7. rész

Nah hoztam...tudom, hogy rövid de egy órán keresztül írtam, szóval 23:00-24:00ig fájó kézzel, mert elnyaltam a biciklimmel, szóval szeintem kitettem magamért. Hozok nemsokára részt!
Puszi


Szóval, zavartan elfordítottam a fejem és elkezdtem piszkálni a villámmal a kajámat. Joe sóhajtott egy nagyot és éreztem a levegőben a dühét.
-Nick, kapnál magadra valamit? - kérdezte, még higgadtan Joe. Nick állmosan kiemelte a fejét a hütőből, és barna szemei elkerekedtek.
-Bocsi srácok, ne tudtam, hogy Melissa is itt van. - esedezett, és azzal felment az emeletre, egy üveg ásványvízzel. Joe még mindíg idegesen vette a levegőt, és ez egy kicsit kezdett is aggasztani. Fél órája ültünk full kussban, és épp csak csipegettünk. Kezdett idegesíteni az, hogy megsem szólal, így a villát ledobtam a tányérra, és rá szegeztem tekintetem Joera. Felnézett a tányérjából, előszöt a tányéromban heverő villámra, aztán pedig rám.
-Mi a baj? - kérdezte halkan.
-Hogy mi a baj? - förmedtem rá. - Mondjuk az, hogy kiakadsz, ha meglátom a tesódat félmeztelenül. Miért vagy ilyen, mióta lejött, egy szót sem szólsz! - nézett rám nagy kikerekedett barna szemeivel, és rendesen elgondolkozott.
-Melissa, tudod, megkell válogatnom, hogy kikkel találkozgatok, kiket engedek közel magamhoz. És láttszott, hogy mennyire megnézted magadnak Nicket. Nem egy lány volt már, aki rajtam keresztül akart közel kerülni valamelyik tesómhoz. - magyarázta az asztalt bámulva, a végén pedig felnézett rám.
-Te azt hiszed, hogy csak Nick és Kevin miatt vagyok veled? - kérdeztem töle, de a végén elcsuklott a hangom. A könnyeim előtörtek, megállás nélkül hullottak arcomra. Lassan feláltam az asztaltól, miközben letöröltem könnyeimet. Joe is felált velem, nyujtotta segítően kezét, de hamar visszahúzta tekintetem láttán.
-Melissa, várj hazaviszlek. - nyúlt karom után, de én kirántottam bizonságot adó keze közül.
-Kösz, nem kell. - vetettem oda a választ félvállról.
-De a lábad... - kezdte volna a magyarázkodást, de nem engedtem neki, hogy befejezze.
-A lábam jól van. Volt már rosszabb is, megoldom. - néztem rá könnyes, fájdalmas szemmel. Nem akart elengedni, utamba állt, viszont, ez engem nem érdekelt. Felnéztem arcára, melyről őszinte megbánás tükröződött, majd beszédre nyitottam a számat.
-Hagyj, feküdj le, aludd ki magad, gondold át a dolgokat, majd gyere át hozzám. Otthon leszek egy darabig, legalább két hónapig, tudod, hogy hol találsz. - suttogtam könnyeim közepette. - Mert egyenlőre ugy érzem, hogy nem én vagyok az aki átveri és szórakozik a másikkal. Boldogulok magam is, kicsi a házam eljutok az eggyik végéből, a másikba. Szia. - fejeztem be mondandómat, majd odatosan arrébb tessékeltem az útból, és elindulta az ajtóhoz.
-Mikor menjek? - kérdezte hallkan.
-Amikor ráérsz. - fordultam vissza, majd bicegtem tovább. Félúton tarthattam, mikor eleredt az eső, és szidtam magam, hogy hogy lehettem olyan hülye, hogy nem taxival jöttem. A lábam szétvetette a fájdalom, és csurom vizesen bandukoltam a járdán, amikor lassított mellettem és fekete Mustang. Persze azonnal felismert, és én is Őt. Nick volt az, nem tudom, hogy miért Ő, de ezt majd még kiderítem. Áthajolt az ülésen és kinyitotta az ajtót, lassan oda sétáltam és beültem a kocsiba. Behuppantam az ülésbe, és a vizes succom, megkönyebbülve engedte ki magából a nedvességet. Felnéztem Nickre bocsánatkérően, és egy "Kitisztítom!" nézéssel egyetmben.
-Bocsi! És kösz, hogy utánam jöttél. - néztem barna szemeibe, melyek mosolygósan nézték elősuör az ülést majd engem.
-Nincs mit, gondoltam kell egy fuvar.
-Tehát hallottad! - jelentettem ki komoran, és elkezdtem piszkálni a vizes pólóm alját.
-Igen! Figyelj tudom, hogy a bátyám egy barom, de tényleg nem tehet rólla, egy csomóan kihasználnak minket, és már nem tudjuk kiben bízhatunk. Ezt ne értsd félre, én bízok benned, és Kevin is jófejnek tart. - pillantott fel az útról, majd újra azt nézte.
-Igen, tudom. De, hogy a testvérére hajtsak rá, az tiszta őrültség. - mondtam kissé pánikolva.
-Nyugi, holnapra minden rendben lesz. Ő is alszik egyet, Te is és nyugottan megbeszélitek. Bár, ha hiszed, ha nem elég ideges volt miután elmentél. A két tányért amiből ettetek, simán elejtette, és még ennek örömére, a poharakat is rádobálta. - modta, majd a végén elhúzta a száját, és rám sandított.
-Hurrá! Miattam töri szét az étkészletet! Mondtam neki, hogy jöjjön el holnap és mondja el mire jutott, mert ez egy agyrém. Egyszer odaadó, másszor pedig hozzám sem szól. - jelentettem ki, s újra előtörtek a könnyeim. - Többet nem beszéltünk, csak csendben ültünk, és csak az én szám járt, hogy merre forduljon. Amikor végre megérkeztünk, éreztem, hogy nem fog menni a lábra állás, így megkértem Nick-et, hogy segítsen elmenni az ajtóig.
-Nincs kedved bejönni, egy...valamire? - kérdeztem az ajtónál, a kulcsot keresgélve.
-De, és legalább megnézem a kutyusodat! - mondta izgatottan.
-Oké, megvan. - mutattam fel a kulcsot, majd bedugtam a zárba és amint beléptünk a házba, Kókusz loholt hozzánk. Mint minden új vendéget, Nicket is megpróbálta ledönteni a lábáról, de nem sikerült.
-Hogy hívják? - nézett fel a kutya simogatásból, majd leült a pulthoz mellém.
-Kókusz.
-Fura néz.
-Mert magyar név, nállatok a megfelelője a : Coconut.
-Óhh, így már értem. - mosolygott rám édesen.
-Mit kérsz? Vagys mit ihatsz? - javítottam ki magam, tapintattal a cukorbetegségére.
-Ásványvized van?
-Igen. - álltam fel a pulttól és mentem a kamrába a vízér. Kitöltöttem két pohárral, és visszaültem hozzá. Jól elbeszélgettünk, szóbakerült a kapcsolata Mileyval, és az én ex pasim is. Na meg az, hogy honnan és mikor, miért jöttem. Elmeséltem neki részletesen az életemet, és cserébe Ő is a sajátját. Már órák óra ültünk ott és beszélgettünk, nevettünk, amikor rájöttem, hogy egy nagyon jó barátra tettem szert ezen az éjszakán.

Sziasztok!

Tudom, azt ígértem, hogy hozok tegnap részt, de nem jött ösze, és ma sem lesz, de még holnap sem biztos, ha olyan álapotban leszek akkor lehet.Szóval bocsi, meg jöv héten is kell egy csomót tanulni, és lehet, hogy kevés rész lesz, szóval találkozunk min vasárnap!
Puszi

Hali!

A törihez:
Igazából a szívem irányította el a fejem Róla, az eszem maradt volna ott ahol voltxD
Átlag bejelentés:
Lányok ma nem hiszem, hogy lesz rész, de ha lesz is akk is csak rövid, max enyi mint ami az ucsó is volt. Mert 8.ikos vagyok, szal végzek, és tanulni kell a búcsúzási verset, és a ballagási műsorra a cuccot meg még lesz egy nagy dogánk töriből és azt 5-ösre kéne megírnom, hogy meglegyen az 5-ösöm, de nem sok fogalmam van a dolgokról...anyi hogy tudom melyik évben járunk, az meg nem valami nagy dolog. Plusz ma még Kompetenciát is írtunk, és a matek 2×45 percben nagyon betett, bár a magyar nagyon könyű volt, és igaz, hogy lazítottam batátnőmmel, de még fizikára is kellett bemutatót csinálnom...szóval kivagyok, és az estét szeretném még több lazítással tölteni, de ha lesz rész, akkor 23:00 körül kerül fel. Igyekszek vele, de nem ajánlok semmit. De a nyáron majd lesz időm dögivel írni nektek!
És léccíí szurkoljatok nekem, hogy 1 könyű legyen a töri doga, mert mindíg marha nehéz, 2 ne hnap írjam, 3 sikerüljön 5-ösre!!(ázott kiskutya szemek...zöld ázott kiskutya szemek)=D
Puszi

Ui: Lécci nézzetek be ide, nincs sok olvasója ahogy elnézem egyenlöre én meg max az aki nem ír véleményt...szal ugorjatok be: http://minniemousehun.freeblog.hu

6. rész

Sziazstok!
Nah csajok, ez nem lett hoszú és a fordulatot sem sikerült beleraknom. De hnap vagy hnap ut hozok részt biztos, hisz előre megvan írva.És jó olvasást.
Puszi

Lassan elfordította fejét, és újra az utat kezdte el páztázni gyönyörü szemeivel. Én pedig csak bambultam, nem tudom, hogy lehet egy ember enyire szép, de itt van, létezik, és a jelek szerint, nem csaj 1 csaj vagyok neki. Most már biztosra mondhatom, hogy beleszerettem, minden porcikáját szeretem. Csodás mosolyába, szép szemeibe, minden mozdulatába. Abba, amikor zavarában elsöpri szeméből a haját, vagy csak szimplán ül és néz. Számomra hosszas gondolkodásomat lágy hangja szakította meg.
-Lesz elég időd nézni, nem? - kérdezte, utánozva engem.
-Azt hiszem, nem zudok betelni veled! - lassan mosolyra húzta száját és jobb kezével megfogta az enyémet. - Ugye ezt most nem mondtam ki?! - kérdeztem vérpiros arcal. Rámnézett, és óriási mosoly terült el arcán, meg háromszorozva az előzőt.
-De, de én örülök neki. Legalább mehtudtam, hogy te is úgy viszonylusz, hozzám, ahogy én hozzád.
-De ezt máskorra tartogattam. - suttogtam alig hallhatóan, de mégis meghallotta.
-Nem kellett máskorra tartogatni, már úgy is kíváncsi voltam mit gondolsz róllam. Ittvagyunk. - állította le a motort, kiszált, majd ajtót nyitott nekem és kisegített.
-Köszi. - bezárta a kocsit, átkarolt, és besántikáltunk a házba.
-Megjöttünk!
-Sziasztok! - jött elénk Denise.
-Szia! - köszöntünk mi is, majd Joe szinte elvitt a legközelebbi székhez a ebédlőben.
-Hogy van a lábad? - kérdezte Denise, majd Ő is leült hozzám az asztalhoz.
-Hazudnék ha azt mondanám, hogy jól. Szóval nagyon fáj, leszívták, hozzáteszem érzéstelenítő nélkül, és alig birok ráállni.
-Értem. - simogatta meg a karom, együttérzően. - Megbeszéltétek már, hogy ki-kinél lesz? - nézett fiára.
-Igen, én megyek hozzá. Mert nem akar a terhünkre lenni, és nem szeretné otthon hagyni a tündéri kutyusát.
-Milyen kutyád van?
-Menhelyről hoztam el, magas, hosszú, hófehér szőrű. Amikor mentem a menhelyre odaszaladt hozzám, még nagyon kicsi volt, és azonnal beleszerettem. - emlékeztem vissza, mosolyogva.
-Szép lehet. Gondolom már éhes vagy. Hozok vacsit. - állt volna fel Denise az asztaltól, de Joe gyorsabb volt.
-Maradj anya, majd én!
-Köszi Kicsim. - mondta Denise mosolyogva, Joe pedig a konyhába vette az irányt. Mosolyogva néztem utána, nem tudom mi üthetett belém de erős késztetést éreztem arra, higy ne fordítsam el a fejem. Valamiért nem ment, és ez Denise-nek is feltünt.
-Együtt vagytok? - kérdezte ugyanolyan széles mosolyall amilyet Joe szokott produkálni. Le sem tagadhatnák egymást, Joe tiszta anyja.
-Igen. - sütöttem le a szemem apró mosollyal a számon.
-Mi a baj? - nézett rám aggódó arcal.
-Félek az időbeosztásától, és az enyémtől is.
-Igen, eddig minden kapcsolatban volt ezzel baj! De sajnos nem tudunk mit tenni ellene. Mit dolgozol amúgy?
-Szakács vagyok. - mondtam magabiztosan. Ezt akartam csinálni mindíg, a konyhában mindíg otthon voltam, és a sok tanulás meghozta a gyümölcsét, hisz szakmailag az egyik legjobb voltam az iskolámban, így hozta a sors, hogy ilyen fiatalon a világ másik végén dolgozok.
-Igen, ez kicsit húzós! - Húzta el a száját együttérzően.
-Mi húzós? - jött be az ebédlőbe Joe, tálcával a kezében.
-Az időeosztásunk. - adtam meg kérdésére a választ.
-Igen az tényleg az! - mondta komoran, miközben lepakolta elém, és maga elé a vacsorát.
-Jó étvágyat! Én megyek későre jár. - állt fel az asztaltól, engem megölelt, Joenak pedig nyumott egy anyai puszit a homlokára. - Jó éjszakát. - mondta majd felment az emeletre.
-Jó éjt! - szóltunk utána, majd elkezdtünk falatozni.
-Jó étvágyat! - mosolygott rám Joe.
-Neked is. - mondtam, majd közelebb hajoltam és nyomtam a szájára egy puszit, egy kis ártatlan gyermeki csókot. - Amúgy hogy ízlett a...az előző vacsid? - kérdeztem szinte elnevetve a végét.
-Nagyon finom volt. Majd megtaníthatnád.Léccííí. - nézett rám kiskutya szemekkel, melynek senki sem tudna ellent mondani. Főlleg nem az Ő gyönyörű mélybarna kiskutya szemeinek.
-Hát, még majd gondolkozom rajta. Tudod, ez nagy családi recept, és nem biztos, hogy kiadhatom a kezemből, főlleg nem úgy, hogy kell hozzá egy kis titkos alapanyag, hogy elnyerje ezt a fenséges ízt. Ami nem minden napi dolog. - húztam az agyát egy kicsit. Huncutul elmosolyodtam és rásandítottam, hogy most, hogyan nézhet.
-Óóó..szóval nem adhatod ki a kezedből?! Vajon mit adhatnék én azért, hogy kiadd a kezedből...gondolkozzunk csak. - lassan félrehúzta száját és édesen elmosolyodott. Közelebb hajolt és forrón megcsókolt, olyan szenvedélyesen, hogy utána csak néztem 3 másodpercig magam elé. Elhajolt tölem és mégszélesebben mosolygott. - Nos, mit szólsz az ajánlatomhoz? - kérdezte furfangosan.
-Szerintem meggyöztél. És még most meg mutathatom, hogy mi kell hozzá. - hajoltam most én közel hozzá. - De csak ha szeretnéd!
-Még jó, hogy szeretném! - jelentette ki magabiztosan. Mégközelebb hajoltam hozzá, orrunk már összeért, és még húztam egy kicsit az időt. Lassan finoman megcsókoltam, olyan csók volt mely még az előzőt is felül múlta. Leírhatatlan, csodálatos és a legfontosabb szeretettel teli. Visszaültem a helyemre és néztem, hogy hogyan reagál. Valamin törte a fejét és ezt gyorsan ki is nyilvánította. - Szóval a titkos összetevő, hogy minden csirkét amiből készül a kaja, ilyen érzékien lesmacizol? - kérdezte nevetve, mire belőlem is előtört a nevetés.
-Nem, te buta! A titkos összetevöm, a szeretet! - vetettem oda neki félválról. Nem is gondolva arra, hogy most elég hamar elárultam az érzéseimet.
-Óhh...már értem. És csak annak készíted el ilyen finomra akit szeretsz?
-Pontosan! Igazából eddig csak annak készítettem el. - szóltam mosolyogva.
-Akkor engem is szeretsz? - nézett rám érdeklődve, miközben a kérdésének valódi okától, és célzatából, olyan vörös lettem, mint egy jól megérett, piros alma. - Mondták már, hogy jól áll neked a piros?
-Nem, mert eddig még senki sem hozott ilyen szinten zavarba. - mondtam mégjobban pirulva. Felnéztem rá és az a gyönyörü és öszinte mosolyával találtam szemben magam, mit annyira szerettem.
-És a másik kérdésre a válasz?
-Hát...Joe... - de nem tudtam befejezni. Nick jött le az emeletröl egy szál rövid gatyában, és egy kicsi nagyon megakadt rajta a szemem. Óhh, milyen jó teste van, alig bírtam elfordítani a fejem, de muszáj volt hisz, itt ül mellettem az akivel éppen járok, és nem éppen illendő dolog mellette csodálni a testvérét. Még a végén nagy féltékenységi dráma lesz belőle.

Érdekesség!

Sziasztok!!
Hoztam egy kis érdekességet, lehet hogy már látttátok, bevallom és is régen, de most kaptam az alkalmon, és elhoztam nektek!


Joe írta:/kellemes röhögést by:szerk/

Teljes név: Joseph Adam legkirályabb személy aki valaha élt Jonas
Szülinap: nem tudni
Születési hely: XYZ10F69,000 bolygó 7. szektor
Szemszín: barna
Hajszín: az szép..
Magasság: A legmagasabb Jonas Tesó
Szülei neve: anyu és apu
Magán dolgok
Házi állatok: Kevin,Nick,és Frankie
Nyert tulajdon: a barátaim..igazi giccsek yeh XD
Kedvenc színész/színésznő: Pee wee hermen és hilario
Kedvenc zenész/banda: Team hilario
Kedvenc étel: étel=kedvenc...nem akadály
Kedvenc zabpehely: Trix
Kedvenc cukor: Cooliva
A legnagyobb vásárlási pénz szórásom: Gucci Jump öltöny
Legjobb barát: Joey Baga fánkok
Legnagyobb félelem: elveszteni a szupererőm
Rossz szokás: körörmrágás
A fájó pontom: szemgolyó
Amit először megnézek egy lányon: a könyökeik...haha..a szemeiket!
Utolsó alkalom mikor sírtam: néztem a gilmore girlst...J/K..
Utolsó alkalom mikor nevettem: most..hahahaha
Üzenet az olvasóknak:Yo!Olvasók!Rockok vagytok!Tartsátok ezt meg!Köszi az összes támogatást!Sok szeretettel: Joe Jonas

Kevin magáról:
Gyerekként: "Szuper hyper”
13-nál: Magányos - nem volt sok barátja
Most: Gitárjátékos, életerős, sok barátja van.
Legbefolyásosabb személy: apu
Mi vonzza őt egy lányban: Legyen jó hallgató - sokat beszélek!
Bokszer vagy alsógatya: Bokszer-alsógatya
A legjobb romantikus helyszín: “Egy jó vacsora után megnézni a karácsonyi fényeket

Bocsi, Nickről ilyeneket nem találtam!
Estére megpróbálok hozni részt.
Puszi

5. rész

Nah meghoztam!
Mivel hosszú hétvége van lehet, hogy még fogok hozni részt, de nem ígérem biztosra. Puszi és jó olvasást!


Kiléptem az ajtón és szóltam Joenak.
-Segítenél? - kérdeztem a falat támasztva. Felpattant és elsántikált velem a legközelebbi székre.
-Azt hittem már sosem jösz ki! - mondta egy 1000 W-os mosolyal.
-Hidd el én is! Láttad már a mai újságot? - kérdeztem érdeklődve.
-Nem, de kíváncsi vagyok, mit találtak ki. Leszaladjak egy újságért?
-De csak ha hamar visszaérsz, rajongók nélkül.
-Rendben! - adott egy gyors puszit a számra és elsietett. Öt perce ültem már egyedül, és kezdtem unni a fejem. Elővettem a telefonom és írtam Joenak egy SMS-t: Hol vagy? Remélem nem kaptak el a kiscsajok!:D Siess mert nem akarok nélküled bemenni a dokihoz!<3 Puszi: Melissa
Épp, hogy elküldtem az üzenetet megjelent a folyosó végén, egy szál vörös rózsával, és persze, a napi újsággal. LAssan hozzám sétált, majd leült mellém és megforgatta párszor a virágot két ujja között. Felemelte a fejét, körbenézett, majd rám, pontosan a szemembe.
-Megláttam ezt a virágot és rögtön a te arcod ugrott be. Bár nem ér fel a szépségeddel, elhoztam. Tessék. - nyujtotta át a virágot.
-Köszönöm. - közelebb hajolt, elmosolyodott, és finoman megcsókolt. Amint ajkai enyémekhez értek, óriási vihart éreztem magamban. Hirtelen jött, mint a nyári záporok. Pont olyan hirtelen, mint amilyen szenvedélyt érzek az iránt, ki épp ajkaimmal van elfoglalva. Sosem gondoltam volna, hogy nem csak álmodozhatok majd erről a pillanatról, hogy azt ölelhetem és csókolhatom, ki mindíg is elbüvölt, akit minden eddigi barátomban kerestem, de sosem találtam meg.Hát most itt van mellettem, és érzékien, lágyan és szenvedélyesen csókol engem. Félek túl gyors ez az egész, és érzem hogy beleszerettem. Két nap alatt, elrabolta a szívem. Minden egyes pillanat, mikor nem látom azokat a gyönyörű barna szemeit, és sexy félmosolyát, oly szürke mint egy ódivatú néma film. S talán ő is így érez? Ezt én nem tudhatom, talán idővel kiderül. Bár milyen nehéz is volt a pillanat, mikor ajkaim elhagyták övéit, mégis megkellett tennem, hisz egy kórházban vagyunk, nyilvános helyen, és nem illik. elhajoltam tőle és elmosolyodtam,
-Köszi a virágot, de ezt szerintem ne itt fejezzük be. - mondtam és rámutattam a kislányra a másik sorban pár székkel arrébb. Enyhén ledermedten ült, tátott szájal. Joe odanézett és kuncogot egy kicsit. Rákacsintott a kislányra Ő pedig zavartan elvette tekintetét. Joe visszafordult, nyomott egy puszit a számra, majd lenézett az újságra.
-Megnézzük?
-Aha! - nem kellett sokat lapoznia már a 3. oldalon megtaláltuk a rólunk készült képeket. Négy kép volt betéve, nagyban és két oszlopnyi szöveg, átlagos, paparazzi duma, a legérdekesebb az ez volt:
"Joe Jonast nemrég szakított Camilla Bellel, és elég gyorsan becsajozott. A képen látható lányal volt tegnap este randija, kit még egy dallal is megtisztelt. Zenésztársai nyilatkozták, hogy a JB énekese csak futó kalandokban érzi otthon magát. Csak szórakozik a lányokkal, vagy most megkomolyodik. Eddig csak sztár barátnőkről tudtunk, lehet, hogy kinőtt a fényűző randikból, és átlagos hétköznapi lányokkal is megpróbál kapcsolatot teremteni?"
-Csak futó kalandok?! - néztem rá számonkérően. Felnézett az újságból és kicsit megrettent tekintetem láttán.
-Igen, tudod, a sztárok nem könyű esetek, mármint nem voltam együtt senkivel sem max 5 hónapnál tovább. De azok a lányok akik nincsenek minden nap kitéve a fotóson kereszttüzének, egészen mások, mint te is. A sztár barátnőimmel, nem tudtam úgy végignmenni az utcán, hogy nem a csillogásról beszéltünk volna. ÉS most jöhetne a kérdés, hogy akkor miért volt annyi híres barátnőm, de a válaszom az lenne, hogy " nem tudom". ÉS érzem, hogy ez most más, ezt veheted vallomásnak is, de valami megfogott benned, és az nem a külsőd, sem az ami más lányokban, valami, ami nélkül nem vagyok úgyan az. - osztotta meg velem véleményét, úgy hogy közben végig a szemembe nézett.
-Értem. Bocs, hogy így kiakadtam, de ez egy kicsit érdekes. - mondtam, és nem kicsit szégyeltem magam, hogy így rámordultam. Lehajtottam a fejem és a kezem kezdtem el nézni. Ujjait állam alá helyezte, és lassan felemelte fejemet, hogy szemébe tudjak nézni.
-Nyugi, nem te vagy az első aki az ilyen cikkek láttán kiakad. - mondta, ujjaival végigsimította arcomat, majd lágyan újra belecsókolt ajkaimba. Lassan csókoltuk egymást, s a gyönyörű pillanatunkat egy fiatal ápoló szakította meg.
-Khömm...Elnézést a zavarásért, de elkészültek a röntgen felvételek. Kérem fáradjanak be doktornőhöz.
-Rendben. Jössz?
-Igen - felelte és megtörölte telt ajkait. Bebicegtem a dokihoz, Joe segített menni, de még így sem volt türhető a tempóm. NAgy meglepetésemre, nem volt elszakadva a bokaszalagom, csak a folyadékot kellett leszívni. Leültem a kórterem eldugott sarkában álló ágyra és megfogtam Joe kezét. Nem fájt annyira mint Joenak a keze. Szegénykémnek eléggé elszorítottam. Bár ahoz képest elég jól bírta. A doki kihúzta az inekcióstűt, de még mindíg szorító érzés vollt a lábamban. Elengedtem Joe kezét és hátradőltem, tenyeremet, homlokomra tettem és mélyeket lélegeztem. A doki elment, írogatott valamit az asztalánál, közben Joe fölé hajolt és nézett féltő tekintettel.
-Nagyon fáj? - simogatta meg karomat.
-Igen, azért engedtem el a kezed, hogy legalább neked ne fájjon. - sóhajtott, megfogta a kezem és megpuszilta a homlokom.
-Jobban fáj az, hogy nézem, ahogy küzdesz magadban. Szóval szorítsd nyugottan. - mosolygott bátorítóan. Viszamosolyogtam neki, de nem volt a legőszintébb mosolyom. - Mi lenne, ha elterelném a gondolataidat a fájdalomról?
-Oké. Kérdezz valamit.
-Rendben. Van jogsid?
-Kocsira nincs, de motorra igen. - mondtam büszkén.
-Tudsz motorozni?
-Igen. Még Magyarországon kaptam meg a jogsimat.
-Rendben, készen vagyunk. - jött visza az orvos. - Odaadom a papírjait, és távozhatnak. A lábára kap egy rögzítőt amit két hónapig kell hordania. Bármi panasza van, jöjjön visza. Kérem írja alá itt - mutatott 3-4 papírra. - itt, és itt. Köszönöm. Viszont látásra.
-Viszlát. - bicegtem ki a teremből, miután aláírtam a papírokat és öszeszedtük a cuccaimat. Mikor kiértünk a teremből, Joe felém fordíotta a fejét és törte valamin a fejét. Gondoltam majd elmondja ha rám is tartozik, hisz még csak max 4 órája vagyunk együtt.
-Hol kell venni olyan rögzítőt?
-Szerintem a recepciónál kéne megkérdezni. Hány óra van?
-20:48 kicsit elment az idő.
-Jah, azért vagyok már éhes. Hazaérek még összekéne dobni valamit.
-Nem kell. Míg újságér volta, anya hívott, kérdezte, hogy hol vagyok, vázoltam neki a szitut, és mondta, hogy vigyelek el. Megkajálsz, aztán vagy te maradsz nálunk, vagy én megyek hozzád amíg rendbe nem jössz, és ápolgatlak. - mondta és szorosaban ölelte derekam.
-Az első része oké, hogy megkajálok, de nem akarok a terhetekre lenni, és Kókuszt sem szivesen hagynám egyedül, és mégsem vihetem magamal.
-Akkor megdumáltuk, én megyek hozzád.
-De nem muszály!
-De én szeretném!
-Rendben. Elintéznéd a lábketyerét?
-Persze. Csüccs le. - ültetett le az egyik székre, és a recepcióshoz vette az irányt. Elintézte a rögzítőt és mentünk hozzájuk. Még a kocsiban magamra küzdöttem a rögzítőt, hogy legalább az ebédlőig eltudjak menni.
-Nagyon sexy. -szólt Joe mikor hátradőltem az ülésen és nézegettem a lábam.
-Igen, csak rám ne mász!
-Óhh...alig bírom megállni. - mondta édesen egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. Közelebb hajolt és adott egy gyors puszit a számra, elhajolt tőllem de még mindíg engem nézett.
-Joe az utat nézd, lesz elég időd engem nézni, ha nálam alszol.
-Az sem lesz elég. - mondta, majd újra az utat nézte és közben elmosolyodott. Az a szívdöglesztő mosoly, melyért tinik százai bármit megtennének, s mely besugározza minden vele eltőltött másodpercemet.

Sorry...

Bocsi csajok hogy ilyen sokáig nincs rész, de tudjátok suli meg minden, és most lett megcsinálva a lap-topom szóval, kicsit elcsúsztam, de attól írom a füzetembe, és már kb 2 résznyi meg van, szal még pár nap és fent lesz a rész, az vsizont biztos, hogy a hétvégére mindenképp megpróbálok tenni. Ha sikerül, szóval bocsi=D
Puszi mindenkinek

4.rész

Nah hoztam, nem hosszú, de lusta vagyok gépelni, írni nem de gépelni nagyon, remélem hamar tudok hozni részt.Puszi


-Látom megkedvelt! - sétáltam mosolyogva a pulthoz, és megszagoltam a virágot. - Nem barátkozik könnyen. Sok idő kell neki!
-Jól kijövünk. Szeretem az állatokat, Elvis-el is jól el vagyok. - mondta, majd leült velem szembe a pultra.
-Köszönöm szépen a virágot. Nagyon szép. - néztem a csokorra, majd Joera. Felemelkedte, áthajoltam a pulton, és nyomtam az arcára egy puszit. Szívem elkezdett kalimpálni, mintha most futottam volna le két hosszútávút, arcom pedig bíborvörös lett, mint Joe-é. Joe nem akart megszólalni, és már kezdett kicsit kínos lenni a nagy csönd, így belekezdtem.
-Mi lenne, ha most nem mennénk sehová? Mármint nem étterembe, hanem...szakács vagyok összeütök valamit.
-Jó ötlet.Én is szeretek főzni. Főzhetnénk mindketten a másiknak.
-Remek. De elkell menni a boltba.
-Kocsival vagyok, menjünk azzal.
-Oké, várj egy kicsit.
Bementek a szobámba, felkaptam magamra egy farmer rövidnadrágot, és egy piros-fehér csíkor, ujjatlan felsőt. Megkerestem a telefonomat és a pénztárcámat. Mivel mindíg másik helyre teszem ,kicsit nehéz megjegyeznem hol is van pontosan. Először a plázába mentünk, mert a múltkor megláttam egy konyvet, de nagy volt a sor, és már akkor is késésben voltam. Így először oda mentünk, majd utána bementünk kajáér.
-Menyire étkezel egészségesek? - kérdeztem, amikor kijöttünk a zöldségestől.
-Nem vagyok az a "nem eszem káros ételt" szerű. Csak odafigyelek. Miért?
-Hát, mi magyarok eléggé zsíros kajákat eszünk. - mosolyogtam rá, közben szabad kezemmel megdörzsöltem a hasam.
-Rendicsek, megeszem, bármit főzöl nekem. De akkor holnap együtt megyünk futni.
-Megdumáltuk!
Hazamentünk hozzám, kipakolzunk, majd megmutattam Joenak mit hol talál. De mielőtt még elkezdtük volna főzést pihentünk egy kicsit. Fél óra dumálás után, nekiálltunk a kaja elkészítéséhez. Már jóideje csináltuk, mikor Joe felkiálltott és kalimpált a késsel a kezében.
-Ez igy nem jó. Valami hiányzik.
-Hóóhóóhó...Igazad van, e ne csápolj!
-Kapcsolhatok zenét? - mutatott a hi-fi és a hangfal berendezésre.
-Igen, de nem tudom mit hallgattam utoljára.
-Megnézzük. - letette a kést, megtörölte a kezét és elindult a hi-fihez. Bekapcsolta és lassan visszafordult felém. A zene elindulásakor már szemben volt vele, így láttam arckifejezését, mikor elindult az első szám. Jonas szám volt, méghozzá a "Hello Beautiful". Elmosolyodott, ahogy én is. Majd lassan elindult, pontosan elém állt és megfogta a kezem. Együtt énekelt a számmal, mely boldogsággal töltötte meg szívem. Gyönyörű hangjával túlénekelte a lejátszót, és az egész házban lehetett hallani csodás hangját. Végig egymás szemébe néztünk, és az azt sugározta, hogy nem egy futó kaland leszek számára. Tekintetemet nem vettem el övéből. Ahogy gyönyörű barna szemeibe néztem boldogság járta át testemet, és lelkemet eggyaránt. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy lépnem kell. Hiszen én kértem időt a gondolkodásra. Újjaimat átfontam övéivel. Már csak egy lépés választott el minket egymástól, melyet Ő egy határozott mozdulattal eltünktetett köztünk, majd másik kezét derekamra helyezte, és magához húzott. Éreztem ahogy édes lehelete simogatja arcomat, és még mindíg a szemembe nézett. Majd lábujjhegyre emelkedtem és lágyan megcsókoltam, melyet viszonzott. Szinte egy apró mozdulat elég volt, hoyg megértsük a másikat. Karjaimat átfontam a nyakán, Ő pedig lassan felemelt. Lábamat derekára fontam, és lassan közeledtünk a kanapé felé. Óvatosan letett és fölém hajolt. Ez alatt ajkaink ne engedték el egymást. Úgy csókoltuk egymást, mintha egész életünkben arra vártunk volna, hogy együtt lehessünk. Szinte egybeolvattak ajkaink, és már levegőt sem kaptunk. Kezeivel elkezdte felfedezni, felső testemet, és már a pólóm levételénél tartott, amit én nem találtam túl jó ötletnek, afogadalma miatt. Nagy erőfeszítéssel, de elszakítottam ajkaimat övéitől, s mélyen szemébe néztem.
-Joe. Lassabban...a fogadalmad. - nyögtem ki végül lihegve.
-Bocs. - mondta, majd leült mellém pihegve.
-Nincs semmi baj, csak bekéne tartani azt a vackot. Ami úgy látom, elég nehéz lesz.
-Jah. Akkor a tegnapi kérdésre a válasz az, hogy igen?
-Igen!! - ültem be ölébe és kezdtem újra csókcsatánkat. "Istenem milyen jól csókol!" gonlodtam magamban. Még jó...elég gyakorlata volt eddig, nem úgy mint nekem. Már jó ideje voltuunk egymás karjaiban a kanapén, mikor valami bántotta az orromat. Gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam a konyhában a füstöt.
-Basszus! - ugrottam ki Joe karjaiból és szaladtam a sütőhöz. Joe elsem tudta képzelni mi bajom lehet, amíg meg nem fordult.
-Mi égett oda?
-A vacsid! - mutattam fel a sütőből kiemelt, szénné égett húst.
-Nem baj majd megosztjuk a te adagodat. Úgy is az a kedvenc kajám! - jött oda mosolyogva és átkarolta derekamat.
-Nencs gáz. Van "b" tervem. Amit bármikor eltudok készíteni, mert van hozzá cuccom. Csak mert a kedvencem és tuti ízleni fog!
-Rnedben. Akkor gyerünk csináljuk. - majd nyomott egy gyengéd csókot a számra és csináltuk tovább a vacsit. Mivel Joe ajkai lefoglaltak, sikeresen szétégettem a vacsoráját, és kishiján a fél házat is. De az aranytartalékomban még sosem csalódtam, egyszerű, könnyű és istenien finom. Ezt még édesapámtól és édesanyámtól tanultam, akiket nagyon szeretek. Sokkal hamarabb kész lettem mint Joe, bár nekem is többet járt a kezem mint a szám és nem csak dumálásra értem. Mivel eltakarítottam magam után és nem volt semmi dolgom, kiengedtem Kókuszt a hátsó kertbe, majd vissza mentem Joehoz, leültem vele szembe a pultra és néztem ahogy dolgozik.
-Mi az?
-Még sosem volt olyan barátom, aki nem csak enni szerette volna a kaját.
-Akkor most jól választottál! - mondta mosolyogva miközben felmutatta a kést.
-Igen, úgy néz ki!
-Nagyon unatkozol?
-Nem, de azért sok van még? - kérdeztem nevetgélve.
-Nem. - ebben a pillanatban megcsúszott a kés és Joe elvágta vele az ujját.
-Sssz... - fordult oda a csaphoz.
-Mindjárt hozok ragtapaszt. - álltam fel a pulttól és nagy lendülettel indultam a fürdő felé. Amilyen nagy szerencsém és figyelmetlen vagyok, ráléptem Kókusz labdájára és kiment a bokám. Méghozzá a rosszabbik. Nagy erőt vettem és feltápászkodtam, próbáltam kibicegni Joehoz, de nagyon lassú voltam. Amikor meglátta hogy sántikálok odasietett hozzám és segített elmenni a kanapéig.
-Mi történt?
-Figyelmetlen voltam és ráléptem Kókusz labdájára és sikeresen kiment a bokám. - tartottam röppke beszámolómat, miközben próbáltam minnél kevesebb fájdamat okozni magamnak a cipőm levételével.
-Úhh...elég csúnya. Beviszlek a kórházba!
-Megköszönném. Nyomkodtam meg kicsit a sérült részt. Már szinte rutinos voltam a bokaproblémáimban.
-Joe szeintem ebből műtét lesz, még sosem volt ekkora a bokám!
-Akkor a vacsi elhalasztva.
-Igen sajnálom. - nyujtottam át neki a ragtapaszt. - De a tiéd már kész van, egyél nyugodtan...ha műtenek akkor én úgy sem ehetnék.
-Nem is bizos h műtenek.
-Igazad van. Hogy van a kezed? - kérdeztem miközben megfordítottam a kezét és megnéztem az ujját.
-Köszi jól, és a te lábad?
-Kevésbé. Nah menj és egyél!
Joe megkajált és bementünk a kórházba, már amennyire tudtam menni. Elküldtek röntgenre, majd vissza a váróterembe.

Gyors teszt!!

Őszintén! Senkit sem fogok érte lebaszni!
1. Ki az aki örül, hogy Joe és Demi újra együtt vannak?
2. Szerintetek meddig fog ez a kapcsolat tartani?
3. Szerintetek összeillenek?
4. Joe eddigi barátnői közül ki volt nektek a legszimpibb?




az én válaszaim:
1. marhára nem örülök nekik. ahányszor meglátok egy olyan képet amin együtt vannak szinte szét akar szakadni a szívem!
2. remélem nem sokáig!
3. elfogultság a szívem azt mondja h nem az agyam meg h igen:@
4.Chelsea Staub, Mandy