levágta a telefont.

Vártam, vártam, és még mindig csak vártam. Már legalább háromnegyed óra eltelt, és még mindig nem jöttek. Közben gondoltam felhívom Demit és elbeszélgetek egy kicsit vele.

-Szia Mackókám mizujs? – nyávogta bele a telefonba, mitől egyenesen kirázott a hideg.

-Neked mi bajod van? Nem elmondtam érthetően, hogy nem akarlak se látni, se hallani? Mit nem lehet ezen felfogni?

-De mackó, én, szeretlek!

-Szeretsz a fancokat. Hagyj békén Őrökre, engem is és Mellst is.

-Tehát visszamentél hozzá. Nem érdemel meg az a kis hülye liba.

-De nagyon is megérdemel, sőt inkább én nem érdemlem meg Őt, és lehet, hogy a hülye kis sms-ed miatt fogom elveszíteni. Hogy van pofád ilyet írni? – estem neki telefonon keresztül.

-Tehát szakított! – hallatott egy ördögi kacajt.

-Nem mindegy az? A lényeg, hogy szívódj fel, lépj ki az én, és a hozzátartozóim életéből, mert ha nem, nagyon megbánod! – szóltam utoljára ingerülten, és megszakítottam a vonalat.

Halottam szirénázásokat, amik egyre inkább felbőszítettek, mint, hogy nyugtattak volna. Mi van, ha Vele van valami? Ha történt valami vele? Fogtam a pótkulcsot, bezártam az ajtót, és elindultam az elágazás irányába. De amit ott láttam senkinek sem kívánnám. Az aszfalton vérfoltok, egy megtört motor, vagyis inkább roncsolódott. És nem messze mellette egy eszméletlenül heverő test. A mentőrök rohangálnak, a rendőrök egy fickóval beszélnek. És akkor egy hatalmas sikítás. A hang felé kaptam a fejem, és Sellyt, és Nicket pillantottam meg. Selly sírt és sikított, Nick pedig próbálta lefogni, hogy ne menjen beljebb. De miért sír, hisz, hisz nem ismeri, vagy… Istenem. A motor, a ruha, jézusom, ez Melissa! A szívem kihagyott párat, s majd örült sebességgel kezdett dübörögni mellkasomban. Beszaladtam a szalagkorláton belülre, de egy – két méternél tovább már nem engedtek.

-Uram, nem mehet tovább! – fogta meg karom egy rendőr.

-De Ő az én barátnőm! – próbáltam összehozni egy épp kéz láb mondatot.

-Akkor sem engedhetem tovább, sajnálom. Kérem várjon a szalad mögött! – mutatott oda, ahogy Nick és Selly álltak. Nagy nehezen, mozgásra bírtam lábaimat, és elsétáltam hozzájuk. De amint közelebb kerültem hozzájuk, Sell kilépett Nick öleléséből, és nekem esett. Először pofon vágott, és könnyektől csillogó szemmel nézett fel rám.

-Te szemétláda, mit tettél már megint? – esett nekem már ököllel is. – Nem is gondolsz másra csak magadra. Rohadj meg, Joe Jonas, a sátán vigyen magával! Hogy lehetsz ekkora kretén? Most kapod vissza, azt hiszi mindenki, hogy minden happy lesz, és te elcseszed! Dögölj meg! – kiabálta, és tovább ütlegelt.

-Selly, állj már le! – fogtam meg két kezét. – Most nem tettem semmit! Demi írt sms-t mert bekattant, azt hitte, hogy még írogathat, de kifejtettem neki a véleményem, miszerint elmehet a melegebb éghajlatokra. Nem így akartam, soha sem szerettem volna így látni Mellst! – ordítottam vissza neki, s körülöttünk mindenki lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. Selly megilletődve nézett engem, majd visszafordult Nickhez, és szorosan hozzábújt.

-Kössz! – dobta oda nekem flegmán Nick.

-Nem én kezdtem. – suttogtam halkan, majd odaléptem egy rendőrhöz. – Uram, mi történt? – szólítottam meg, mire Ő megfordult, és kérdően nézett rám. – A barátnőm. – mondtam, s lágyultak arcvonásai.

-A hölgy becsúszott egy autó alá, eddig ennyivel tudok szolgálni önnek, sajnálom, de most mennem kell. – mondta, majd elviharzott.

-Ez is az én hibám, ha akkor nem engedem el, akkor ez most nem történt volna meg. Mindenről én tehetek. Egy szerencsétlen idióta vagyok, akinek az isten csak a szenvedést szánta. – gondoltam magamban, majd izomból beleütöttem egy villanypóznába, minek következtében megreccsent a kezem. Éktelenül fájt, de a szívem fájdalmas dobogását semmi sem nyomhatta el. Ezt az ingerült mozdulatomat látván az egyik orvos hozzám szaladt, és vizsgálni kezdte a kezem, majd máris vitetett volna az ügyeletre, hogy ellássák, de nem akartam menni. Eszem ágában sem volt, hogy elhagyjam szerelmemet. A mentővel nem mehettem, így Sellyékkel kellett mennem, az út némán telt, csak néha Selly szipogása és a motor búgása zavarta meg a szívfájdító csöndet. A kórházba érve Mellst azonnal a műtőbe szállították, engem meg letakartak toloncolni az ügyeletre de nagyon makacs voltam. Az első két, és félóráig nem mozdultam a műtő ajtaja elől, de aztán le kellett mennem. Ellátták a sérülésem, s mire visszaértem, Nick, és Sell már nem ott ültek ahol az előbb. Selly megállíthatatlanul sírt Nick mellkasán, Ő pedig nyugtatgatni próbálta kevesebb, mint több sikerrel.

-Van valami hír? – szaladtam oda hozzájuk, egy plusz kötéssel a kezemen.

-Igen, most jött ki a doki. De mielőtt elmondom, ígérd meg, hogy nem kell megint az intenzívre kísérni. – nézett rám, és a kötésemre felváltva keservesen az öcsém.

-Mi van vele? – kérdeztem megijedve.

-Belső vérzése volt. Eltört három bordája. Kétszer újra kellett éleszteni. És egy vasdarab fúródott a mellkasába, ami miatt összeesett a tüdeje. Most még az altató hatása alatt van, de amint felkel, és stabil az állapota be lehet hozzá menni. – lesápadtam miközben mondta. Az összes vér kifutott arcomból, s nem hittem a fülemnek. Újra éleszteni? Nem az nem lehet, nem hagyhat itt, nélküle nem tudok élni…

-Hé haver… jól vagy? – nézett rám sajnálkozóan Nick.

-Még, hogy a francba lennék jól! Életem szerelme eszméletlenül fekszik egy kórteremben, ami csakis az én hibám. Mindent helyre akartam hozni, de Deminek pont akkor akad dolga velem. Minden klappolt, semmit nem szúrtam még el… - de nem tudtam befejezni. A fojtogató sírás kitört. Zokogtam, mint egy kisgyerek, akit leszidtak a szülei. Borzasztóan fájt, hogy ilyen állapotban van, eddig a pillanatig el sem tudtam képzelni, hogy mit élhet át az - az ember, akinek az igaz szerelme itt fekszik, élet, és halál között, s nem tehet semmit. De már tudom, és még a legnagyobb ellenségemnek sem ajánlanám… - Hányas kórteremben van? – kérdeztem, majd felnéztem rá könnyes szemekkel. Még sosem sírtam előtte, sőt egy családtagom sem látott még sírni, de most Nick megdöbbent arccal nézett rám, majd a legközelebbi kórteremre mutatott. Ezzel felálltam, és lassan odasétáltam a kórteremhez. A falban egy beépített üveg volt, szóval be lehetett látni. De borzasztó látvány volt. Az orrából és a szájából csövek lógtak ki. A szívjelző készülék egyenletesen csipogott. Haja összekócolódva, és egy kis gézdarab a homlokán, még így is gyönyörű. De nem bírtam tovább nézni, egy idő után lecsúsztam a falnak hátam a földre. Ujjaim összekulcsoltam, és imádkozni kezdtem. Imádkozni azért, hogy túlélje, azért, hogy boldog legyen. Ha nem is velem, de mással találja meg a boldogságot. Közben könnyeim megállíthatatlanul hullottak, s már – már egy gabonamezőt is megöntözhettek volna ennyi nedvességgel, ami most belőlem áradt. Nick, csak nézett, s láttam rajta, mikor odapillantottam, hogy szörnyen érzi magát, és Selly is, hogy letámadott. De egyik, sem mert most idejönni. Jól tudták, hogy bármelyik pillanatban kitörhetek. Majd egy folytonos sípolásra lettem figyelmes, és két ápoló, és három doki szaladt be Mells szobájába!