7. rész

Nah hoztam...tudom, hogy rövid de egy órán keresztül írtam, szóval 23:00-24:00ig fájó kézzel, mert elnyaltam a biciklimmel, szóval szeintem kitettem magamért. Hozok nemsokára részt!
Puszi


Szóval, zavartan elfordítottam a fejem és elkezdtem piszkálni a villámmal a kajámat. Joe sóhajtott egy nagyot és éreztem a levegőben a dühét.
-Nick, kapnál magadra valamit? - kérdezte, még higgadtan Joe. Nick állmosan kiemelte a fejét a hütőből, és barna szemei elkerekedtek.
-Bocsi srácok, ne tudtam, hogy Melissa is itt van. - esedezett, és azzal felment az emeletre, egy üveg ásványvízzel. Joe még mindíg idegesen vette a levegőt, és ez egy kicsit kezdett is aggasztani. Fél órája ültünk full kussban, és épp csak csipegettünk. Kezdett idegesíteni az, hogy megsem szólal, így a villát ledobtam a tányérra, és rá szegeztem tekintetem Joera. Felnézett a tányérjából, előszöt a tányéromban heverő villámra, aztán pedig rám.
-Mi a baj? - kérdezte halkan.
-Hogy mi a baj? - förmedtem rá. - Mondjuk az, hogy kiakadsz, ha meglátom a tesódat félmeztelenül. Miért vagy ilyen, mióta lejött, egy szót sem szólsz! - nézett rám nagy kikerekedett barna szemeivel, és rendesen elgondolkozott.
-Melissa, tudod, megkell válogatnom, hogy kikkel találkozgatok, kiket engedek közel magamhoz. És láttszott, hogy mennyire megnézted magadnak Nicket. Nem egy lány volt már, aki rajtam keresztül akart közel kerülni valamelyik tesómhoz. - magyarázta az asztalt bámulva, a végén pedig felnézett rám.
-Te azt hiszed, hogy csak Nick és Kevin miatt vagyok veled? - kérdeztem töle, de a végén elcsuklott a hangom. A könnyeim előtörtek, megállás nélkül hullottak arcomra. Lassan feláltam az asztaltól, miközben letöröltem könnyeimet. Joe is felált velem, nyujtotta segítően kezét, de hamar visszahúzta tekintetem láttán.
-Melissa, várj hazaviszlek. - nyúlt karom után, de én kirántottam bizonságot adó keze közül.
-Kösz, nem kell. - vetettem oda a választ félvállról.
-De a lábad... - kezdte volna a magyarázkodást, de nem engedtem neki, hogy befejezze.
-A lábam jól van. Volt már rosszabb is, megoldom. - néztem rá könnyes, fájdalmas szemmel. Nem akart elengedni, utamba állt, viszont, ez engem nem érdekelt. Felnéztem arcára, melyről őszinte megbánás tükröződött, majd beszédre nyitottam a számat.
-Hagyj, feküdj le, aludd ki magad, gondold át a dolgokat, majd gyere át hozzám. Otthon leszek egy darabig, legalább két hónapig, tudod, hogy hol találsz. - suttogtam könnyeim közepette. - Mert egyenlőre ugy érzem, hogy nem én vagyok az aki átveri és szórakozik a másikkal. Boldogulok magam is, kicsi a házam eljutok az eggyik végéből, a másikba. Szia. - fejeztem be mondandómat, majd odatosan arrébb tessékeltem az útból, és elindulta az ajtóhoz.
-Mikor menjek? - kérdezte hallkan.
-Amikor ráérsz. - fordultam vissza, majd bicegtem tovább. Félúton tarthattam, mikor eleredt az eső, és szidtam magam, hogy hogy lehettem olyan hülye, hogy nem taxival jöttem. A lábam szétvetette a fájdalom, és csurom vizesen bandukoltam a járdán, amikor lassított mellettem és fekete Mustang. Persze azonnal felismert, és én is Őt. Nick volt az, nem tudom, hogy miért Ő, de ezt majd még kiderítem. Áthajolt az ülésen és kinyitotta az ajtót, lassan oda sétáltam és beültem a kocsiba. Behuppantam az ülésbe, és a vizes succom, megkönyebbülve engedte ki magából a nedvességet. Felnéztem Nickre bocsánatkérően, és egy "Kitisztítom!" nézéssel egyetmben.
-Bocsi! És kösz, hogy utánam jöttél. - néztem barna szemeibe, melyek mosolygósan nézték elősuör az ülést majd engem.
-Nincs mit, gondoltam kell egy fuvar.
-Tehát hallottad! - jelentettem ki komoran, és elkezdtem piszkálni a vizes pólóm alját.
-Igen! Figyelj tudom, hogy a bátyám egy barom, de tényleg nem tehet rólla, egy csomóan kihasználnak minket, és már nem tudjuk kiben bízhatunk. Ezt ne értsd félre, én bízok benned, és Kevin is jófejnek tart. - pillantott fel az útról, majd újra azt nézte.
-Igen, tudom. De, hogy a testvérére hajtsak rá, az tiszta őrültség. - mondtam kissé pánikolva.
-Nyugi, holnapra minden rendben lesz. Ő is alszik egyet, Te is és nyugottan megbeszélitek. Bár, ha hiszed, ha nem elég ideges volt miután elmentél. A két tányért amiből ettetek, simán elejtette, és még ennek örömére, a poharakat is rádobálta. - modta, majd a végén elhúzta a száját, és rám sandított.
-Hurrá! Miattam töri szét az étkészletet! Mondtam neki, hogy jöjjön el holnap és mondja el mire jutott, mert ez egy agyrém. Egyszer odaadó, másszor pedig hozzám sem szól. - jelentettem ki, s újra előtörtek a könnyeim. - Többet nem beszéltünk, csak csendben ültünk, és csak az én szám járt, hogy merre forduljon. Amikor végre megérkeztünk, éreztem, hogy nem fog menni a lábra állás, így megkértem Nick-et, hogy segítsen elmenni az ajtóig.
-Nincs kedved bejönni, egy...valamire? - kérdeztem az ajtónál, a kulcsot keresgélve.
-De, és legalább megnézem a kutyusodat! - mondta izgatottan.
-Oké, megvan. - mutattam fel a kulcsot, majd bedugtam a zárba és amint beléptünk a házba, Kókusz loholt hozzánk. Mint minden új vendéget, Nicket is megpróbálta ledönteni a lábáról, de nem sikerült.
-Hogy hívják? - nézett fel a kutya simogatásból, majd leült a pulthoz mellém.
-Kókusz.
-Fura néz.
-Mert magyar név, nállatok a megfelelője a : Coconut.
-Óhh, így már értem. - mosolygott rám édesen.
-Mit kérsz? Vagys mit ihatsz? - javítottam ki magam, tapintattal a cukorbetegségére.
-Ásványvized van?
-Igen. - álltam fel a pulttól és mentem a kamrába a vízér. Kitöltöttem két pohárral, és visszaültem hozzá. Jól elbeszélgettünk, szóbakerült a kapcsolata Mileyval, és az én ex pasim is. Na meg az, hogy honnan és mikor, miért jöttem. Elmeséltem neki részletesen az életemet, és cserébe Ő is a sajátját. Már órák óra ültünk ott és beszélgettünk, nevettünk, amikor rájöttem, hogy egy nagyon jó barátra tettem szert ezen az éjszakán.