Helló

Na Sziasztok!

Kértétek a "mi lett a többiekkel" dolgot, és én hoztam.

Szal lehet olvasni, remélem azért nem lett nagyon gáz, és nemsokára fentlesz majd az első rész a máásik blogomon, remélem oda is benéztek majd:$

Puszi, Jó Olvasást!

Rá egy évre összeházasodtunk, és a már tipegő kislányunk hozta a gyűrűket. Hála az égnek nem volt sajtó, amiért rendesen meg is dolgoztunk. A hátam közepére sem kívántam egy ilyen fontos napon a vakuvillanásokat.

Nick…Nick, Őt jól bepalizták… Selena nem is volt terhes. De megérdemelte ezt a cirkuszt. Mikor hazamentünk L.A.-be, Nick szakított Selenával, és bocsánatot kért tőlünk. De ami a legjobban megdöbbentett, az az volt, hogy tudtunk nélkül repülőre ült, elment Sellyhez, és Tomika előtt esedezett bocsánatáért. Selly megbocsátott neki, de megmondta neki, hogy már sosem lesznek többek barátoknál. Nick beletörődött, nem sokára Ő is talált magának egy aranyos csajt, aki mindenki szívébe belopta magát.=)

Kevinék kis családja két újabb taggal bővült. Igaz, hogy az ultrahang csak egy bébit mutatott ki, de kettő érkezett. Egy tündéri kiscsaj, és egy kissrác. Angelica Jonas, és Christopher Kevin Jonas. Mind a két törpe tündéri, imádnivaló, és csodálatos, mint a szüleik.

Sellyék nem költöztek L.a-be, de rendszeresen jönnek, ha idejük engedi. Mi pedig boldogan éljük hétköznapjainkat. =D

Figyeleeeem!!!

Sziasztok!!

Nemsokára hozom majd a mi történt a többiekkel kiegészítést is.

DE most itt az úgy blogom, ahol NEM Jonas-os story lesz: http://becauselovehurts.blogspot.com/

Köszi ha oda is elnéztek, és igyekszek a részekkel!!

Puszi=)

36. rész /Befejező/

Sziasztok! Itt vagyok... bár ti nem fogtok annyira örülni a bejelentésemnek=/

Az a helyzet, hogy ez a befejező rész. És nagyon rövid... :$

De azért remélem tetszik. És ha tetszett ez a story, és szeretnétek másikat, akkor írjátok meg, mert szívesen írok másikat, csak nem Jonasosat. Ennek a vége is azért lett ilyen gáz, meg azért hoztam ritkán részeket, mert már őszintén megmondom nem szeretem annyira rajongásig Őket. Szóval jó olvasást, és új storyért írjatok!

Puszi Ti vagytok a legjobbak!!

És ha addig nem találkoznánk akkor Boldog karácsonyt, és Sikeres új évet kívánok!!

-Ez most komoly? – kérdeztem csodálkozva. Sell felsandított Tomira, és büszkén mosolyogtak rám. – Jaj, annyira örülök nektek! Én megmondtam, hogy egyszer még együtt lesztek. – ölelgettem meg őket. – Na de gyertek, meséljetek. Hogy-hogy most együtt vagytok? Mi történt? Minden részletet tudni akarok.

-Okéé. Tehát úgy volt, hogy… - kezdett bele Selly a mesélésbe, és ráment az egész napunk. Kicsit viccesen találkoztak, mert Tomi nem tudta, hogy megint itthon van, szóval, mikor Selly elment bulizni, akkor találkoztak. De minden akkor kezdődött mikor Sellyt fel akarta szedni egy részeg ipse. Tomika féltékeny lett, és elvitte gyorsan táncolni Sellyt, és akkor csattat el a az első csók, ami mindent megváltoztatott.

Tehát Sellyvel már minden rendben, velünk is, és Joe-ék nemsokára ideérnek, hisz az a pár nap nagyon gyorsan eltelt.

-Na… mikor láthatom már Caitlin-t? – rinyált Tomika, miközben tömte a fejét.

-Nyugi már, már csak percek kérdése és itt lesznek. – És mire kimondtam, már csengettek is. – Megyek, nyitom! – ugrottam fel az asztaltól. Odasiettem az ajtóhoz, és szinte kirántottam a helyéről. Az ajtóban Szerelmem állt Caitlinnel. Olyan szépek együtt.

-Sziasztok, úgy örülök, hogy végre itt vagytok. Gyere Manókám. – vettem át Caitlint Joetól, neki pedig adtam egy gyors puszit. – Gyere Tomi, itt van Caitlin. – még végig sem mondtam, már csörömpölést hallottam, majd Selly hatalmas nagy nevetésben tört ki. Én becsuktam Joe mögött az ajtót, és gyorsan bementem a konyhába. Tomika a földön feküdt röhögve, a szék, ami addig ült eldőlve, és Selly is majd megszakadt a röhögéstől.

-Ti meg mit csináltok? – kérdeztem akadozva a nevetéstől, miközben Joe felsegítette Tomikát.

-Csak siettem kifelé, de nem figyeltem, és felbotlottam a székben… - kezdte Tomi, de Selly fejezte be.

-Helyesbítek: fel sem állt, már elesett.

-Király vagy, látom még mindig olyan két bal kezes vagy mint régen. – nevettem fel megint.

-Nem változott semmit. – tette hozzá Selly.

-Amúgy Joe, Ő Tomika, Selly barátja. Tomika Joe. – mutattam be Őket egymásnak. Majd el felejtettem. Joe megtanult magyarul, csak hogy Caitlint is könnyebben taníthassuk majd, és ha hazajövünk, itt is otthon lelje magát.

Joe, és Tomika jól elvoltak, megtalálták egymásban a hülye gyereket. Hogy miket csináltak azt nem részletezném inkább. De az idő gyorsan pörgött. Eltelt egy hét, és mi Joeval megléptünk vacsorázni. Selly és Tomika vigyáz épp Caitlinre. Egy gyönyörű helyre hozott, nem túl nagy, kis családias, és nagyon szép. Az asztalunkat a tetőtérre intézte, így a holdfényben még romantikusabb volt. Mindent felidéztünk, ami eddig történt velünk, majd egyszer elhallgatott, és mélyen a szemembe nézett. Elmosolyodott és felállt a székből, mellém sétált, és egy kis dobozkát húzott ki a zsebéből. Letérdelt elém, majd halkan beszélni kezdett.

-Melissa Sweet. Mióta megismertelek várok erre a pillanatra. Sajnos kicsit elhúzódott, mert csináltam jó pár marhaságot, de tiszta szívből szeretlek. Melissa, hozzám jönnél feleségül? – félve tette fel a kérdést, láttam szemében a félelmet. Szemeim könnyesek lettek, és egy gombóc keletkezett torkomban. Alig bírtam megszólalni, de végül sikerült, és kimondtam azt a szót, amely mint a kettőnknek felbecsülhetetlenül nagy boldogsággal járt.

The End!

35. rész

Sziasztok!

Meglehet kövezni. Most teljes mértékben az én hibám, hogy késtem, mert lusta vagyok. De itt a rész és remélem, hogy tetszeni fog=P

Van benne fordulat, és egy kicsit összeszedtem, hogy mik történtek eddig. Jó olvasást, és dobjatok komikat is.=) (Kép az új szereplőről lent lesz.)

Jah és szerintem ahogy az időm engedi, csak hétvégenként lesz rész, de akkor viszont igyekszem majd hozni.=D

Puszi a picsátokra=P

-Hölgyem, hölgyem, keljen fel. A gép leszállt, ideje lenne felkelni. – keltegetett mellettem a hölgy. De… akkor ezt csak álmodtam? Hányadika van? Gyorsan előkotortam a telefonom és megnéztem a dátumot. Március 22. Még csak a repülőn vagyok… szóval az egészet csak álmodtam. – pörgött az agyam. S közben akkora kő esett le a szívemről, mint még soha. Összeszedtem a cuccom, és pár perc múlva már a táskámmal együtt nézelődtem, hogy vajon merre lehet Tomika, akit értem küldtek.

-Melissa? – szólt valaki. Megfordultam, és szinte nem hittem a szememnek.

-Szia. – köszöntem neki röviden, majd ismét ismerős után nézelődtem, de hiába.

-Nem is ismersz meg? – istenem ez nem tud lelépni??

-De, hogyne ismernélek meg… - morogtam, de szinte tuti, hogy meghallotta.

-Tök jó, hogy találkoztunk, már rég beszéltünk. Nem akarsz beülni és dumcsizni? – kérdezte immár velem szemben.

-Nem, határozottan nem akarok veled beszélni, és főleg nem beülni valahová. Nem is akarlak látni. Sőt… remélem, hogy te is csak a rémálmomban vagy benne. Akkor viszont marha gyorsan fel szeretnék ébredni. – mondtam neki, majd fogtam a cuccom, és el akartam menni mellette, de megfogott. Farkasszemet néztünk. A szeme még mindig ugyan olyan gyönyörű, mint amikor utoljára láttam. De most valahogy nem nyűgözött le. Most nem azt a lenyűgöző csillogást láttam, mint mikor jártunk. Inkább valami gonosz, és akaratos fény volt az. Ő volt az. Az, aki miatt elsőnek törtem össze. Akiben oly annyira megbíztam, majd csalódtam. Ő az Krisztián. Az, aki mellettem volt, és Sellyvel amikor Roli meghalt, majd amikor még nagyobb szükségem lett volna rá elhagyott.

Mosolyogva hajtotta le a fejét, és rázta meg egy kicsit. Nem értettem miért teszi, de valahol sejtettem, hogy nagy sületlenséget fog mondani.

-Mi jár a fejedben Krisztián?

-Amióta nem láttalak, csak még szebb lettél. – suttogta édesen a szemembe nézve.

-Hogy te milyen cuki vagy… - mosolyogtam rá, mintha meghatott volna. – de az már a múlt. Ne kertelj, bökd ki mit akarsz!

-Csak meghívni valamire.

-Nekem az is elég, hogy egy levegőt kell szívnom veled.

-Na… ne szívózzál már. Csak beszélgetni szeretnék. Mi történt veled mióta szakítottunk? – kérdezte, és mivel elindultam, Ő loholt utánam.

-Találtam egy rendes fiút, és van tőle egy kislányom. – adtam meg a tömör, és rideg választ. Szinte hallottam, ahogy koppant az álla a padlón, és egy kicsit le is maradt. De nem tartott sokáig a csodálkozása, pillanatokon belül újra mellettem rontotta a levegőt.

-Mi… mi… mi... Mi van? – akadt össze a nyelve.

-Az van – álltam meg, és fordultam felé. – hogy nélküled élem, boldogan a hétköznapjaimat, és hálát adok az istennek, hogy dobtál. Így legalább volt lelki erőm új életet kezdeni. És ha még egyszer utamba állsz, amíg ki nem érek a reptérről, nagyon megbánod.– fejtettem ki szerény kis véleményem, majd faképnél hagytam. Reméltem, hogy felfogta a parányi kis agyával, hogy békén kéne hagynia. Volt idő kedveskedni, de nem élt a lehetőséggel.

Már az ajtón akartam kimenni, amikor megláttam Tomikát befelé jönni. Tomika amúgy egy nagyon régi, jó haverunk, aki mára már elég híres lett. Még valamelyik fesztiválon találkoztunk, amikor full részeg volt és fel akart szedni mindkettőnket egyszerre. Amúgy sem komplett a srác, szóval a pia még ütött is rajta, és elég béna csajozó szövegeket nyomott be nekünk. Mi szinte csak röhögtünk rajta.

Amúgy amit tudni kell róla… Sosem veszi le a sapiját, általában, mindig fele más a zoknija, őrült egy fickó, és bármiben benne van, és részben ezért is lettünk vele ennyire jóban. De azért évente egyszer tud komoly is lenni a határtalan hülyülés mellett.

Gondoltam meg szívatom, és forgóajtó volt, ami a célnak pont megfelelt. Szerencsére nem gépi vezérlésű, szóval simán megállíthatom. Telefonját nyomogatta, mikor belépett a forgó részbe, és nem figyelt előre, én megfordultam, és hirtelen megállítottam, Ő pedig nagy koppanással vágódott el. Majd megszakadtam a röhögéstől, szegény Tomika meg csak ült a földön és a fejét fogta. Körbenézett, hogy vajon ki tehette, és amint meglátott óriási mosoly futott végig arcán, majd felpattanva, elindította az ajtót, és felém közelített. Tudtam, hogy most kapni fogok, de reméltem, hogy egy kis szívatásnál nem lesz több.

-Állj meg sátán gyermeke. – szólt utánam mosolyogva.

-Dehogy állok, úgy meg szívatsz, nem élem túl! – válaszoltam, de attól visszafordultam, és odasétáltam hozzá. Kitárta karjait, én meg boldogan bújtam hozzá.

-Hiányoztál, te bolond! – öleltem meg szorosan.

-Te is nekem. De ezt nem úszod meg egykönnyen! – vette fel a „komoly” fenyegetős arcát, majd átment aranyos kisfiús arcba. – De még mindig fááááj… - kezdett ez nyafogni.

-Jaj, te nagy gyerek… tudod, hogy nem tudtam volna kihagyni. – kezdtem el újra a nevetést.

-Igen, de azért valami kíméletesebb, és kevésbé fájdalmasabb szívatást nem lehetett volna?

-De, de most csak ez jutott eszembe. – kezdtem el újra nevetni, ahogy felidéztem az iménti balesetet.

Már a kocsiban ültünk, és kiveséztük, hogy mi történt vele az elmúlt pár évben, míg nem láttam. Bár akkor is sokat beszéltünk, de komolyabb dolgok sosem jöttek föl, mint például, hogy hogyan alakul most a karriere. Azt tudtam, hogy már országszerte elég ismert, de, hogy ilyen jól megy neki, és, hogy összeállt SPvel, és hogy együtt laknak Pesten, azt nem tudtam. Csináltak közösen egy számot, amiből énekelt is nekem, és elég jó, sőt nagyon cool.

-És veled mi történt mióta elhanyagoltál? – kérdezte szemétkedve.

-Nem hanyagoltalak el. Hisz beszéltünk egy csomót. Arról meg nem én tehetek, hogy nem volt időm hazajönni. És ha jöttem is akkor is volt elég dolgom.

-Jó-jó, igazad van. Na de mi is van veled? Mert annyit tudok, hogy a híres neves Joe Jonassal utazol, de bővebben nem nagyon hittem el semmit.

-Hol kezdjem?

-Mondjuk az elején, hol ismerted meg a nagymenő pasidat?

-Hé… azért szépen. – mutattam rá szigorúan. – Amúgy lassan 2 éve ismertem meg, amikor a volt pasim nem akart leállni rólam, tudod a Ryan. És amikor eljöttem Ryantől egyik este, egy fickó elkezdett követni, és teljesen rám mászott, amikor Ő jött Kevinnel és megmentett.

-Hűű… mint a mesékben. Jön a lovagod és megment. – kezdett el mutogatni egy kézzel, és nézni a semmibe.

-Az utat figyeld te marha. És igen, tisztára, mint a mesékben, és ugyan olyan bonyodalmaink voltak, mint a mesékben.

-Mert? Részletesen kérem.

-Okés, csak ne szakíts félbe minden 3. mondatnál. Na szóval, ezután nagyon tepert, hogy összejöjjek vele. És amikor ez megtörtént, akkor azt mondta h biztos csak a tesói miatt vagyok vele, meg hogy híres. Ezt nagy nehezen elsimítottuk, együtt voltunk egy, másfél hónapig, amikor láttam smárolni a Demi Lovato-val. És a Demi is megfenyegetett már párszor. Amikor ez történt, akkor Ő nem akarta bevallani, és ezért is szakítottam vele. Egy hónapig nem beszéltünk, és nem is találkoztunk. Aztán a Nick szülinapján volt egy aprócska incidensünk, hogy féltékenykedett. Akkor én elküldtem melegebb éghajlatra, és másnap reggel eljött bocsánatot kérni, és visszaszerezni. Ekkor újra összejöttünk, és közben kiderült, hogy megpróbálkozott az inzulinnal is, mert már nem látta esélyesnek nélkülem az életet. Aztán még aznap este kapott Demitől egy sms-t amit Ő nem várt, de én olvastam el először. Dühös lettem, hogy csak becsap, így mocira ültem, és elmentem otthonról. Hazafelé balesetem volt.

-Jézusom… - hagyta el Tomika száját.

-Nyugi, nem lett komolyabb bajom. két hétig voltam kórházban, mikor hazamentünk, első este megszegtük a fogadalmát, amiből baba lett…

-Mi van?

-Jól hallod. De még nincs vége… Hallottál a Double JB koncertről??

-Aha.

-Nah akkor, amikor az after party volt, Demi lelökött a lépcsőn, de akkor sem lett bajom, hála az égnek. És most van egy kislányunk, aki már fél éves. Vége! – eresztettem meg az 100W-os mosolyomat.

-Hát, neked is zajlott az életed rendesen. És, hogy hívják a lányod? Van már udvarlója?

-Te bolond. Amúgy Caitlin Jonas. És nincs.

-Szép név, biztos Ő is szép. – mosolygott rám. – Megjöttünk. – állt meg Sellyék háza előtt.

Nagylevegőt vettem, és kis bíztatásért Tomira néztem. Nem tudom, hogy mitől féltem, de valami visszatartott. Ami hülyeség, hisz csak a barátnőmhöz jövök. Kicsit betett az-az álom… Kiszálltam a kocsiból, és mentem a csomagtartóhoz, hogy előszedjem a táskáimat. Tomika kivette nekem, és igazi úriemberhez méltóan vitte be nekem a házba. Ő ment elől, aztán én, és amint beléptem a házba egy darab Sellyt találtam a nyakamba. Rám ugrott a drága, és majdnem elestünk.

-Ááá…végre itt vagy. Azt hittem már sosem érsz ide. – ölelgetett. És közelében sem volt annak, amit pár hónapja láttam. Sőt nagyon jó bőrben volt. Fölszedett pár kilót, és csak úgy sugárzott a boldogságtól.

-Woow… Selly nagyon szuperül nézel ki. Nem az volt, hogy azért kell jönnöm, mert még rosszabbul vagy? Már nem mintha nem örülnék, csak… totál nem erre számítottam.

-Bocsi, hogy így vonszoltalak ide. – nézett szép boci szemeivel. – De már úgy hiányoztál. Joe-ék hol vannak?

-Ők még nem tudtak jönni, majd csak később jön Caitlinnel. Azt hittem, hogy baj van, azért nem hoztam még. Jaj, úgy örülök, hogy jobban vagy. – öleltem meg szorosan. – De minek az eredménye, ez a gyors javulás?

-Háát… valaki rá ébresztett arra, hogy a világ megy tovább. És, hogy talán nem Nick volt nekem az igazi.

-És ki volt az, aki még nálam is jobban győzködött ezzel? – néztem rá nagy szemekkel, nem tudom, hová akar kilyukadni. De nem szólt. Tomika épp akkor jött le az emeletről. Selly ránézett, összemosolyogtak. Tomi mellésétált, és összekulcsolta kezét a Sellyével. Én csak nagyokat pislogtam. Ezek most együtt vannak??

És itt a mi drága Tomikánk=D

34. rész

Na Hali!!

Megjöttem, kicsit csúsztam a határidővel, de jól van az...vagy nemxDD

Na de a lényeg, hogy itt a rész. Szintem egy kicsit szívfájdító, és az nem az én kedvem miatt vanxD Jó olvasást, és sok puszit mindenkinek!! És léccii.....NE felejtsetek el komizni, mert ha nincs komi nincs rész=D Puszi

-Te hogy kerülsz ide? – vont kérdőre azonnal, mikor már meg tudott szólalni.

-Hozzád jöttem te buta!

-Itt vannak Joe-ék is?

-Nem, egyedül jöttem. – sepertem ki szeméből egy tincset.

-Ott hagytad Őket? Miért?

-Mert a barátnőm ilyen állapotban van. Szerinted mi mást tehettem volna?

-Hagyni engem, és nyugodtan élni a családoddal! – vágta bele az arcomba. Hogy mondhat ilyet??

-Hogy élhetnék nyugodtan, ha így kivagy?

-Miért foglalkozol velem egyáltalán? – szinte semmi érzés nem volt benne. Ez nem az én Sellym.

-Beléd meg mi ütött? – álltam fel mellőle, és újra ömleni kezdtek könnyeim.

-Semmi, hagyj békén, mindenki hagyjon. Mi értelme az életnek, ha senki sem szeret?

-Mi az, hogy senki sem szeret? Mindenki szeret, nem kell azért lemondanod az életről, mert az a hülye megbolondult…

-Már mindegy, nekem már úgyis csak óráim vannak. Már nem akadályozhatsz meg abban, hogy végezzek magammal. – nevetett fel keservesen.

-Ugye nem akarod újra megtenni?

-Már megtettem… - mosolygott önelégülten.

-Selena Stewan, mi az ördögöt csináltál? – kérdeztem idegesen, és lerántottam róla a takarót, hátha oda rakott valamit, de nem. – Sell, mond meg mit csináltál! – ordítottam, de Ő csak mosolyogva nézett. Elővettem a telefonomat, és közben lementem Irma nénihez.

-Irma néni, hagyta egyedül Sellyt a napokban? – kérdeztem idegesen.

-Igen, tegnap előtt, mert el kellett szaladnom a postára, miért?

-És, volt olyan, hogy önként ment el itthonról?

-Amikor én elmentem a postára, akkor Ő is elment, saját bevallása szerint csak sétálni.

-A picsába.

-Melissa, mi a baj?

-Végezni akar magával, és azt mondta már tett is valamit.

-Te jó ég… - nyögte elképedve, és leült a kanapéra. Én közben tárcsáztam a mentőket, és mire befejeztünk Irma nénivel a beszélgetést már fel is vették… ezt nevezem gyors segélynek…

-Jó napot, egy mentőt kérnék Gödöllőre, a Szent János utca 13-ra, kérem, siessenek. Az a gyanúm, hogy a barátnőm beadott magának valamit.

-Kérem, a maga, és a barátnője nevét!

-Engem Melissa Sweet-nek hívnak. A barátnőmet pedig Selena Stewannak.

-Rendben, kiküldtünk egy mentőkocsit, nemsokára ott vannak. Visz hall.

-Köszönöm, viszont hallásra. – tettem le a telefont a pultra, és azzal vettem is elő a cigit. Idegességemben egy huzamra szívtam el egy fél dobozzal. Le kéne szokni, de nem megy, főleg most, hogy Sell megint öngyilkos akar lenni. Ki kell szednem belőle, hogy mit csinált, muszáj, különben elveszítem. Felszaladtam az emeletre, és berontottam a szobájába.

-Mit adtál be magadnak? – ordítottam magamból kikelve. – Hallod? Mond meg! – de nem szólt, csak nézett rám. – Válaszolj már az istenit!

-Miért? Nekem már semmi keresnivalóm nincs ezen a világon… Csak könnyebbé teszem az életeteket. Még egy gonddal kevesebb.

-Mi az, hogy még egy gonddal kevesebb? Gondolkodj már, kérlek! Mi lenne a szüleiddel? Összeroppannának. Nem beszélve a barátaidról. Kevinék? Vikiék? Mi? Ránk nem is gondolsz?

-Nektek is csak könnyebb lenne…

-Dehogy lenne. Azért jöttem most ide, hogy helyre rakjalak, hogy szellemileg rendbe tegyelek, és visszavigyelek, La-be, és nem azért, hogy a temetésed intézzem. Fiatal vagy, előtted az élet, egy pasiért nem érdemes abbahagyni. Szép vagy, életerős, kedves, és csodás ember, ne hagyd el magad. 20 éves vagy az isten szerelmére, nem teheted meg ezt a családoddal, a barátaiddal… - Nem bírtam tovább… összeroppantam… Sírva ültem le az ajtóba, és csak néztem rá. Nem sokkal később szirénát hallottam így felálltam, letöröltem könnyeimet, és lesiettem. Mire leértem a mentősök már az ajtóban álltak, és Irma nénivel beszéltek.

-Igen, egy közeli barátunk telefonált. Itt is van. – adta át a szót amint odaértem.

-Jó napot. Melissa Sweet vagyok.

-Jó napot. Dr. Radics László. Hol találjuk a beteget? – rázott velem kezet.

-Fent van az emeleten, erre jöjjenek. – indultam el az emeletre. A doki bement, megvizsgálta, addig mi kint vártunk a folyosón. Tíz – tizenöt perc múlva jött ki, mire mi már a teljes idegösszeroppanás szélén álltunk.

-Megvizsgáltam, a tünetei sok mindenre mutatnak. Verejtékezés, izomgyengeség, és eléggé fáradékony… ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani, be kell szállítanunk a kórházba, és teljes körű vizsgálatot kell készítenünk.

-Rendben. Köszönjük. – A doki beszélni szeretett volna Irma nénivel így én hagytam őket, és bementem Sellyhez. Nem volt erőm kiabálni, csak megálltam az ajtóban és néztem. Azon gondolkoztam, hogy egy ilyen életerős lány, hogy gondolhatja azt, hogy eldobja magától az életet.

-„Ha az élet száz okot ad arra, hogy sírj, te mutass fel ezer okot arra, hogy mosolyogj…” – suttogtam neki, mire felemelte fejét, és könnyes szemekkel nézett rám. – Mondj egy elfogadható okot, hogy miért akarod megölni magad!

-Jó ötletnek tűnt… - suttogta Ő is elhaló hangon.

-„Az élet ajándék, azért van, hogy kihasználd, nem azért, hogy eldobd!”

-Most idézetekkel akarod kimosni a fejem? – emelte fel kicsit hangját.

-Ha az kell ahhoz, hogy észhez térj, akkor igen! „Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell.”

-Hagyd már abba!! – ordította.

-„Valaha, ha titkon elmosolyodtam, az miattad volt, most pedig a könnyeimnek vagy nyilvánvalóan te az oka...”

-Na, jó, ha elmondom, mit adtam be, békén hagysz? – kérdezte könnyezve, de nem válaszoltam, csak még egy újabb idézettel feleltem.

-„Az élet csalódásai közt oly jólesik gyönyörködni, ha csak gondolatban is, egy-egy nemes jellemben, egy-egy tiszta érzelemben és a boldogság képeiben…”

-Inzulint adtam be, most már boldog vagy? – igen, boldog voltam, és a válaszával együtt távoztam a szobából, egyenesen a dokihoz mentem, aki már a mentőkocsinál készítette elő a felszereléseit, és beszélt egy magas jóképű sráccal. Gondolom a segédje volt.

-Elnézést. – szóltam halkan, mire mindketten felém fordultak.

-Igen?

-Sell megmondta mit adott be magának.

-Tehát magának elárulta…

-Igen, és inzulinnal akart végezni magával. – a két férfi egymásra nézett, sokatmondó pillantást váltottak, és sietve szaladtak el mellettem. Én is utánuk mentem, és mire beértem Őket már Sellyt szedték össze az ágyból.

-Ha komolyan inzulint adott be, akkor sürgősen el kell látnunk. – mondta a fiatal srác, és azzal már vitték is a kocsiba. Bevitték a kórházba, mi meg kocsival mentünk utánuk. Bevitték egy kórterembe, nekünk meg kint kellet várnunk. Úgy félóra telhetett el, amikor a telóm csörögni kezdett, a kijelzőn, Joe képe jelent meg.

-Szia Szívem! – szóltam bele a telefonba amint felvettem.

-Szia Kicsim! Egyben megérkeztél?

-Igen.

-Mi a baj?

-Sell öngyilkos akart lenni, inzulint adott be magának. Most a kórházban vagyunk.

-Te jó ég… - hallatszott a döbbent válasz, vagy inkább tömegsóhaj a vonal másik végéről.

-Ki vagyok hangosítva?

-Igen. Hogy van Selly?

-Nem túl jól. Eleve úgy kezelt mintha egy senki lennék, és kb. 1 hete ismerne. Alig bírtam kihúzni belőle, hogy mit tett. Nagyon rosszul néz ki… - kezdtem el újra a sírást.

-Jól van, nyugodj meg. Az lenne a legrosszabb, ha te is összeroppannál. Nyugodj meg, oké?

-Megpróbálok.

-A legelső géppel odarepülök. – mondta határozottan.

-Ne, nem kell, megoldom. Te maradj otthon Caitlinnel.

-Nem, és ne is ellenkezz, megyek és kész. Most neked van szükséged rám. És viszem Caitlint is.

-Rendben. Siess! Szeretlek!

-Én is szeretlek, vigyázz magadra! – amint letettem a telefont, egy csapat doki szaladt be a terembe, amibe bevitték Sellyt. Mi ketten felpattantunk Irma nénivel, és a kis ablakhoz mentünk. Szemem azonnal megakadt a monitoron ami a szívritmusát mutatta. Csak egy egyenes vonal volt rajta…

33. rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem itt a rész. Van benne egy kis ugrás a jövőbe, és minden kérdésre ott a válasz, mint pl: mi van Mells-el? a részből megtudjátok. Sajnálom, hogy még csak most van rész, de a suli és a barátaim lefogylalnak, és megmondom őszintén nem is bánom. Azért van csak most rész, mert eddig fogalmam sem volt, hogy mi legyen a folytatás, de most itt van. Kicsit kiestem a formából, szóval lehet, hogy szar, de véleményt kérek!!! Sok -sok komit!!

Puszi, Jó olvasást!

-Nem Nick, hagyj elmenni. Nem érdekel, hogyan könyörögsz, csak engedj el. – kiabáltam magamból kikelve egy meleg tavaszi napon.

-De Mells, Joenak, és Caitlinnek szükségük van rád. Nem hagyhatod itt őket, még pár napra sem. – fogta meg kicsit erősebben a karom.

-Tudod kinek van még szüksége rám? – sziszegtem arcába. – Annak, akit porig aláztál. Akit megcsaltál, azzal, akit a legjobban utál. Akire hónapok óta nem gondolsz, miközben mindenkivel kavarsz, akit az utadba fúj a szél. Okosabbnak hittelek Nick Jonas, de nagyot csalódtam benned. – szorítása gyengült karomon, majd kezei teste mellé hullottak, Ő pedig üveges tekintettel nézett maga elé. – Joe pedig tud arról, hogy el akarok menni, megbeszéltük. Ne foglalkozz a dolgaimmal. Törődj inkább a terhes kis menyasszonykáddal. – ezzel fogtam magam, megfordultam, és ott hagytam egyedül. Remélem, elgondolkozik a dolgokon, és jól dönt, bár az Ő helyzetében ez már képtelenség.

Három óra múlva már a gépen ültem, és a felszállásra vártam. De az idő, nagyon lassan telt. Idegölő hosszú órákat töltöttem el a repülőút alatt. Próbáltam aludni, de nem ment. Mert ahányszor lehunyom, szemem az a borzalmas kép jelenik meg előttem, ahogy Sellt láttam pár hónapja. Szegény teljesen kikészült Nick miatt. Nem aludt, nem evett, és már kórházba is kellett vinni. Már eltelt másfél év, mióta Selly meglátta Nicket Selena Gomezzel csókolózni, de még mindig nem heverte ki. Hogy is heverhette volna ki, amikor a világot jelentette számára.

De hogy mi történt abban a másfél évben? Én elsősorban, mint gyanakodtunk terhes lettem. Amikor Demi lelökött a lépcsőn, azon az estén, amikor a Double JB koncert volt, akkor nem vetéltem el. Rá nyolc hónapra megszületett a kislányunk Caitlin Jonas július 16-án, aki már 9 hónapos. Tündéri kislány a szemét az apjától örökölte, viszont nagyon nyugodt, ami meg is lepett minket, mert egyikünk sem valami nyugodt lélek. Kevin, és Dani lettek a keresztszülei, és az egész család odavan érte. Szinte mindig körül ugrálják. Hiányozni is fog, de most muszáj volt ott hagynom Amerikában. Selly két hónapja visszaköltözött Magyarországra, azóta nem láttam, és az édesanyáék szerint elég rossz állapotban van. Ezért is kérték, hogy ha tudok, akkor menjek vissza egy kis időre hozzá, és próbáljam meg talpra állítani. Ez a kis idő, egészen pontosan egy-két hét lesz. Ami nekem borzalmas hosszú lesz. Távol leni Joetól, és a lányomtól nagyon nehéz lesz, de meg kell tennem a legjobb barátnőmért. És ha minden jól megy, akkor visszaviszem magammal Amerikába. Ott legalább szemmel tudnám tartani, én is a családommal lennék, és Ő is velünk. Sokat beszélünk telefonon, és mindig elmondja, hogy nem érzi jól otthon magát, és vissza akar jönni. De fél attól, hogy ha újra szemtől szembe kell állnia Nickkel akkor nem tudná tartani magát. Nick, meg… Nick teljesen leégeti magát, a bandát, a családját, mindenkit, akivel kapcsolatba kerül. Összeállt Selenával, és most gyereke lesz, és hogy ne legyen belőle botrány el is jegyezte. Selena meg csak kihasználja, a bankszámláján, már alig van valami, mert minden nap egy halom táskával, és ruhával jár haza. Denise-ék már nem tűrik, így Nick kénytelen volt venni egy házat maguknak. Az a szoros, és őszinte barátság is, ami volt kettőnk között, már régen megszűnt létezni.

Ez idő alatt Kevin, és Daniella összeházasodtak. És Ők is várják a babájukat, aki ha minden igaz, fiú lesz. Szegény Kevin eléggé meg van ugráltatva, mert ha Dani megkíván valamit, akkor rohan, de az a gáz, hogy abból a kajából, csak egy harapást eszik, és máris lerakja. Ami viszont tök cuki, hogy együtt hízik Danivel. Picit megpocakosodott, de elkezdett gyúrni, és gyorsan adja lefelé a kilókat. Én meg… Joe bánatára cigizek az elmúlt időben. Kikészít, hogy nem tudom, mi van Sellyvel, és ezért gyújtottam rá. Nem szívok sokat, naponta pár szálat, de már ezen is veszekedtünk sokat. Szeretnék leszokni, de amíg Sellyvel rendben nem lesz minden addig nem megy.

A gép leszállt, lassan sétáltam a repülőtéren, ismerős arc után kutatva, de nem találtam senkit. Azt mondták, hogy küldenek értem valakit, de nem mondták meg konkrétan, hogy ki lesz az, az illető. Hát félóra múlva sem volt senki, aki az után érdeklődne, hogy én lennék-e az, akit haza kéne fuvarozni, így kisétáltam a reptérről, és fogtam magamnak egy taxit.

Egyenesen Sellyékhez mentem, nem kellet sokat utaznom Pestről, így félórán belül ott voltam. Irma néni nyitott ajtót, Selly anyukája.

-Szia Melissa. Jaj, de rég láttalak már. Olyan jó, hogy végre itt vagy. – mosolygott rám, majd szorosan megölelgetett.

-Csókolom. Jó végre szilárd talajon lenni. Selly ébren van már? – kérdeztem mosolyogva, hisz itt már reggel volt javában.

-Nem, még nem, de ha szeretnél, felmehetsz hozzá.

-Nem, hagyom inkább aludni, sosem szerette, ha felkeltik. Hogy tetszenek lenni? – kérdeztem immár a konyhából.

-Köszönjük, jól, de nagyon aggaszt, hogy Sellyt megint padlóra vágta egy fiú. Remélem, most nem csinál majd semmi hülyeséget. – sóhajtott egyet. – Kérsz egy kávét?

-Igen, köszönöm. Hosszú volt az út, és még aludni sem tudtam…

-Megint az az álom?

-Igen, és nem tudom, hogy mit akar jelenteni. És az álom mellet, ott lebeg szemem előtt Sell, ahogy pár hónapja láttam összetörve. – temettem arcom kezembe, s lekönyököltem a pultra.

-Szerintem beszéljünk egy kicsit másról. Rendben? – simogatta meg vállam kedvesen.

-Rendben. – mosolyogtam rá, és pár perccel később kávéval a kezünkben ültünk le a nappaliba.

-És, hogy vagytok? – kérdezte mosolyogva. – Tudsz képet mutatni Caitlinről?

-Igen, tudok. – mondtam, és előhalásztam a telómat a zsebemből. Kikerestem egy képet róla, és megmutattam. A képen Joeval volt, kb. egy hetes kép lehet. Óriási barna szemekkel ül az apja ölében. Haja hosszabb, mint a legtöbb ilyen idős kislányé. Haja pálmafába gumizva fejetetején ágaskodik, és édesen mosolyog a telefonra. És, hogy ne maradjon ki Joe bolondossága sem, az Ő haját is be kellett gumizni. Igen, a Joe-ét… mint egy nagy gyerek.

-Jaja, istenem milyen édes… édesek. – nevetett fel Irma néni, és visszaadta a telefont. – Mennyi idős is?

-9 hónapos... A másik meg 21 éves lesz. – válaszoltam nevetve.

-A szeme az apjáé, viszont pont olyan szép, mint az anyja.

-Köszönöm.

-Danielláék, hogy vannak?

-Jaj… Dani nagyon kívánós, és ezt szegény Kevin szívja meg. Viszont Kevin Danivel együtt hízik. – nevettem fel.

-De ne feledd, hogy veletek is ez volt.

-Oké, tényleg így volt. Kicsit megugráltattam Joet.

-Kicsit??? Minden öt percben a boltban volt.

-Igaz… de megérdemelte, már ha szenvedtem 9 hónapig, meg még jó hát óráig a gyerekével, ennyi nekem is kijár, nem?

-De. Hisz mindig a nők szívnak.

-Pontosan. – még beszélgettünk egy kicsit, kimentem szívtam egy cigit, majd visszamentem a házba, és egyenesen Selly szobája felé vettem az irányt. Lassan benyitottam, és bementem a szobába. Megfordultam, mindent hallkan csináltam, nehogy felkeltsem, de már ébren volt. Borzalmasan nézett ki. Arca beesve, szeme alatt óriási karikák, és csont sovány. A sírás kerülgetett, hogy így kell látnom. Oda siettem hozzá, és szorosan megöleltem. Visszaölelt, de nagyon gyengén. Alig volt benne erő. Egy könnycsepp folyt végig arcomon, melyet követett még sok másik. Ott sírtam percekig a karjában, és Ő is az enyémben.

32. rész

Sziasztok!!

Megjöttem az újabb résszel. Remélem tetszeni fog. Van benne gy kis Justin Bieber is, mert még régen kötöttem egy barátnőmmel egy "egyességet, miszerint belevon a saját törtijébe, én is az enyémbe, és ez most jött el, szóval. Olvassátok. Vannak benne történések, remélem tetszik majd. köszönöm a komikat. És most is szeretnék jó sokat=D

Puszi nektek!

-Nick… - kezdte volna Sell, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Nick neve állt, így megsimítottam Selly kézfejét, és felálltam. Megfogtam a telómat, és egy jelentőség teljes pillantást vetettem szerelmemre, miszerint nyugtatgassa.

-Igen? – szóltam idegesen a telefonba.

-Mells, ott van Selly? – kérdezte zihálva Nick.

-Igen, itt van, és eléggé feldúlt. Mit csináltál?

-Selena megcsókolt, és pont meglátta. Ez az egész benne van a „szerezzük-meg-a-Jonasokat-és-legyünk-híresek” cuccban. Mindent előre kiterveltek. Először titeket választottak volna szét, most meg minket. Selly pedig nem hallgatott meg, csak elrohant. Szerinted tudna most velem beszélni?

-Nem tudom, eléggé kivan. Bízott benned, először bízott fiúban mióta Roli meghalt, és most is csalódott. Szerintem ma hagyd gondolkozni. Elmegyünk, megcsináljátok a koncertet, utána beülünk az After Partira, Sellyt pedig anyudékra bízzuk, hogy figyeljenek rá. Rendben? – vázoltam a szitut, ami lezajlott hirtelen a fejemben.

-Igen, beszélek anyáékkal, és félóra múlva ott vagyunk.

-Oké, szia. – köszöntem el, és le is tettem a telefont. Öntöttem egy kis ásványvizet Sellnek, és azzal ültem le vissza mellé a kanapére.

-Tessék, idd meg. – adtam kezébe a poharat. – Ma nem jössz velünk a koncertre, Daneise-ék átjönnek hozzád. Mi meg elmegyünk, lebonyolítjuk ezt a koncertet is.

-Rendben.

-Hozzunk neked aláírást a nagy Justin Biebertől? – kérdeztem mosolyogva.

-Aha, lehet, hogy lecserélem Nicket. – nevetett fel aranyosan, könnyekkel küszködve.

-Na gyere ide. – húzta magához Joe, megölelte, és egy puszit nyomott feje búbjára.

-Na… azért ne nyálazz össze. – nevetett fel Selly. Istenem, még ilyenkor is képesek civakodni.

-Ne nyálazz össze… - utánozta, kicsit vékonyabb hangon Joe, mire én vállba löktem.

-Ésszel. – utasítottam szigorú szemekkel. Felálltam, hogy elmenjek valami rágcsáért. De amint felálltam úrrá lett rajtam a hányinger, és nem a konyhába szaladtam, hanem a mosdóba. Már kezdem unni a WC alját.

-Már megint? – lépett be a fürdőbe Joe, amikor már a fogam sikáltam.

-Aham. Kezdem unni.

-Elhiszem. – fonta karjait körém, miután megfordultam, és leraktam a fogkefét. Izmos karjai közt biztonságban éreztem magam. Olya megnyugtató volt ott lenni.

Nemsokára megérkeztek Danise-ék, Nick direkt a kocsiban maradt kérésemre. Mi összeszedtük magunkat, és már indultunk is a koncert helyszínre. Kicsit feszengtem, hogy mi lesz, ha megint a mosdóba kell majd rohannom, és nem is akartam elrontani ezzel az estét. Nicket már megnyugtattam, hogy nem lesz baja Sellynek, de nem hiszem, hogy meg tudtam győzni. De legalább annyira nem volt szomorú, és egy kicsit játszott is magán, szóval olyan volt mintha mi sem történt volna. Joeval kicsit lemaradtunk, beszélgettünk erről az egész terhességes dologról. És arra jutottunk, hogy mindenképpen megtartjuk, bármi is lesz ezután. Majd lassan elindultunk a hosszú folyosón. Kb. a végénél tarthattunk, amikor megpillantottam, hogy Nick épp kezet csókol egy lánynak. Na-ne… ezt nem teheti. – gondoltam magamban, és hirtelen forrni kezdett az agyvizem. Joenak szabályszerűen oda kellett vonszolnia. Nick pedig épp itt vágta el magát előttem.

Justin, egy sötétbarna kicsit göndör hajú, és egy világosabb barna hajú lánnyal állt Nick, és Kevin előtt. Szép csajok voltak, és nagyon szimpatikusak.

-Sziasztok. – köszönt szerelmem, amint odaértünk hozzájuk.

-Sziasztok. – köszöntem én is kedvtelenül, és egy kicsi műmosolyt felvéve.

-Ó milyen bunkó vagyok. – csapott fejére párom. – Srácok, Ő itt a barátnőm Melissa.

-Szia Melissa. – köszöntek kórusban. Én mosolyogva intettem, és tovább figyeltem hol Nicket, hol a két lányt.

-Hát, akkor én is bemutatnám Bekát, és Emmát. – mosolyogott Justin, és megfogta a két lány kezét, és megforgatta Őket.

-Wow, te már két csajjal járt haver? – mosolygott Nick, mire én szinte lángoló szemekkel néztem rá. ennek nincs szíve??

-Igen. – mondta Justin, óriási komolysággal a hangjában, majd felnevetett, és beszédre nyitotta a száját. – Csak viccelek, dehogy is.

Már csak húsz perc volt a kezdésig. Sok szerencsét kívántam nekik, és persze Nicket kihagytam. Csalódott is egy kicsit, de ez van.

Én ott maradtam Bekával és Emmával. De Ők egyszer csak elindultak. Nem volt kedvem beszélgetni, inkább a mai napon rágódtam, így nem is nagyon vettem észre, ahogy ellépnek tőlem. Csak arra eszméltem föl, hogy megszólítanak.

-Te nem jössz Melissa? – kérdezte Beka mosolyogva. Visszamosolyogtam, majd lassan odalépkedtem hozzájuk, és leültem a padra.

-És mióta vagy együtt Joeval? – kérdezte kedvesen Emma.

-1 hónapja… - kezdtünk bele a nagy beszélgetésbe. Annyira ismerős volt a Beka, és eddig nem is tudtam honnan, majd eszembe jutott. Ő nyerte meg azt a versenyt, amit Justin rendezett. Miszerint, aki beküld egy videót, és jól sikerül, forgathat Selena Gomezzel, Taylor Lautnerrel, és Justinnal egy filmben.

A lányokkal nagyon jól elbeszélgettem. Kiderült, hogy Ők is magyarok, és nemrég költöztek ki.

A koncert lassan elkezdődött. Odamentünk a színpad széléhez, és onnan néztük, hogy mit produkálnak a fiúk. Az első számot együtt nyomták le Justinnal, majd a szám végén Justin lejött a színpadról, és a három tesó folytatta az S.O.S. című dallal. Addig Justin odament a lányokhoz, és érdeklődött, hogy tetszik-e nekik. Tudom, hogy több van Beka és Justin között szimpla barátságnál, érezni lehet a levegőben. A számnak hamar vége lett, és a fiúk lejöttek a színpadról, és Justin ment vissza. A Love me-vel folytatta. De egyik pillanatban a lépcsőhöz lépett, felhúzta Bekát, és egy mikrofont nyomott a kezébe. Justinnál nem volt mikrofon mivel az övét adta oda neki, így kénytelen volt folytatni. És mit ne mondjak… iszonyat jó hangja van ennek a csajnak. Két számot énekeltek el ketten, és amikor lejöttek Beka eléggé idegesnek tűnt. Justin is jött utána, és hát… eléggé összekaptak. Jó kis veszekedés volt, az egészet hallottam. Miután kiveszekedték magukat odaléptem hozzá, és csodálkozó szemekkel néztem rá.

-Nem is mondtad, hogy ilyen jó hangod van. – mondtam neki mosolyogva, s közben Emma is oda pattogott mellém. Még beszélgettünk egy kicsit, majd Joe jött, hogy lesz még egy szám. Szorosan hozzábújta, és beleszagoltam bódító illatába, majd elengedtem. Elénekelték az utolsó közös dalt is, és ezzel a koncertnek vége lett. Aláírtak néhány képet, csináltak pár fotót, majd visszajöttek hozzánk.

-Te énekes vagy? – kérdezte Bekát döbbenten Nick.

-Nem. Most filmet forgatunk Justinnal. – adott halk vállaszt.

-De akkor miért énekeltél? – kérdezte értetlenül. Ekkora tuskót…

-Kérdezd Justint, hogy miért húzott fel a színpadra. – válaszolta ridegen.

-Ne csináld már Beka. – kezdte el Justin. – Élvezted, a közönség imádott. Akkor mi a baj?

-Semmi. – felelte alig hallhatóan, majd sarkon fordult, és otthagyott minket. Én csak álltam és néztem némán a történéseket. Most már tuti, hogy több van köztük szimpla barátságnál.

-A barátnőd? – kezdte Nick de én félbeszakítottam.

-Ha az lenne, sem kéne, hogy érdekeljen téged. a tiéd otthon várja, hogy odamenj hozzá, és a bocsánatáért esedezz. Erre te mit csinálsz, udvarolgatsz Bekának meg Emmának. Szép kis barát vagy mondtatom. – vágtam a fejéhez, majd megfogtam Joe kezét, és arrébb húztam.

-Szeretnék mihamarabb hazamenni. Rossz előérzetem van.

-Rendben, de az After Partira el kell mennünk, legalább egy órára.

-Oké. – csókoltam ajkai közé, és azzal vissza is mentünk. Nick nagyon gondolkozott. A többiek lezuhanyoztak, és már készen ültünk a limóban, amikor Justin idegesen huppant be mellénk.

-Beka nincs már itt. Elment.

-oké, akkor megkeressük. - adtam ki a végszót, és azzal el is indultunk. Nem kellett sokat menni, pár sarokkal arrébb, meg is láttuk. Justinnak nagy nehezen sikerült beültetnie, de akkor is elég morcos volt. Hazavittük, és mi onnan mentünk a buliba.

Egy nagyobb klubba mentünk, ahová a VIP jegyeseket is beengedték, éppen ezért nem engedtem el Joe kezét. Kitudja, mikor akarják lecsapni a kezemről. De muszáj volt elengednem.

-Kimegyek a mosdóba. – szóltam neki, és azzal el is indultam. A mosd az emeleten volt. Elég hülyén volt megcsinálva, de mind egy. Már végeztem, és jöttem ki, amikor beleütköztem valakibe. Abba a személybe, akit a hátam közepére sem kívánnék.

-Elengednék? – kérdeztem tőle, mivel épp a lépcsőfordulóban állt.

-Miért engednélek el? – kérdezett vissza rikácsoló hangon Demi.

-Kérdésre, kérdéssel felelni bunkóság. – löktem oda neki hidegen.

-A bunkóságon már rég túlléptünk.

-Tudom, ennyire már ismerlek. – tértem ki mellette, és léptem volna le az első lépcsőfokról, amikor egy lökést éreztem, és elvesztettem az egyensúlyom. A fejem bevertem, és onnan már nem érzékeltem semmit.

Sellyéknél:

-Mi történt Selly? – kérdezte kedvesen Danise.

-Csak összekaptunk kicsit Nickel. – hajtottam le fejem, de szemem nem mertem lehunyni, mert újra éltem volna azokat a rémes másodperceket. Azokat, amikben megcsókolja Selnenát. Kitudja, mióta játssza velem ezt a csúnya játékot.

-Remélem minden rendben lesz köztetek. – mosolygott rám bíztatóan.

-Igen, én is. – emeltem fel fejem. Kimegyek a mosdóba. – álltam fel a kanapéról, és lépkedtem a mosdó irányába. Amint beléptem szinte szemem szúrta ki, hogy ki van borulva a kis kuka. Így odaléptem, és elkezdtem visszadobálni bele a cuccokat, és mire azzal is végeztem vissza felállítottam a kukát. De mögüle kikandikált valami. Kivettem, és a vérem is meghűlt hirtelen. Egy terhességi teszt volt. A doboza a mosdókagylón volt. Elnyúltam és megnéztem. Pozitív.