5. rész

Nah meghoztam!
Mivel hosszú hétvége van lehet, hogy még fogok hozni részt, de nem ígérem biztosra. Puszi és jó olvasást!


Kiléptem az ajtón és szóltam Joenak.
-Segítenél? - kérdeztem a falat támasztva. Felpattant és elsántikált velem a legközelebbi székre.
-Azt hittem már sosem jösz ki! - mondta egy 1000 W-os mosolyal.
-Hidd el én is! Láttad már a mai újságot? - kérdeztem érdeklődve.
-Nem, de kíváncsi vagyok, mit találtak ki. Leszaladjak egy újságért?
-De csak ha hamar visszaérsz, rajongók nélkül.
-Rendben! - adott egy gyors puszit a számra és elsietett. Öt perce ültem már egyedül, és kezdtem unni a fejem. Elővettem a telefonom és írtam Joenak egy SMS-t: Hol vagy? Remélem nem kaptak el a kiscsajok!:D Siess mert nem akarok nélküled bemenni a dokihoz!<3 Puszi: Melissa
Épp, hogy elküldtem az üzenetet megjelent a folyosó végén, egy szál vörös rózsával, és persze, a napi újsággal. LAssan hozzám sétált, majd leült mellém és megforgatta párszor a virágot két ujja között. Felemelte a fejét, körbenézett, majd rám, pontosan a szemembe.
-Megláttam ezt a virágot és rögtön a te arcod ugrott be. Bár nem ér fel a szépségeddel, elhoztam. Tessék. - nyujtotta át a virágot.
-Köszönöm. - közelebb hajolt, elmosolyodott, és finoman megcsókolt. Amint ajkai enyémekhez értek, óriási vihart éreztem magamban. Hirtelen jött, mint a nyári záporok. Pont olyan hirtelen, mint amilyen szenvedélyt érzek az iránt, ki épp ajkaimmal van elfoglalva. Sosem gondoltam volna, hogy nem csak álmodozhatok majd erről a pillanatról, hogy azt ölelhetem és csókolhatom, ki mindíg is elbüvölt, akit minden eddigi barátomban kerestem, de sosem találtam meg.Hát most itt van mellettem, és érzékien, lágyan és szenvedélyesen csókol engem. Félek túl gyors ez az egész, és érzem hogy beleszerettem. Két nap alatt, elrabolta a szívem. Minden egyes pillanat, mikor nem látom azokat a gyönyörű barna szemeit, és sexy félmosolyát, oly szürke mint egy ódivatú néma film. S talán ő is így érez? Ezt én nem tudhatom, talán idővel kiderül. Bár milyen nehéz is volt a pillanat, mikor ajkaim elhagyták övéit, mégis megkellett tennem, hisz egy kórházban vagyunk, nyilvános helyen, és nem illik. elhajoltam tőle és elmosolyodtam,
-Köszi a virágot, de ezt szerintem ne itt fejezzük be. - mondtam és rámutattam a kislányra a másik sorban pár székkel arrébb. Enyhén ledermedten ült, tátott szájal. Joe odanézett és kuncogot egy kicsit. Rákacsintott a kislányra Ő pedig zavartan elvette tekintetét. Joe visszafordult, nyomott egy puszit a számra, majd lenézett az újságra.
-Megnézzük?
-Aha! - nem kellett sokat lapoznia már a 3. oldalon megtaláltuk a rólunk készült képeket. Négy kép volt betéve, nagyban és két oszlopnyi szöveg, átlagos, paparazzi duma, a legérdekesebb az ez volt:
"Joe Jonast nemrég szakított Camilla Bellel, és elég gyorsan becsajozott. A képen látható lányal volt tegnap este randija, kit még egy dallal is megtisztelt. Zenésztársai nyilatkozták, hogy a JB énekese csak futó kalandokban érzi otthon magát. Csak szórakozik a lányokkal, vagy most megkomolyodik. Eddig csak sztár barátnőkről tudtunk, lehet, hogy kinőtt a fényűző randikból, és átlagos hétköznapi lányokkal is megpróbál kapcsolatot teremteni?"
-Csak futó kalandok?! - néztem rá számonkérően. Felnézett az újságból és kicsit megrettent tekintetem láttán.
-Igen, tudod, a sztárok nem könyű esetek, mármint nem voltam együtt senkivel sem max 5 hónapnál tovább. De azok a lányok akik nincsenek minden nap kitéve a fotóson kereszttüzének, egészen mások, mint te is. A sztár barátnőimmel, nem tudtam úgy végignmenni az utcán, hogy nem a csillogásról beszéltünk volna. ÉS most jöhetne a kérdés, hogy akkor miért volt annyi híres barátnőm, de a válaszom az lenne, hogy " nem tudom". ÉS érzem, hogy ez most más, ezt veheted vallomásnak is, de valami megfogott benned, és az nem a külsőd, sem az ami más lányokban, valami, ami nélkül nem vagyok úgyan az. - osztotta meg velem véleményét, úgy hogy közben végig a szemembe nézett.
-Értem. Bocs, hogy így kiakadtam, de ez egy kicsit érdekes. - mondtam, és nem kicsit szégyeltem magam, hogy így rámordultam. Lehajtottam a fejem és a kezem kezdtem el nézni. Ujjait állam alá helyezte, és lassan felemelte fejemet, hogy szemébe tudjak nézni.
-Nyugi, nem te vagy az első aki az ilyen cikkek láttán kiakad. - mondta, ujjaival végigsimította arcomat, majd lágyan újra belecsókolt ajkaimba. Lassan csókoltuk egymást, s a gyönyörű pillanatunkat egy fiatal ápoló szakította meg.
-Khömm...Elnézést a zavarásért, de elkészültek a röntgen felvételek. Kérem fáradjanak be doktornőhöz.
-Rendben. Jössz?
-Igen - felelte és megtörölte telt ajkait. Bebicegtem a dokihoz, Joe segített menni, de még így sem volt türhető a tempóm. NAgy meglepetésemre, nem volt elszakadva a bokaszalagom, csak a folyadékot kellett leszívni. Leültem a kórterem eldugott sarkában álló ágyra és megfogtam Joe kezét. Nem fájt annyira mint Joenak a keze. Szegénykémnek eléggé elszorítottam. Bár ahoz képest elég jól bírta. A doki kihúzta az inekcióstűt, de még mindíg szorító érzés vollt a lábamban. Elengedtem Joe kezét és hátradőltem, tenyeremet, homlokomra tettem és mélyeket lélegeztem. A doki elment, írogatott valamit az asztalánál, közben Joe fölé hajolt és nézett féltő tekintettel.
-Nagyon fáj? - simogatta meg karomat.
-Igen, azért engedtem el a kezed, hogy legalább neked ne fájjon. - sóhajtott, megfogta a kezem és megpuszilta a homlokom.
-Jobban fáj az, hogy nézem, ahogy küzdesz magadban. Szóval szorítsd nyugottan. - mosolygott bátorítóan. Viszamosolyogtam neki, de nem volt a legőszintébb mosolyom. - Mi lenne, ha elterelném a gondolataidat a fájdalomról?
-Oké. Kérdezz valamit.
-Rendben. Van jogsid?
-Kocsira nincs, de motorra igen. - mondtam büszkén.
-Tudsz motorozni?
-Igen. Még Magyarországon kaptam meg a jogsimat.
-Rendben, készen vagyunk. - jött visza az orvos. - Odaadom a papírjait, és távozhatnak. A lábára kap egy rögzítőt amit két hónapig kell hordania. Bármi panasza van, jöjjön visza. Kérem írja alá itt - mutatott 3-4 papírra. - itt, és itt. Köszönöm. Viszont látásra.
-Viszlát. - bicegtem ki a teremből, miután aláírtam a papírokat és öszeszedtük a cuccaimat. Mikor kiértünk a teremből, Joe felém fordíotta a fejét és törte valamin a fejét. Gondoltam majd elmondja ha rám is tartozik, hisz még csak max 4 órája vagyunk együtt.
-Hol kell venni olyan rögzítőt?
-Szerintem a recepciónál kéne megkérdezni. Hány óra van?
-20:48 kicsit elment az idő.
-Jah, azért vagyok már éhes. Hazaérek még összekéne dobni valamit.
-Nem kell. Míg újságér volta, anya hívott, kérdezte, hogy hol vagyok, vázoltam neki a szitut, és mondta, hogy vigyelek el. Megkajálsz, aztán vagy te maradsz nálunk, vagy én megyek hozzád amíg rendbe nem jössz, és ápolgatlak. - mondta és szorosaban ölelte derekam.
-Az első része oké, hogy megkajálok, de nem akarok a terhetekre lenni, és Kókuszt sem szivesen hagynám egyedül, és mégsem vihetem magamal.
-Akkor megdumáltuk, én megyek hozzád.
-De nem muszály!
-De én szeretném!
-Rendben. Elintéznéd a lábketyerét?
-Persze. Csüccs le. - ültetett le az egyik székre, és a recepcióshoz vette az irányt. Elintézte a rögzítőt és mentünk hozzájuk. Még a kocsiban magamra küzdöttem a rögzítőt, hogy legalább az ebédlőig eltudjak menni.
-Nagyon sexy. -szólt Joe mikor hátradőltem az ülésen és nézegettem a lábam.
-Igen, csak rám ne mász!
-Óhh...alig bírom megállni. - mondta édesen egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. Közelebb hajolt és adott egy gyors puszit a számra, elhajolt tőllem de még mindíg engem nézett.
-Joe az utat nézd, lesz elég időd engem nézni, ha nálam alszol.
-Az sem lesz elég. - mondta, majd újra az utat nézte és közben elmosolyodott. Az a szívdöglesztő mosoly, melyért tinik százai bármit megtennének, s mely besugározza minden vele eltőltött másodpercemet.