2. rész

-Ne Mellissa várj! Nem hiszem azt, sőt nagyon is nehéz lesz elrabolni a szívedet! De mégis, mi mást mondhattam volna neki? - csak mentem előre nem törődve vele és szívem fájdalmával, mely már az első napon is gyötör. Az első napon mikor találkozom vele és elkell hagynom. Mégis szavai hallatán szívem leállította lábamat és nem törődött agyam parancsával. Nem gondoltam volna, hogy bármikor is igy fogok érezni egy férfi iránt. Csak álltam és vártam mit mond, de befelyezte. Szavaimra vár.
-Nem tudom. - hallottam lépteit ahogy közeledik, majd megérintette csupasz csuklómat, melytől máris elkapta a kezét, pont ahogy én. Mikor hozzáért bőrömhöz, szikrázott közöttünk a levegő. Sosem érzékeltem még ilyet. Majd mégegyszer megfogta, de nem kapta el kezét. Magafelé fordított és lehajolt, hogy csodás barna szemei egyszintben legyenek az enyémmel.
-Ne haragudj.Kérlek.
-Oké. De most menjünk mert készülnőd kell a randira, és nekem is.
-Rendben, gyerünk. - csöndben viszasétáltunk majd elkísért az ajtóig.
-Nyolc óra jó lesz?
-Igen, nekem megfelel. Kérdés az hogy te eltudsz-e készülni addig. - kérdeztem kicsit elröhögve a végét. Sokat nyiléatkozták azt a testvérei, hogy sok időt tölt bent a fürdőben, de hogy ebből mennyi az igaz, azt nem tudhatom.
-Igen. - mondta nevetve - vegyél fel valami csinosat, de kényelmeset. Nyolcra érted jövök. - mondta majd épp hogy megérintett, hogy érezhesse bőröm izzását, ezt Kókusz egy morgással kommentálta.
-Úgy látszik nem csak te vagy féltékeny.
-Igen. Na szia, majd jövök. - mondta, majd lassan ellépdelt a kocsijáig.
-Szia - mondtam alig hallható hangon, majd bevánszorogtam a házba. Adtam Kókusznak enni majd elmentem zuhanyozni. A fürdőben körülbelül 30 percet töltöttem így maradt még háromnegyed órám egészig. A hajamat kivasaltam, majd beáltam a gardróbom elé. Mit nem mondjak, nincs semmi göncöm amit felvehetnék. Negyed órás kereségélés után kezembe akadt az a vörös, térdig érő, pántos ruha, amit még Mandytől kaptam egyik karácsonyra. Mindíg azt mondta, "Vedd fel ezt akkor amikor a legnagyobb szükségem lesz rá". Hát igen, ez a pillanat, most követezett. LEdobtam az ágyra és megkerestem az a cipőt amit ehez a ruhához vettem. Mikor azt is megtaláltam, magamra kapkodtam őket, kicsit kihúztam a szemem, és útra készen álltam. Jól elment az idő, mivel az óra 19:55-öt mutatott. Raktam vizet Kókusz tálkájába, de úgy hogy nehogy leöntsem magam, mert ez mostanában sokszor előfordul. Bedobáltam a táskámba a cuccaimat és mire készen lettem, kopogtak az ajtón. Ajtót nyitottam és azt hittem ott menten összeesek. Joe állt előttem egy bőgrével és egy abba helyezett vörösrózsával.
-Szia - mondta azzal a szívdöglesztő mosolyával. - Bocsi, hogy késtem, csak ez egy kicsivel később lett kész a vártnál. - majd megfordította a poharat és rávolt rakatva, hogy : "Mellissa és Joe" és egy maci ami egy szívecskét ölel.
-Szia...Ez...Köszönöm... - nem tudtam mit mondani, elált a szavam.
-Óhh...bocsi mennyi idő esett ki?
-Nem sok! Nem akarlak siettetni, de asztal foglalásom van, és így is késésben vagyunk.
-Ó, hát persze. - átadta a bögrét és a virágot. Beszaladtam vázába tettem a rózsát és siettem visza hozzá. Az ajtókereznek támaszkodva várt rám, napszemüvegét felcsúsztatta a fejére és édesen mosolygott rám.
-Nem gond, ha gyalog megyünk?
-Nem, dehogy. - Bezártam a házat és elindultunk. Csöndesen sétáltunk egymás mellett és beszélgettünk. Így sokkal többet megtudhat az ember a másikról ha nem az utat kell figyelnie, sokkal több időt tölthetnek a másik megismerésével, mint a külvilági dolgokkal. Megérkeztünk az étterembe, lesegítette a kabátomat és kihúzta a székemet. Igazi úriemberrel van dolgom. Kijött a pincér és megrendeltük a vacsoránkat. Joe egy mézes mustáros-csirkemellet kért, én pedig egy almás-fahéjas csirkemellet.
-Tudod Joe ezzel a Bögrével teljesen levettél a lábamról.
-Igen? Pedig ez még semmi.
-De nekem nagyon nagy dolog, ez az ami másoknak kis semmiség, de nekem sokat megér.
-Pedig még van egy meglepetésem. - mondta molyogogva és újra elkapta tekintetemet. Szívem újra gyorsabban vert a kelleténél, és a teljes zavartól csak a felszolgáló mentett meg, amikor kihozta a vacsinkat.
-Hát, Jó Étvágyat.
-Neked is. - csöndben elfogyasztottuk a vacsorát és egyre nagyobb lett köztünk a vonzalom. A vacsora alatt végig a szemembe nézett és nem engedte el tekintetemet. Sokan mondják, hogy a szem a lélek tükre, és ez most be is bizonyosodott. Oriási boldogságot láttam a szemében, és szinte elvesztem tekintetében, újra és újra.
-Desszertnek mit kérsz?
-Nem tudom, mi lenne ha vennénk egy fagyit és még járnánk egyet?
-Pont erre gondoltam. - mondta óriási mosolyal az arcán. Majd hívta a pincért.
-Fizetni szeretnék.
-Máris hozom a számlát. - mondta a nő majd eltotyogott. Fizettünk majd Joe felsegítette a kabátomat majd a legközelebbi fagyis felé vettük az irányt. Ahogy beszélgettünk felhozta azt a témát amely egyben fájdalmas emlékekhez füződik, másrészt padig boldogsággal tölti meg a szívem.
-Szereted a testmozgást? - kérdezte amikor leültünk egy padra a tengerparttól nem messze.
-Nagyon. Álltalános iskolában volt egy kézilabda csapatunk és nagyon szerettem ott játszani. De sajnos vége lett, ez a dolog azóta is két szálon fut szóval nem tudjuk ki miatt kellett befejezni. Voltak kissebb-nagyobb veszekedések, mint minden más csapatban, de összeszokottak voltunk és jó barátok. Szerettem ott játszani. Aztán középiskolában is kéziztem egy keveset, de a korábbi boka sérülésem miatt nem tudtam mindent a maximumon csinálni. De azon kívül rendszeresen futok, és sokat könnyit a sport mostanában az életemen.
-Akkor te is nagyon sportos alkat vagy.
-Igen, mondhatni.
-Gyere menjünk tovább.
-Szóval jön a meglepi?
-Igen, gyere.
Lesétáltunk a partra és gyönyörű látvány tárult elém. A homokba gyertyák voltak szúrkálva amik egy szívet adtak ki, és egy gitár volt a szíven belül.
-Joe, te aztán értesz a nőkhöz!
-Csüccs - vezetett be a szívbe, majd leült velem szembe és ölébe vette a gitárt.Mélyen szemeimbe nézett, szinte már égette azokat. Majd elkezdte játszani a kedvenc számomat a Jonas Brothersből. A címe a "Please be mine", a szövege gyönyörű és ahogy Joe énekli nekem, csak nekem az valami varázslatos.Néztem mélyen a szemébe és láttam azt a kis szikrát mait mások szerelemnek hívnak. Ott ég a lobog a szemében amikor enyéimbe néz. Amikor vége lett a számnak, egy másik ritmust kezdett el játszani a gitáron, de most nem énekelt. Mélyen néztünk egymás szemeibe és én örjítő vágyat éreztem, hogy érezhessem ajkait enyéimen.Hosszú percekig csak ültünk ott és néztük egymást, szinte szemünkel beszélgettünk.
-Ez nagyon szép volt.
-Köszönöm. Szóval... - habozott a kérdéssel, ezzel húzva az agyam. - Lennél az enyém?
-Joseph...