4.rész

Nah hoztam, nem hosszú, de lusta vagyok gépelni, írni nem de gépelni nagyon, remélem hamar tudok hozni részt.Puszi


-Látom megkedvelt! - sétáltam mosolyogva a pulthoz, és megszagoltam a virágot. - Nem barátkozik könnyen. Sok idő kell neki!
-Jól kijövünk. Szeretem az állatokat, Elvis-el is jól el vagyok. - mondta, majd leült velem szembe a pultra.
-Köszönöm szépen a virágot. Nagyon szép. - néztem a csokorra, majd Joera. Felemelkedte, áthajoltam a pulton, és nyomtam az arcára egy puszit. Szívem elkezdett kalimpálni, mintha most futottam volna le két hosszútávút, arcom pedig bíborvörös lett, mint Joe-é. Joe nem akart megszólalni, és már kezdett kicsit kínos lenni a nagy csönd, így belekezdtem.
-Mi lenne, ha most nem mennénk sehová? Mármint nem étterembe, hanem...szakács vagyok összeütök valamit.
-Jó ötlet.Én is szeretek főzni. Főzhetnénk mindketten a másiknak.
-Remek. De elkell menni a boltba.
-Kocsival vagyok, menjünk azzal.
-Oké, várj egy kicsit.
Bementek a szobámba, felkaptam magamra egy farmer rövidnadrágot, és egy piros-fehér csíkor, ujjatlan felsőt. Megkerestem a telefonomat és a pénztárcámat. Mivel mindíg másik helyre teszem ,kicsit nehéz megjegyeznem hol is van pontosan. Először a plázába mentünk, mert a múltkor megláttam egy konyvet, de nagy volt a sor, és már akkor is késésben voltam. Így először oda mentünk, majd utána bementünk kajáér.
-Menyire étkezel egészségesek? - kérdeztem, amikor kijöttünk a zöldségestől.
-Nem vagyok az a "nem eszem káros ételt" szerű. Csak odafigyelek. Miért?
-Hát, mi magyarok eléggé zsíros kajákat eszünk. - mosolyogtam rá, közben szabad kezemmel megdörzsöltem a hasam.
-Rendicsek, megeszem, bármit főzöl nekem. De akkor holnap együtt megyünk futni.
-Megdumáltuk!
Hazamentünk hozzám, kipakolzunk, majd megmutattam Joenak mit hol talál. De mielőtt még elkezdtük volna főzést pihentünk egy kicsit. Fél óra dumálás után, nekiálltunk a kaja elkészítéséhez. Már jóideje csináltuk, mikor Joe felkiálltott és kalimpált a késsel a kezében.
-Ez igy nem jó. Valami hiányzik.
-Hóóhóóhó...Igazad van, e ne csápolj!
-Kapcsolhatok zenét? - mutatott a hi-fi és a hangfal berendezésre.
-Igen, de nem tudom mit hallgattam utoljára.
-Megnézzük. - letette a kést, megtörölte a kezét és elindult a hi-fihez. Bekapcsolta és lassan visszafordult felém. A zene elindulásakor már szemben volt vele, így láttam arckifejezését, mikor elindult az első szám. Jonas szám volt, méghozzá a "Hello Beautiful". Elmosolyodott, ahogy én is. Majd lassan elindult, pontosan elém állt és megfogta a kezem. Együtt énekelt a számmal, mely boldogsággal töltötte meg szívem. Gyönyörű hangjával túlénekelte a lejátszót, és az egész házban lehetett hallani csodás hangját. Végig egymás szemébe néztünk, és az azt sugározta, hogy nem egy futó kaland leszek számára. Tekintetemet nem vettem el övéből. Ahogy gyönyörű barna szemeibe néztem boldogság járta át testemet, és lelkemet eggyaránt. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy lépnem kell. Hiszen én kértem időt a gondolkodásra. Újjaimat átfontam övéivel. Már csak egy lépés választott el minket egymástól, melyet Ő egy határozott mozdulattal eltünktetett köztünk, majd másik kezét derekamra helyezte, és magához húzott. Éreztem ahogy édes lehelete simogatja arcomat, és még mindíg a szemembe nézett. Majd lábujjhegyre emelkedtem és lágyan megcsókoltam, melyet viszonzott. Szinte egy apró mozdulat elég volt, hoyg megértsük a másikat. Karjaimat átfontam a nyakán, Ő pedig lassan felemelt. Lábamat derekára fontam, és lassan közeledtünk a kanapé felé. Óvatosan letett és fölém hajolt. Ez alatt ajkaink ne engedték el egymást. Úgy csókoltuk egymást, mintha egész életünkben arra vártunk volna, hogy együtt lehessünk. Szinte egybeolvattak ajkaink, és már levegőt sem kaptunk. Kezeivel elkezdte felfedezni, felső testemet, és már a pólóm levételénél tartott, amit én nem találtam túl jó ötletnek, afogadalma miatt. Nagy erőfeszítéssel, de elszakítottam ajkaimat övéitől, s mélyen szemébe néztem.
-Joe. Lassabban...a fogadalmad. - nyögtem ki végül lihegve.
-Bocs. - mondta, majd leült mellém pihegve.
-Nincs semmi baj, csak bekéne tartani azt a vackot. Ami úgy látom, elég nehéz lesz.
-Jah. Akkor a tegnapi kérdésre a válasz az, hogy igen?
-Igen!! - ültem be ölébe és kezdtem újra csókcsatánkat. "Istenem milyen jól csókol!" gonlodtam magamban. Még jó...elég gyakorlata volt eddig, nem úgy mint nekem. Már jó ideje voltuunk egymás karjaiban a kanapén, mikor valami bántotta az orromat. Gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam a konyhában a füstöt.
-Basszus! - ugrottam ki Joe karjaiból és szaladtam a sütőhöz. Joe elsem tudta képzelni mi bajom lehet, amíg meg nem fordult.
-Mi égett oda?
-A vacsid! - mutattam fel a sütőből kiemelt, szénné égett húst.
-Nem baj majd megosztjuk a te adagodat. Úgy is az a kedvenc kajám! - jött oda mosolyogva és átkarolta derekamat.
-Nencs gáz. Van "b" tervem. Amit bármikor eltudok készíteni, mert van hozzá cuccom. Csak mert a kedvencem és tuti ízleni fog!
-Rnedben. Akkor gyerünk csináljuk. - majd nyomott egy gyengéd csókot a számra és csináltuk tovább a vacsit. Mivel Joe ajkai lefoglaltak, sikeresen szétégettem a vacsoráját, és kishiján a fél házat is. De az aranytartalékomban még sosem csalódtam, egyszerű, könnyű és istenien finom. Ezt még édesapámtól és édesanyámtól tanultam, akiket nagyon szeretek. Sokkal hamarabb kész lettem mint Joe, bár nekem is többet járt a kezem mint a szám és nem csak dumálásra értem. Mivel eltakarítottam magam után és nem volt semmi dolgom, kiengedtem Kókuszt a hátsó kertbe, majd vissza mentem Joehoz, leültem vele szembe a pultra és néztem ahogy dolgozik.
-Mi az?
-Még sosem volt olyan barátom, aki nem csak enni szerette volna a kaját.
-Akkor most jól választottál! - mondta mosolyogva miközben felmutatta a kést.
-Igen, úgy néz ki!
-Nagyon unatkozol?
-Nem, de azért sok van még? - kérdeztem nevetgélve.
-Nem. - ebben a pillanatban megcsúszott a kés és Joe elvágta vele az ujját.
-Sssz... - fordult oda a csaphoz.
-Mindjárt hozok ragtapaszt. - álltam fel a pulttól és nagy lendülettel indultam a fürdő felé. Amilyen nagy szerencsém és figyelmetlen vagyok, ráléptem Kókusz labdájára és kiment a bokám. Méghozzá a rosszabbik. Nagy erőt vettem és feltápászkodtam, próbáltam kibicegni Joehoz, de nagyon lassú voltam. Amikor meglátta hogy sántikálok odasietett hozzám és segített elmenni a kanapéig.
-Mi történt?
-Figyelmetlen voltam és ráléptem Kókusz labdájára és sikeresen kiment a bokám. - tartottam röppke beszámolómat, miközben próbáltam minnél kevesebb fájdamat okozni magamnak a cipőm levételével.
-Úhh...elég csúnya. Beviszlek a kórházba!
-Megköszönném. Nyomkodtam meg kicsit a sérült részt. Már szinte rutinos voltam a bokaproblémáimban.
-Joe szeintem ebből műtét lesz, még sosem volt ekkora a bokám!
-Akkor a vacsi elhalasztva.
-Igen sajnálom. - nyujtottam át neki a ragtapaszt. - De a tiéd már kész van, egyél nyugodtan...ha műtenek akkor én úgy sem ehetnék.
-Nem is bizos h műtenek.
-Igazad van. Hogy van a kezed? - kérdeztem miközben megfordítottam a kezét és megnéztem az ujját.
-Köszi jól, és a te lábad?
-Kevésbé. Nah menj és egyél!
Joe megkajált és bementünk a kórházba, már amennyire tudtam menni. Elküldtek röntgenre, majd vissza a váróterembe.