36. rész /Befejező/

Sziasztok! Itt vagyok... bár ti nem fogtok annyira örülni a bejelentésemnek=/

Az a helyzet, hogy ez a befejező rész. És nagyon rövid... :$

De azért remélem tetszik. És ha tetszett ez a story, és szeretnétek másikat, akkor írjátok meg, mert szívesen írok másikat, csak nem Jonasosat. Ennek a vége is azért lett ilyen gáz, meg azért hoztam ritkán részeket, mert már őszintén megmondom nem szeretem annyira rajongásig Őket. Szóval jó olvasást, és új storyért írjatok!

Puszi Ti vagytok a legjobbak!!

És ha addig nem találkoznánk akkor Boldog karácsonyt, és Sikeres új évet kívánok!!

-Ez most komoly? – kérdeztem csodálkozva. Sell felsandított Tomira, és büszkén mosolyogtak rám. – Jaj, annyira örülök nektek! Én megmondtam, hogy egyszer még együtt lesztek. – ölelgettem meg őket. – Na de gyertek, meséljetek. Hogy-hogy most együtt vagytok? Mi történt? Minden részletet tudni akarok.

-Okéé. Tehát úgy volt, hogy… - kezdett bele Selly a mesélésbe, és ráment az egész napunk. Kicsit viccesen találkoztak, mert Tomi nem tudta, hogy megint itthon van, szóval, mikor Selly elment bulizni, akkor találkoztak. De minden akkor kezdődött mikor Sellyt fel akarta szedni egy részeg ipse. Tomika féltékeny lett, és elvitte gyorsan táncolni Sellyt, és akkor csattat el a az első csók, ami mindent megváltoztatott.

Tehát Sellyvel már minden rendben, velünk is, és Joe-ék nemsokára ideérnek, hisz az a pár nap nagyon gyorsan eltelt.

-Na… mikor láthatom már Caitlin-t? – rinyált Tomika, miközben tömte a fejét.

-Nyugi már, már csak percek kérdése és itt lesznek. – És mire kimondtam, már csengettek is. – Megyek, nyitom! – ugrottam fel az asztaltól. Odasiettem az ajtóhoz, és szinte kirántottam a helyéről. Az ajtóban Szerelmem állt Caitlinnel. Olyan szépek együtt.

-Sziasztok, úgy örülök, hogy végre itt vagytok. Gyere Manókám. – vettem át Caitlint Joetól, neki pedig adtam egy gyors puszit. – Gyere Tomi, itt van Caitlin. – még végig sem mondtam, már csörömpölést hallottam, majd Selly hatalmas nagy nevetésben tört ki. Én becsuktam Joe mögött az ajtót, és gyorsan bementem a konyhába. Tomika a földön feküdt röhögve, a szék, ami addig ült eldőlve, és Selly is majd megszakadt a röhögéstől.

-Ti meg mit csináltok? – kérdeztem akadozva a nevetéstől, miközben Joe felsegítette Tomikát.

-Csak siettem kifelé, de nem figyeltem, és felbotlottam a székben… - kezdte Tomi, de Selly fejezte be.

-Helyesbítek: fel sem állt, már elesett.

-Király vagy, látom még mindig olyan két bal kezes vagy mint régen. – nevettem fel megint.

-Nem változott semmit. – tette hozzá Selly.

-Amúgy Joe, Ő Tomika, Selly barátja. Tomika Joe. – mutattam be Őket egymásnak. Majd el felejtettem. Joe megtanult magyarul, csak hogy Caitlint is könnyebben taníthassuk majd, és ha hazajövünk, itt is otthon lelje magát.

Joe, és Tomika jól elvoltak, megtalálták egymásban a hülye gyereket. Hogy miket csináltak azt nem részletezném inkább. De az idő gyorsan pörgött. Eltelt egy hét, és mi Joeval megléptünk vacsorázni. Selly és Tomika vigyáz épp Caitlinre. Egy gyönyörű helyre hozott, nem túl nagy, kis családias, és nagyon szép. Az asztalunkat a tetőtérre intézte, így a holdfényben még romantikusabb volt. Mindent felidéztünk, ami eddig történt velünk, majd egyszer elhallgatott, és mélyen a szemembe nézett. Elmosolyodott és felállt a székből, mellém sétált, és egy kis dobozkát húzott ki a zsebéből. Letérdelt elém, majd halkan beszélni kezdett.

-Melissa Sweet. Mióta megismertelek várok erre a pillanatra. Sajnos kicsit elhúzódott, mert csináltam jó pár marhaságot, de tiszta szívből szeretlek. Melissa, hozzám jönnél feleségül? – félve tette fel a kérdést, láttam szemében a félelmet. Szemeim könnyesek lettek, és egy gombóc keletkezett torkomban. Alig bírtam megszólalni, de végül sikerült, és kimondtam azt a szót, amely mint a kettőnknek felbecsülhetetlenül nagy boldogsággal járt.

The End!