3. rész

-Joseph, nagyon tetszel nekem és nem az a poszterfiú akinek a képe a gardróbokban lóg, hanem te magad. Az akit a sajtó nem ismer. De nekem ehez még idő kell. Nem szeretném elsietni a dolgkat.
-Igazad van. A sietés eggyikünknek sem lenne jó.
-Bemegyünk? - biccentettem fejemmel a tenger felé.
-Aha. - Letette a gitárt és bementünk a vízbe.Épp a bokámig ért és kellemes megel volt.
-Nem zavar, hogy én a "rajongótok" vagyok?
-Nem. Attól, hogy sztár vagyok nem csak sztárokkal randizgatok. Bárkiben megtalálhatom az igazit. Lehet, hogy az éppen te vagy, vagy a szomszéd lány, esetleg a világ másik végén van az akit nekem teremtettek. Nem zárkózok el senkitől. Ha jól érzem magam az illetővel akkor lehet valami, még ha rajongó is. - Nem mondtam semmit, csak néztem a víz felszinén kergeőtő napsugarakat. Vajon tényleg ő az igazi? Amikor a közelemben van a szívem kiakar ugrani neki szánt helyéről, és a légzésem is olyan mintha több száz méter magasban lennék. Gondolat menetemet csodálatos hangja szakította meg.
-Zavar ha holnap viszont látod magadat az újságokban? - néztem rá kikerekedett szemekkel, mire ő a part felé mutatott. Egy lesifotós várta a pikánsabb mozdulatokat, tőllünk olyan 10-20 méterre. De engem nem igazán érdekelt, hisz mi tudjuk, hogy mit és hogyan csináltunk.
-Menjünk? - kérdezte csalódottan.
-Sétáljunk eggyet. De ha benne is leszünk az őjságokban, engem nem izgat nagyon, hisz mi tudjuk h mit csináltunk..nem igaz?
-De igazad van. Gyere, menjünk.
Kisétáltunk a vízből, integettünk a fotósnak, aki nyomban el is húzott. Majd elfujkáltuk a gyertyákat, Joe megfogta a gitárját és elindultunk haza. Még sétáltunk egy kicsit a sötét utszákon, és hazakísért. Amikor hazaértünk, megálltunk az ajtónál és felé fordultam.
-Köszi ezt a szép estét. - mondtam és a boldogság szonte kiült az arcomra.
-Én köszönöm. Még nem voltam olyan lánnyal aki nem kezdett el sikítani, a puszta látványomtól, vagy nem akadt volna ki attól h velem van.
-Igen. Ez a sztár élet, szokj hozzá - mondtam fülig érő mosollyal. - AMúgy nem tudom, hogy azok a lányok mit gondolnak olyankor, vagy eggyáltalán gondolkodnak-e olyankor amikor elkezdenek sikítozni. Ezzel szerintem teljesen elijeszetnek maguktól, nem?
-De. Akkor te nem fogsz sikítozni?
-Dehogy, soha. Nos mostmár megyek.Köszi még egyszer ezt az estét. Nagyon jó éreztem magam velet.
-Volna kedved eljönni még velem valahová?
-Igen, Boldogan.
-Rendben, akkor majd hívlak. Szia. - közelebb hajolt és nyomott egy puszit az arcomra.Azt hiszem, ha nem lett volna ott az ajtókeret, akkor simán összeestem volna. De sikeresen megkapaszkodtam, úgy hogy még Joe sem vette észre. Hihetetlen, hogy egy egyszerű puszi, ennyi érzelmet váltson ki belőlem. Mi lesz, ha közelebb kerülünk egymáshoz?! Köszönni akartam, de egy szó sem tudtam kipréselni a torkomból. Majd elhajolt az arcomtól és elindult a kocsija felé. Beült majd megvárta míg mozgásra bírom a lában és bemegyek a házba. Kókusz az ágyamon feküdt, és várta, hogy hazaérjek. Amikor hallotta, hogy becsukódik az ajtó, boldogan vakkantott és kijött hozzám.
-Szia, Hiányoztam? - kérdeztem tőle természetesen magyarul. Közben letettem a kuccomat és megöleltem. Ugatott eggyet-kettőt és hozzám dörgölőzött. Hulla fáradt voltam, így letusoltam, lemostam a minkemet és csodás élményekkel ágyba bújtam. Nem tudom, hogy az állmom honnan jött, de könnyekkel borított arcal, és remegő kézzel keltem. Nem emlékszem sokra, csak képek ugranak be. A családommal túrázok, aztán elkóborultam tőlük, és megláttam Joe vérben áztatott élettelen testét, ahogy a kis ösvény közepén fekszik esetlenül. Majd hallom Kókusz hangját egyre távolodni, és ekkor felébredtem. Nagy nehezen megnyugtattam magam, kikászálódtam az ágyból. Csináltam magamnak egy cappucinót, és felbontottam egy tábla csokit. Adtam Kókusznak enni, majd ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Megint ugyan az az álmom volt, csak a végén kiegészült azzal, hogy Kókuszt valami, vagy valaki elkapja és hogy az a valami közeledik felém. Telefonom csögésére ébredtem, megint remegve és könnyesen. Nagy erőfeszítések révén megtaláltam a telefonomat, mely teljesen belevolt csavarodva a pokrócomba.
-Halló? - szóltam bele szipogva a telefonba.
-Szia, Joe vagyok. Valami baj van? - kezdte boldogan, de amikor meghallotta zaklatott szuszogásomat, aggódó hangszínre váltott.
-Nem, semmi. Csak bealudtam, és nem éppen volt kellemes állmom.
-Ohh...azt hittem, hogy valami gond van. A hangodból ítélve.
-Ne aggódj megtudom médeni magam. - mondtam kuncogva.
-Igen...Pont úgy találkoztunk össze, hogy laposra verted a pasast. - hangjában enyhe iróniát éreztem.
-Jól van, ne cseszegess! Igenis megtudom védeni magam. Akkor fáradt voltam és Mike is kikészített, tudod az ex-em. - mondtam neki indulatosan. Kicsit nagyon felkaptam a vizet.
-Oké. Rendben. Akkor már fent vagy?
-Nem állmomban beszélek. - nevettem végig a mondatot. - Igen a csörgésre keltem.
-Kinyitod akkor az ajtót?
-Miért? Itt vagy?
-Hát, ha jó helyre jöttem?!
-Megyek. - majd kinyomtam a telómat, és belebujtam a papucsomba. Belenéztem a legközelebbi tükörbe, és szó szerint megrettentem magamtól. Ha Joe meglát ezzel a fejjel, komolyan mondom, inkább a sikítozó tiniket választja, mint engem. Kezembe vettem egy fésűt és próbáltam minnél gyorsabban kezdeni valamit a hajammal, míg oda nem értem az ajtóhoz.
Elfordítottam a zárban a kulcsot és egy hatalmas virágcsokorral találtam magam szemben.
-Woow...Joe, ez nagyon szép.
-Jó...reggelt Mellissa! - mondta kacarászva, mivel már délután három körül járt az idő.
-Gyere be. - álltam el az útjából. Őszintén szólva féltem, hogy nem fog beférni az óriási csokor, az én alapból is keskenyre tervezett bejárati ajtómon.
-Tessék. - mondta majd nyujtotta volna a csokrot.
-Köszönöm! Várj! - elszaladtam egy vázáért és gondosan belehelyettük. Joe pedig letette az étkezőben lévő asztalra.
- Mindjárt jövök, csak átöltözök. Kókusz nézd kijött! - kiáltottam kutyusomnak magyarul. Elszaladtam a szobámba, elővettem egy melegítő szettet, megmostam az arcom és a fogam, és frissen tértem vissza Joehoz. Érdekes látvány tárult elém, mivel Kókusz nem fogadja elé rögtön az embereket. Nagyon sok idő kell neki, hogy feloldódjon. Most viszont rendesen tátva maradt a szám. Joe guggolt és simogatta Kókuszt, ő pedig nyaldosta az arcát. Olan édesekvoltak eggyütt, a világ két legcsodálatosabb lénye.